Felejtés vagy befogadás?

György Péter Kurucz Árpád / Népszabadság/archív

Azt, hogy milyen feliratok szerepeljenek a bronzcsíkon, hosszú és alapos vita előzte meg, az előkészítő munka diákok és oktatók részvételével zajlott. György Péter, az egyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének vezetője, aki az egyik ötletgazda volt Dezső Tamás, a bölcsészkar nemrég leköszönt dékánja mellett, azt hangsúlyozta lapunknak, hogy az emlékműállítás kultúra- és generációközi vállalkozás, ezért kaptak a hallgatók ugyanolyan lehetőségeket az események formálására, mint oktatóik. Annyira, hogy a most bemutatott, a tavalyi átadást kísérő tudományos konferencia előadásait és az építészeti ötletpályázatra beérkezett művek koncepcióját tartalmazó kötetet ők hozták létre, „tanári kontroll” nélkül.

Az, hogy a bronzcsíkon csak annyi szerepel az áldozatok neve mellett, amennyi a levéltári adatokból rekonstruálható volt, közös döntés eredménye. Az egyetemnek a meggyilkoltak egyként voltak polgárai, és azokat, akiket a magyar állam, az ­ELTE fenntartója annak idején kitagadott, most egykori egyetemük ezzel a felsorolással újra integrálja, jóvátéve annyit, amennyit jóvá lehet még tenni. Ehhez a gesztusrendszerhez tartozott az avatás alkalmával Dezső Tamás bocsánatkérése az áldozatoktól, saját és elődei nevében. Ugyanakkor az adatokból is világosan kiderül és a központi felirat is jelzi, hogy a felsoroltak igen tekintélyes része a holokauszt áldozatává lett.

Komoróczy Géza Teknős Miklós / Népszabadság

De nem akarták kizárni Komoróczy professzor álláspontját sem. A frissen megjelent kiadványban szerepel az az értekezése, amelyben a nevek megkülönböztetés nélküli felsorolása ellen érvel, úgy, ahogy tavaly, az avatás idején tartott konferencián is tette. Komoróczy arról ír, hogy „a halál ténye nem írja felül azt, hogy a második világháború áldozatai mi okból és mi módon haltak meg”. Jelzi, hogy az egyetem maga is „két és fél évtizeden át színtere volt a zsidókkal szembeni megalázó atrocitásoknak… és az erőszakos haláluk miatti felelősséget most betakarjuk a háborús áldozatok közömbös kifejezésével”. A professzor lapunknak nyilatkozva azt is hozzátette mindehhez, hogy bár maga sem vitatja, hogy a holokauszt áldozatai állampolgárként is, önértelmezésük szerint is magyarok voltak, azonban mégiscsak zsidóként gyilkolták meg őket.

György Péter szerint akceptálható, hogy egy kivételes életművel rendelkező tudós a beszédek eltervezett rendjével szemben is ismételten kifejtse személyes véleményét az emlékezés szerinte helyes és helytelen módjairól: „mélyen megértem az álláspontját, de határozottan nem értek vele egyet”.