K. Richárdot, a zalaegerszegi székhelyű K+K Bau Zrt. első emberét 549 millió forintos kárt okozó csalással vádolja az ügyészség. A vádhatóság szerint K. Richárd 2010-ben úgy írta alá a Velencei-tó kapuja projekt kivitelezéséről szóló szerződést a beruházó velencei önkormányzattal, hogy tisztában volt azzal: a cége nem lesz képes befejezni az építkezést, viszont az előlegként felvett 549 millió forintból – legalábbis átmenetileg – megoldhatja saját cégeinek likviditási problémáit.
A 2010 tavaszán kiírt közbeszerzési eljárás feltételként írta elő egyebek mellett, hogy a generálkivitelezőnek 200 millió forintos szabad felhasználású pénzösszeggel kell rendelkeznie. A vádiratban az áll, hogy a K+K Bau Zrt. hamis banki igazolást csatolt a pályázati anyagához, hiszen nem hogy szabad forrásai nem voltak, hanem 2010 nyarán már több mint 30 cég kezdeményezett ellene felszámolási eljárást ki nem fizetett számlák miatt. Erről persze „elfelejtették" tájékoztatni az önkormányzatot.
A kontraktust 2010 júliusában írták alá.
|
| Teknős Miklós / Népszabadság |
Az építőipari cég decemberig három részletben 549 millió forint előleget vehetett fel, a munkálatok mégis csigalassúsággal haladtak, sőt 2011 nyarán – 27 százalékos készültségen – a kivitelezés le is állt. Az ügyészség szerint azért, mert a pénz jelentős részét nem a kivitelezésre, hanem K. Richárd cégeinek konszolidálására fordították. Az okozott kár mintegy fele, 289 millió forint megtérült, mivel ennyit igazolhatóan beépítettek a projektbe.
K. Richárd a törvényszéken tagadta a bűnösségét. Leszögezte, nem az előleg megszerzése motiválta, hanem valóban képesnek érezte az egyébként fizetési problémákkal küzdő vállalkozását arra, hogy végigvigye a projektet. Hozzátette, a felszámolási eljárás jogerősen csak 2011 szeptemberében indult meg a K+K Bau ellen, addig bőven lett volna idő a beruházás befejezésére. Védekezése szerint a velencei önkormányzat felelős a munkálatok elhúzódásáért, mivel az emberei hiába vették át 2010 nyarán a munkaterületet, számos hatósági engedély hiányzott ahhoz, hogy dolgozni tudjanak. A hamis banki igazolásról azt mondta: nem tudja, hogyan keletkezhetett, de neki nincs köze hozzá. A tárgyaláson kiderült, K. Richárd ellen csalás és adócsalás gyanúja miatt korábban már folyt büntetőeljárás, ám egyikben sem marasztalták el a vállalkozót.
A kivitelező 2011-es csődje csak az egyik oka annak, hogy a Velencei-tó kapuja projekt három éves késéssel juthatott el a befejezésig. A munkálatok megindulásakor még úgy volt, hogy 2011 nyarán már birtokba is vehetik a velenceiek és a turisták az egykori szabadstrand helyén kialakított húsz hektáros komplex idegenforgalmi központot – felújított közművekkel, homokos lidóval, sétányokkal, fedett korzóval, gyaloghíddal, játszótérrel és egy 5500 négyzetméteres szolgáltatóházzal. Az 2,2 milliárd forintos fejlesztésre a velencei önkormányzat 1,5 milliárd forintos állami és uniós támogatást nyert el, 700 milliót önrészként vállalt be.
A projekt még 2010 nyarán került támadások kereszttüzébe. Az akkor színre lépett ellenzők azt mondták, a fejlesztés gazdasági és környezetvédelmi szempontból is elhibázott. Egyfelől kétségbe vonták, hogy a „Velencei-tó kapuját" lehet-e nyereségesen működtetni, az önkormányzat által jósolt évi 400 ezer látogatót ugyanis eltúlzottnak találták. Másrészt éppen azt kifogásolták, hogy ha a jóslatok mégis beigazolódnának, akkor a forgalomnövekedés súlyos környezeti károkat okozna a tó élővilágában.
A K+K Bau levonulása után politikai erőtérbe került a beruházás. L. Simon László, a térség akkori fideszes parlamenti képviselője például úgy nyilatkozott: „A kudarcért a felelőtlen polgármester és az őt támogató városatyák a felelősek, ezért Oláhné Surányi Ágnesnek azonnal le kellene mondania a tisztségéről, Velencén pedig időközi választásokat kellene kiírni." Oláhné Surányi Ágnes – aki 1994 óta független polgármesterként irányítja Velencét, korábban azonban tanácselnök volt a településen, így sokan ma is baloldali politikusként tartják számon – nem ijedt meg a honatyától: nem mondott le, sőt minden erejét arra fordította, hogy befejezhessék a torzóban maradt létesítményt.
A város magára vállalta a kivitelező által elsíbolt pénz miatti plusz költségeket, a többletforrást jórészt ingatlanértékesítésből teremtették elő. Két éves szünetet követően tavaly nyáron egy új kivitelező vonult fel a munkaterületre, és ezúttal gond nélkül sikerült befejezni a munkálatokat. A kérdés az: az elmúlt évek botrányai után tudnak-e majd felhőtlenül örülni a környékbeliek az avatásnak.
