Fotózásra cserélte a politikát

A politikának hátat fordító művészt igazolta a sokféle találkozás. Azt tapasztalta, hogy a világ nagyvárosaihoz hasonlóan Santa Cruz De La Sierra is egy nagy világfalu, a globalizáció miatt az emberek itt is sokkal kíváncsibbak lettek. Ez pedig kedvezett a Közép-Európából érkező fotográfusnak.

Mandur László Koncz György / Népszabadság

A dél-amerikai kirándulás ötlete valójában a chilei – Punta Arenas-i – tiszteletbeli konzultól származik. Luis José Godoy Gonzalez és testvére, Emilió azt kérte, hogy október 23-a alkalmából rendezzék a kiállítást. A kérdésre, hogy a távoli földrész legdélibb csücskében is létezik-e magyar szál, természetesen igennel kell felelni. Luis doktor ugyanis nálunk lett gasztroenterológus, magyar felesége van, kiválóan beszél a nyelvünkön, és szívvel-lélekkel segíti Magyarországot. Nem mellékes, hogy testvérével menekültként érkezett a Pinochet-rezsim tombolása idején hazánkba, Magyarország pedig akkoriban (1973-ban) a vasfüggöny ellenére is befogadóbb volt, mint mostanában.

Ez is oka lehet a Chilében ma is érzékelhető Magyarországgal kapcsolatos rokonszenvnek. – Kíváncsi volnék rá, ha ma jönnének mint menekültek, hogyan fogadná őket a korábban oly szívélyes ország? – tette föl a kérdést a Punta Arenas-i Regionális Múzeumban megtartott tárlat megnyitója után magában a fotós, aki végül a Santa Cruz-i kiállítást is bevállalta, noha előzőleg sokan óvták tőle. – Ki kell a zárt körökből törni – ez állott a döntés hátterében.

Snitt.

Honnan a fotózás iránti olthatatlan vágy?

A „kis" Mandur, aki már gyerekként is méretes legénynek bizonyult, tizennégy évesen kapott egy fényképezőgépet a nála tizenkét évvel idősebb nővérétől. A nagy(obb) testvér a Fed 3-at – ami voltaképp a Leica félhivatalos lekoppintása volt, hiszen a németek a harmincas években megállapodhattak a gyártásról az oroszokkal, de a szerződést nem mutogatták – a Szovjetunióból hozta, mert férje magyar Ikarus buszokkal kereskedett. A Pajtás gépnél valamivel komolyabb masina beszerzését Mandur László édesapjának azon ígérete táplálta, mely így hangzott: „Ha kitűnő lesz a bizonyítványod, kérhetsz valamit."

Színes diákkal és fekete-fehér képekkel kezdődött a fotográfia kitanulása, ami nyilván az otthoni, fürdőszobai előhívásokat is magában foglalta. Lépésről lépésre kellett megtanulni a blendenyílások és a zársebesség összefüggéseit, a fiatal fotós gyakran szembesülhetett az alulexponálás problémájával. Főiskolai, egyetemi évei alatt sem halványodott a rajongás, a politikai pályára lépve inkább az időhiánnyal kellett szembesülnie.

De ez meg úgy alakult, hogy a frissen végzett építőmérnök a Ferihegyi reptér bővítésén tüsténkedett, a Betonútépítő Vállalat építésvezetője volt, ám az energiaválság idején (1983-ban) felmerült, hogy csapata elvonul a Tiszára, Csongrád megyébe gátat építeni. Mandur mérnök úr nemet mondott, és élt az élet adta lehetőséggel, ami Budapesten a terézvárosi KISZ-bizottság szervezőtitkári posztjáig repítette. Főállású politikus lett belőle, és a rendszerváltás utáni kényszerű szünetet – amikor nem adta áldását aláírásával a budapesti KISZ-vagyon kimentésére – arra használta fel, hogy másoddiplomázott a Közgázon. Pénzügyi tanácsadóként céget alapított, gründolta a Budapest Rádiót, és az Antenna Hungária igazgatósági elnökeként vállalta a rendcsinálást.

