A szurkolók nemzedékei által évtizedek óta vágyott siker, a magyar labdarúgó-válogatott eredményesen megvívott Eb-selejtezője megdöbbentő módon megosztja a lakosságot. Már ez is.
Az internet tele van magukat értelmiséginek tartó, balliberális emberek fröcsögő gyűlöletével. Ezrek és ezrek vallják büszkén, hogy Norvégiának szurkoltak, hogy sajnálják, hogy a magyar csapat nyert, és remélik, jól leégnek majd Franciaországban. Mert – álláspontjuk szerint – Orbán Viktor ennek örül, és olyan dolog nem létezhet, amivel kapcsolatban egy derék Orbán- és Fidesz-ellenes demokrata közös platformra kerülhet a kormányerőkkel. Nem lehet ilyen még egy sportsiker sem. Ez ugyanis Orbán dicsőségét növeli, neki meg vesznie kell, aki tehát örül ennek, Orbán csicskása, Fidesz-bérenc. A nyomdafestéket nem tűrő véleményeket most nem ismertetném. Mindezt állítólag „liberális” és „értelmiségi”, nemritkán ismert közéleti személyektől olvashatjuk.
Az érintettek persze nem gondolnak arra, hogy ezen logika alapján a talán általuk is nagyra tartott hajdani legendák, Puskás, az Aranycsapat, Papp Laci, vagy a Helsinkiben, Melbourne-ben és a későbbi olimpiákon eredményesen szereplő sportolók nem nekünk, magyaroknak, hanem a kommunista diktatúrának szereztek dicsőséget, ergo a sportlegendáinkat kivétel nélkül meg kellene vetnünk. Akik meg akkoriban meccsekre jártak, zsúfolásig megtöltötték a stadionokat, a sportcsarnokokat, nyilván kivétel nélkül kommunisták voltak, Rákosi és Kádár elvakult hívei. Ahogy persze nyilván komcsik voltak a ma dicsőségtáblákon szereplő hajdani nagyjaink is.
