Reggel 8-kor több szavazókörben leginkább „malmoztak" a bizottság tagjai – Újlipótváros vasárnap hagyományosan későn ébred.
Még csak pakolják kifelé az asztalokat a kávézók teraszára – de 10 után már ülnek kint néhányan, és formálódnak az alkalmi „fogadóirodák" a „kisszigetnek" (hisz egykor Sziget utca volt a Radnóti Miklós utca, ahol két iskola is van, ez a kisebbik) becézett iskola előtt a Pozsonyi-Radnóti sarkon.
"a legfőbb remény, hogy ezzel sokan vannak így: van magukhoz való eszük, és emlékeznek, mit műveltek velük az elmúlt években"
„Nemigen kérnek segítséget az emberek" mondja az egyik szavazóköri bizottsági tag, Juhász Magdolna. „Eligazodnak a rendkívüli méretű szavazólapon, tájékozottan érkeznek." Már harmadik alkalommal segít a választáson, „van időm", mondja a kulturális műsorok szervezésével foglalkozó, ma már nyugdíjas hölgy a rövid cigi- és kávészünetben, odakint az utcán. Tudjuk, a „faluban" (mert Újlipótváros falu, tudja ezt is mindenki, aki tíz percre ugrana csak le kenyérért, és az mindig másfél óra) a többség hagyományosan „balra" szavaz, de mégsem kéne tutira venni ezt a bizonyos tudást; vagy legalábbis meg kellene erősíteni egy saját szavazattal. „Nem most fogom eldönteni, hogy a 17-es listára teszem az x-et", mosolyog rám egy idősebb hölgy, „és tudod, Zsuzsa, hogy a másik listán a 2-re, a Hiszékeny Dezső neve mellé", szól utána egy másik.
