A többi tulajdonos azonban tudni véli, hogy a felszámolás alatt álló cég tulajdonosi köre vásárolta meg az ingatlanokat. Azt is tudni vélik, hogy egy szintén ennek a befektetői körnek az érdekeltségébe tartozó követeléskezelő vásárolta meg az Andrássy út 83–85. felújítására felvett hitelt, amikor a hitelező bank a tavalyi tűzvész után piacra dobta követelését. Minderre Major János csak annyit mondott, hogy
a sajtóban itt-ott vevőként említett cég neve nem stimmel, és amúgy nem lenne semmi kivetnivaló abban, ha az Andrássy út 83–85. Kft. tulajdonosai vásárolnák meg a felszámolt cégük vagyonát.
Az Andrássy út 83–85. lakói azonban nagyon is sok kivetnivalót találnának benne. Bár igazából már maguk sem tudják, mikor járnának jobban, melyik „új megoldást kínáló" befektetőnek higgyenek. Inkább egyiknek sem hisznek. Elegük van a befektetőkből, a felújításból. Tizenöt éve tart a kálváriájuk, és egyelőre csak a bizonytalanság a biztos.
Még 2000 áprilisában állapodott meg az akkori kerületvezetés egy projektcéggel a 92 lakást és más helyiséget magába foglaló épület felújításáról. A harmadik emeleti lakások, a tetőtér és a pince kétharmada tulajdonjogának fejében a cégnek kellett volna végrehajtania a zárófödém és a tető teljes rekonstrukcióját, az aládúcolt függőfolyosók, a pince és a belső udvar teljes felújítását. Különböző okok miatt négyszer módosították az évek során a szerződést, utoljára 2007 novemberében. Ám azon túl, hogy a beruházó jókora hitelt vett fel egy azóta állami tulajdonba került banktól, majd egy kivitelezővel kibontatta a harmadik emelet kiürített lakásainak falait, és a tetőtérben lévő tűzfalakat is elbontatta, lényegében semmi nem történt.
Egy idő után oknyomozó írások sora jelent meg a sajtóban az Andrássy úti befektetőkről. Egy magyar-izraeli vállalkozóhoz köthető offshore hátterű céghálózat sejlik fel a cikkekből, amelyek szerint valójában nem is akarják felújítani az épületet a tetőtér beépítésének jogáért. Egyben meg akarják kaparintani az épületet a lehető legalacsonyabb áron.
Ez a gyanú a nevük mellőzését kérő lakókban is felvetődött.
Egyesek szerint „lepaktáltak" az önkormányzattal, mivel számos más érdekeltségük is van a kerületben, ezért azt tesznek, amit akarnak. Úgy vélik, a beruházó tőkeerős cégként megengedheti magának, hogy kivéreztesse őket.
Kivárhatja, amíg az utolsó tulajdonosnak is elege lesz a végeláthatatlan huzavonából, és hajlandó lesz olcsón túladni a lakásán. Többek véleménye, hogy már 2007 óta ez a kiváró-kivéreztető taktika volt érvényben, és ebben partnerük volt az önkormányzat is.
Bundula Csaba alpolgármester lapunk kérdésére visszautasította ezt a feltételezést. A lakók félelmeire reagálva azt mondta, amióta a fideszes vezetés van döntési helyzetben, az önkormányzat mindig a lakosság pártján állt. 2012-ben a lakók kérésére, ha úgy tetszik, nyomására a mai városvezetés nyilvánította ellehetetlenülés címén megszűntté a projektcéggel 12 évvel korábban kötött szerződést.
De az önkormányzat lehetőségei is erősen korlátozottak.
Bundula emlékeztetett rá, hogy Terézvárosnak mindössze 10,78 százalékos tulajdonrésze van az épületben, a felszámolás alatt álló befektetőnek 23, az ingatlan több része magántulajdonosok kezében van. Ennek ellenére a testület döntése értelmében a tavalyi tűzvész után százmilliókat költöttek az ott élők megsegítésére, életveszély-elhárításra, a fedél nélkül maradt 41 család elhelyezésére, lakhatásának támogatására.
Tény, hogy amikor a Terézvárost ma is irányító vezetés hivatalba lépett, az épület sorsa már rég megpecsételődött. Egy szakértői vélemény szerint 2000 és 2007 között végrehajtott szakszerűtlen kivitelezés (bontás) és a félbehagyott felújítás együttes hatására az épület állaga rohamos romlásnak indult.
Csak idő kérdése volt, mikor és hogyan üt be a krach.
Ma már tudjuk: 2014. július 15-én délután ütött be, a fővárosban valaha volt egyik legnagyobb tűzvész formájában. Azon a keddi napon É. Attila (37) és N. János (36) azért ment fel a padlásra, hogy a tetőszerkezetben korábban keletkezett kisebb hibákat kijavítsa. Bitumenes szigetelésre készültek, hogy eső esetén ne ázzon be a tető, ám alighogy elkezdték a munkát, az évtizedek alatt kiszáradt fa tetőszerkezet lángra kapott. Próbálták homokkal eloltani, reménytelenül.
