Hende Csaba honvédelmi miniszter, vasi országgyűlési képviselő szerint az Életkert a város új jelképe lesz. A Carpathia Nemzeti Kreatív Gazdaságfejlesztő és Innovációs Kft. összesen 720 millió forintjából szállítja, s állítja fel az Életkertet, persze nemcsak úgy egymagában, a hajdani huszárlaktanyában, hanem más attrakciókkal kiegészítve. Az Egészséges és Gyógyító Magyarország vízióját is megfogalmazza, s egy interaktív egészségügyi rendszert is kialakít a helyszínen. Az értékközpont – melyben ökológiai és közlekedéstörténeti élménypark, huszár emlékközpontot is helyet kap – jövő augusztus 20-ra készül el.
A város több mint 6 ezer négyzetméteres területet ad az épület felépítéséhez. Az idei alapkőletételen Szőcs Géza, a világkiállításon való magyar részvételért felelős kormánybiztos arról beszélt, hogy a huszárlaktanya helyszínén tudásközpont jön létre, „amely a magyar nemzet jövője, a jövő megvédése szempontjából éppen olyan fontos lehet, mint annak idején a huszárlaktanya volt”.
A laktanya közelében a világkiállítás épületének a képeivel állítok meg embereket. Mit ábrázol szerintük az Életkert fantázianevű épület, ezt szeretném megtudni. A helybeliek tudják, hogy idehoznak majd valami házat, de sokuk nem látta még a terveket.
– Az amerikai Flinstone család képei alapján készült, az hétszentség
– közli az életkora szerint is az eredeti Frédi és Bénin felnőtt férfi, s forgatja kezében a fotót. – Igen, a lábbal hajtott autójuk két első kerekei, erősíti meg.
A kézi súlyzót többen is említik, de nézik kis asztali nehezéknek is. Az Életfa szimbólumát erősítő abroncsnak látják. Egy jobbikos szavazó belelátja a magyarság jelképeit, sőt tud a sámándobokról is, ám szerinte inkább toronyszerű épületformát kellett volna választani, egy emelkedő, „égig érő” Magyarország jelképeként. A fekvő sámándobok a döcögős gurulást idézik fel az emberben, nem eléggé a dinamikus haladást mutatják, magyarázza.
A legtöbb férfi valamilyen autóalkatrészt, tengelyt vél felfedezni a szimbólumban, a magyar járműipar jelképének gondolják. Noé bárkáját senki sem említi. A sámándobokról valaki rézüstre, onnan pedig a pálinkafőzésre asszociál. A nyitott, bordaszerű elemekkel nemigen tudnak mit kezdeni. Eszükbe jut az oldalas, a nőknek a nyitott karperec, de beilleszteni nem tudják az összképbe.
– Reméljük, belülről szebb lesz – reménykednek többen is.
– Hogy mi köze van ennek Szombathelyhez, hát azt meg nem tudom mondani – tanakodik egy hölgy.
– Ötven év alatt megszokjuk, intézi el egy idősebb férfi, majd sajnálkozva hozzáteszi: kár, hogy nekem már nincs annyi időm, hogy megvárjam a végét.