1998-ban dühében tért vissza a politizáláshoz, és azért indult el az MSZP budapesti pártelnöki posztjáért, mert megelégelte a szöszmötölést. Jó eredménnyel, 99-62 arányban nyert Molnár Gyulával szemben (pedig Baráth Etele is visszalépett Molnár javára). A kampánytanácsadóját, akit Ron Werbernek hívtak, később kölcsönadta az SZDSZ-szel huzakodó, ezerféle erő által szétcibált pártjának. Csak a rend kedvéért említjük: 2002-ben az MSZP Budapesten 32 egyéni körzetből 28-at megnyert, ráadásul a 28 listás helyből 15-öt sikerült megszereznie.

Mandur Lászlóból pedig a 2002-es parlamenti választások után ország­gyűlési alelnök lett. De ehhez az is kellett, hogy a Fidesz nem tudta máshogy „kifizetni" a ­KDNP-t, csak úgy, hogy Harrach Péterből is alelnököt csinált – jutott hát egy alelnöki poszt a szabad idejében fotózással magát elkötelezett MSZP-snek is. Miután 2010-ig megmaradt ebben a tisztségben, elmondhatjuk, hogy Mandur László olyan tökéletes „elmúltnyócéves" politikus volt, aki közelről láthatta a baloldali és a liberális politikai oldal erózióját. Melynek állomásait, ütközőpontjait sokáig próbálta értelmezni, de számos mozzanatát máig nem tudta összerakni.

Tény, hogy 2013-ban megkereste Mesterházy Attila pártelnököt, és azt mondta, vége, abbahagyja. Nem voltak éppen rossz viszonyban, de az elnök nem akarta visszatartani. Mandur látta, hogy a politika számára vakvágány, nem találta benne tovább a helyét. Utálta a hűbéri rendszert, és legfőképp azt, hogy mindenki önfeledten ugrál a saját hordóján a Hyde Parkban, és mindenki attól nyugszik meg, ha megvan a saját kis közönsége. Egy barátjának egyszer azt mondta: „Ha gödörben találod magad, hagyd abba az ásást." Ő pedig vett egy nagy levegőt, és abbahagyta.

A Szebeni Andrással történt találkozása mindezt megelőzte. A legendásan kritikus szemű fotóművésszel akkor futott össze, amikor szülőhelyén a művház igazgatója igen erőszakosan arra ösztökélte: állítsa ki a képeit Csömörön. Úgy döntött, ha a korlátlan tekintélyű „arctérképész" láttamozza, meri vállalni a kiállítást. Szebeni besétált a Parlamentbe, lapozgatott Mandur dolgozószobájában a képek között, kidobált közülük néhányat, és azt mondta: „Tudsz fotózni!" Meg is nyitotta az első kiállítását. A dolog ezzel eldőlt.

Mandur Balla Demeterrel készített albumot, két közös kiállításuk volt, ezek mellett közel további harminc tárlaton ismerhette meg a képeit a hazai közönség, New York-i fotóalbuma ugyanolyan izgalmas és érdekes, mint a Vas megyei Döröskén készült – a falu összes lakóját megörökítő – pompás képi vállalkozása. A Magyar Olimpiai Bizottság által kiadott Sport-évkönyvbe beválogatták Cseh László világbajnoki győzelméről készült Becsapás című képét, Koncz Zsuzsa 2011-es 37 című DVD-jének szinte teljes fotóanyagát ő készítette.

A fotóriporterekről készült sorozata a Magyar Távirati Iroda archívumában található. A politika nem hiányzik neki, noha utolsó szálként még megmaradt a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumában viselt funkciója, amiért tiszteletdíjat is kap. Emellett nem rendszeresen ugyan, de vásárolnak is tőle képeket. Az olaszországi Gibelli-gyűjtemény négy fotóját vette meg, és már olyan is van, aki komplett új lakását díszítette a képeivel. Ez a gyűjtő már nem politikusként tekint Mandur Lászlóra.