galéria megtekintése

Életveszélyes vizek

1 komment


Danó Anna

Újabb tanúkat hallgattak meg a minap a selypi azbesztszennyezéssel kapcsolatos perben. Az eljárás, amelyben nyolc ember perli az államot, januárban kezdődött. Az érintettek lakóhelye mellett üzemelő cementgyár évtizedeken át szennyezte a levegőt azbeszttel, ők pedig rákosak lettek.

Újabb négy tanút hallgattak meg a minap a bíróságon a hevesi azbeszt-szennyezéssel kapcsolatos perben. Igyártó Gyöngyi, a károsultakat képviselő ügyvéd lapunknak elmondta: a meghallgatott tanuk valamennyien a gyár egykori vezetői, volt köztük olyan is, aki 1960-tól ott dolgozott az üzemben. A bíróság előtt ugyan meglehetősen ellentmondásos vallomást tettek, de az egyértelműen kiderült, hogy a dolgozók szinte naponta ki voltak téve az azbeszt egészségkárosító hatásának.

Az egykori cementgyár területe

Az egykori cementgyár területe
Mirkó István / Népszabadság/archív

 

 

A volt dolgozók meghallgatására azért vált szükségessé, mivel a betegeknek kell bizonyítaniuk, hogy nem zárt rendszerben folyt az azbeszt-feldolgozás, és hogy pontosan milyen módon került ki a gyárterületről az azbeszt. Ezen kívül a perben kérdésessé vált, hogy a dolgozók viseltek-e munkaruhát a gyárban, vagy az otthoni öltözetükben mentek dolgozni.

 

A per, amelyben nyolc ember perli az államot, januárban kezdődött, a lakóhelyük mellett üzemelő gyár évtizedeken át szennyezte a levegőt azbeszttel, amelytől ők rákosak lettek. Először 20 millió forintot szerettek volna fejenként az államtól – peren kívül. Ám nem sikerült megállapodni, az állam szóba sem állt velük – így az összeg később felment ötvenre, de van, akinél százmillióra.

A nyolc betegből mostanra hárman meghaltak – az ő ügyüket a családjuk viszi tovább.

A tanuk elmondták: kezdetben papírzsákokban érkezett az azbeszt a gyárba, ezeket a munkások maguk hasították fel és szórták tartalmukat a gépekbe. Később az azbeszt alapanyag papírzsákjait műanyagokra cserélték, de a technológia egy ideig még maradt, míg nem vizes alapú földolgozásra váltottak. Azaz a zsákokra vizet engedtek és magát a csomagoló anyagot is beledolgozták a végtermékekbe. Az így elkészült csövek végét viszont továbbra is kézzel munkálták meg, amely során szintén kerülhetett azbeszt a levegőbe. Az ügyvédnő szerint volt tanú, aki azt mondta: az így szállított azbeszt-por már nem volt veszélyes, hiszen csak végterméket, selejtet vittek talicskával az udvar közepén álló gyűjtő-helyre.

A bíróságon meghallgatott egykori gyárvezetők a tanú vallomásaik alapján abban sem értettek egyet, hogy nyáron nyitva voltak-e a gyár ablakai, ajtajai, vagy sem. Volt aki egyértelműen azt állította, hogy szinte állandóan nyitott ajtók-ablakok mellett dolgoztak, mert az üzemben elviselhetetlen volt a hőség, más meg azt állította: ablak sem volt a gyárépületén.

Hasonlóan zavaros volt az emlékezetük arról is, hogy volt-e védőruha, és azt hogyan tisztították? Egyes tanuk szerint mindenki hazavitte kimosni, más meg azt mondta: a gyáron belül létesített mosodában tisztították azokat.

Kiderült az is, hogy a gyártás során keletkező azbesztes-iszapot a Selypi-tóba és a Zagyva patak medrébe engedték. Igyártó Gyöngyi ügyvéd szerint ez új információ. A per során eddig az nem került szóba, hogy szennyezett iszapot is engedtek az élő vizekbe. A helyiek is élénken emlékeztek arra, gyakran előfordult, hogy a patak vize tinta kékre változott. A szennyvíz-iszapból, ha szárazabb időben a meder kiszáradt, az azbeszt-szemcséket nagyon messze elviheti a szél. Az is elhangzott, hogy a gyártás közben keletkező hulladékot a közelben, a Petőfibányai meddőhányókban helyezték el, azaz nemcsak a gyár területe, de a környék is erősen szennyezett lehet.

A tanuk szerint a gyár folyamatosan költött a környezetvédelmi beruházásokra, portalanítókkal igyekezett védeni munkásai egészségét. Igyártó Gyöngyi hozzátette: a bíróság január közepén az egyik beteg ügyében a kirendelt orvos-szakértő felmutatott egy grafikont arról, hogy a magyarországi mesothelióma (mellhártya-daganatos) „fertőzöttség” két gócból a Zagyvaszántó-Lőrinci térségből és Nyergesújfaluból ered. Az azbeszt-ügy ugyanis egy másik vonalon is fut, mivel nemcsak a selypi gyár környékén élők, hanem a nyergesújfalui gyár vonzáskörzetéből is vannak olyan betegek, akik sosem dolgoztak az Eternit-gyárban és mégis a halálos kórral küzdenek. A nyergesújfalui Eternit-gyárat illetően pedig semmilyen vizsgálódás nem volt. 

Dzürkezónák

A Nemzeti Rákregiszter adatai szerint az országban mezoteliómát (mellhártyadaganatot) nagy számban kizárólag Heves megyében (Lőrinci, Selyp, Petőfibánya és Zagyvaszántó térségében), Komárom-Esztergom megyében (a szintén azbesztfeldolgozó üzemet működtető Nyergesújfalu környékén), illetve Budapesten (a volt Láng Gépgyár és más, azbesztet felhasználó üzemek környezetében) diagnosztizálnak.

A fentiek alapján hozzávetőleg 98 000:1 az esélye annak, hogy valaki mezoteliómás legyen Magyarországon. Ehhez képest a selypi gyár környékén élő mintegy 15 ezer fős népességben kimagaslóan magas a megbetegedések aránya. (Hargitai Miklós) 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető