A vád szerint Biszku felbujtóként felelős azért, mert 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvari vörös zászlós tüntetésen hárman, két nappal később pedig Salgótarjánban 46-an – köztük nők és gyermekek – vesztették életüket, amikor a karhatalom a tüntető tömegbe lőtt. Ha a vétkességét megállapítják, életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható.
A vádirat szerint 1957. március 9-én a székesfehérvári karhatalom tagjai Martonvásárott ellenforradalmár-gyanús személyeknél házkutatást tartottak, és a Magyar Tudományos Akadémia három kutatóját letartóztatták, majd súlyosan bántalmazták. Biszkunak az erről szóló jelentést 1957. áprilisában bemutatták, ő azonban úgy döntött, hogy a nyilvánvalóan törvénysértő intézkedés miatt nem kell eljárást indítani, és az ügyészség ezt is a terhére rója.
Mindezeken túl felelnie kell azért, mert a lakásán 2012 szeptemberében tartott házkutatáskor csaknem tucatnyi, engedély nélkül tartott lőszert találtak. Ez a látszólag bagatell bűncselekmény is kettőtől nyolc évig terjedő börtönnel sújtható.
A nyomozás során a volt belügyminiszter nem tett vallomást, csupán az ártatlanságát hangoztatta. Az is csupán egy 2010-es interjúból derült ki, hogy állítása szerint soha semmilyen kapcsolatban nem állt a karhatalommal. A vádhatóság ezt másként látta: a korabeli dokumentumok szerint az MSZMP Biszku által vezetett illetékes osztálya felelt a forradalmat követő ellenállás felszámolására Kádár János egykori pártfőtitkár által kidolgozott stratégia végrehajtásáráért. Az ügyben egyébként idén március 18-án kezdődött a bírósági eljárás, és a vádlott ott sem beszélt.
Ha nincs egy film, máig nem tudunk semmit az egykori pártkáderről?
Az egykori miniszter a rendszerváltozás után kerülte a nyilvánosságot, és őt csak 2008-ban keresték meg a Mandiner.hu bloggerei, akik egy nem létező ifjúsági szervezet tagjaként jelentkeztek azzal, hogy portréfilmet készítenének Márok „nagy szülöttjéről". Biszku nyilatkozott is nekik, és amikor később kiderült, hogy igazából a megtorlásokban játszott szerepéről kérdeznék, akkor sem zárkózott el a beszélgetéstől. Utóbb azonban ez elkészült film vetítéséhez már nem járult hozzá, az alkotást ennek ellenére közzétették.
Kormánypárti képviselők 2010 nyarán erre úgy reagáltak, hogy kezdeményezték: a kormány vizsgálja felül a hatályos szabályozást, hogy a magyar történelem szempontjából kiemelkedően fontos dokumentumok nyilvánosságra hozatalát a személyiségi jogokra hivatkozással ne lehessen megakadályozni. Ilyen rendelkezés azonban az új, idén márciusban hatályba lépett polgári törvénykönyven sem található.
Az ügyészség 2010-ben még megtagadta a nyomozást
A volt belügyminiszter ellen – akiről 1990 óta senki nem hallott, és az 56-os forradalom utáni szerepét sem firtatták soha – első alkalommal 2010 nyarán egy jobbikos képviselő tett feljelentés, mert Biszku a Duna TV-ben 1956-ot ellenforradalomnak minősítette, Nagy Imréről pedig úgy nyilatkozott, hogy megérdemelte a sorsát. Ezzel megszegte a Btk.-nak a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó passzusát, és emiatt büntetőeljárás indult.
A bíró a tárgyalást felfüggesztette, és az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint az ügyben alkalmazandó rendelkezés a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot sérti. Az alkotmánybírák viszont úgy látták, a kifogásolt rendelkezés nem ellentétes az alaptörvénnyel.
Néhány hónappal később egy jogász arra hívta fel a hatóságok figyelmét, hogy az 1956-os megtorlásban részes személyek ellen a nemzetközi jog alapján – emberiesség elleni, soha el nem évülő bűncselekmények miatt – eljárást lehetne kezdeményezni. A beadványt a Fővárosi Főügyészség feljelentésként értékelte, de a nyomozást 2010 októberében megtagadta, a határozat ellen benyújtott panaszt pedig a Legfőbb Ügyészség elutasította.
A Fidesz válasza erre a lex Biszku beterjesztése volt. A 2011 őszén beterjesztett javaslat szerint az emberiesség elleni bűncselekmények soha nem évülnek el. Az ügyészség pedig a Jobbik újabb feljelentése alapján 2012 elején elindította a nyomozást, mert a párt szerint a házi őrizetbe vett Biszku a belügyminisztersége alatt – 1957 és 1961 között – felbujtóként egy sor bűncselekményt követett el: például emberölést, súlyos testi sértést, kényszervallatást, jogellenes fogva tartást, elkövetőként pedig bűnpártolást. Ennek eredményeként született meg bő másfél évvel később a vádirat, és kedden a bíróság – egyébként szokatlan gyorsasággal, alig fél évvel a vádirat benyújtása után – ítéletet hirdet.