Négy óra tájban csaptak fel a lángok. A harmadik emelet egyetlen lakója, Lovasi Eszter először csak a mind hangosabb furcsa pattogó hangokra lett figyelmes. Aztán megérezte a füstszagot. Hívta a tűzoltóságot. Az ügyeletes azt tanácsolta neki, azonnal induljon. Eszter fogta az iratait, a pénztárcáját, két macskáját. A köröndről nézte végig, ahogy a hatalmas lángok elérik és megsemmisítik az otthonát.
Egy napba is beletelt, mire a tűzoltóknak végleg sikerült eloltaniuk a tüzet.
Állítólag még aznap beismerte az egyik munkás, hogy ő okozta a tüzet. A BRFK azonban a padlástérben dolgozó mindkét munkást őrizetbe vette, és kezdeményezte az előzetes letartóztatását. Később ez a lépés már inkább csak túlbuzgóságnak tűnt.
Végül is az egyikük ott sem volt, amikor kitört a tűz, a társa pedig maga próbált segítséget hívni és megfékezni a lángokat.
Erre még a legjobban felszerelt tűzoltóegységek sem voltak képesek. A kibontott tűzfalak hiányában a padlástér egy 2400 négyzetméteres összefüggő tűzteret alkotott. Másodpercenként tíz-tizenöt méteres sebességgel terjedtek benne a lángok. Amit
a tűz az épületből meghagyott, tönkretette az oltáshoz és a szomszédos épületek hűtésére kilocsolt tetemes mennyiségű víz. S mire a falak kiszáradhattak volna, jött az idei nyári égi áldás.
A BRFK „különösen nagy vagy azt meghaladó kárt okozó, gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétség elkövetésének megalapozott gyanújával" azóta is nyomoz. Igazságügyi munkavédelmi, tűzvédelmi és építőmérnök szakértőt rendeltek ki, és kérdésünkre a szakértői vizsgálatok elhúzódásával magyarázták, hogy nemrég miért kértek további hosszabbítást az ügyészségtől. Az új határidő december 15-én jár le. Annyiból azért meglepő „a rendőrség lassúsága", hogy a katasztrófavédelem már rég elkészítette a maga jelentését, amelyben azt állapította meg, hogy a tüzet az épület padlásterében végzett „építési tevékenység" okozta. Mint egy falat kenyér az éhezőnek, úgy kellett ez a határozat a ház biztosítójának, amely most arra hivatkozva nem fizet, hogy a biztosítás az építési tevékenység során keletkezett károkra nem érvényes.
A lakók, mint Székely Imola közös képviselő elmondta, most egyszerre perelik a biztosítót és a katasztrófavédelmet. Nehogy már építési tevékenységnek minősüljön az állagmegóvó javítás!
Talán idén lesz közbenső ítélet az ügyben. Sok lakónak viszont esélye sincs lakhatóvá tenni a tulajdonát, ha a biztosító nem fizet. Pedig a víz, a villany és a csatorna már működik, sőt van gáz is, de csak oda kötik vissza, ahol a fűtés kémény nélkül is megoldható. Lényegében már csak az épületet tavaly lakhatatlanná nyilvánító kormányhivatal jóváhagyásán múlik, és az élet visszatérhet az Andrássy út 83–85.-be.
Ami persze nem jelenti azt, hogy az épület jövője is rendeződik. A befektető szándékait senki nem ismeri. Még az önkormányzat sem, pedig elődeik finoman szólva is felelőtlen döntései miatt most ők is kutyaszorítóban vannak. Talán az lenne a leglogikusabb megoldás, ha – pályázati úton – az önkormányzat is eladná a csaknem 11 százalékos tulajdonrészét, s megszabadulna a nyűgtől. Érdeklődő feltehetően lenne rá, hiszen a tetőtér beépítéséhez szükség lenne erre a harmadik emeleti területre is.
|
Tavaly július 15-én esély sem volt eloltani a lángoló házat a Kodály köröndön
Mihádák Zoltán / MTI |
Bundula nem is vitatja, hogy ez racionális lépés lenne, de a kerületi vezetésnek gondolnia kell a lakókra. Arról nem beszélve, hogy az önkormányzat a tűz óta már több százmilliót ráköltött a házra és sok tízmillióval segítette a bajba jutott embereket, így az épület jogi sorsának rendezése során a saját szempontjait is érvényesíteni szeretné. S ha kiszállna
az ingatlanból, erre sokkal kisebb lehetősége lenne.
Egyelőre azonban még csak körvonalazódni sem látszik az a megoldás, amely a lakóknak, az önkormányzatnak és a ki tudja, milyen szándékkal fellépő ma még ismeretlen befektetőnek egyaránt megfelel. Bundula azt mondja, keresik a megoldást.
Ötletekből nincs hiány. Mindegyikről tucatnyi jogász állítja, hogy törvényes és rendben lévő, s persze ugyanennyi az ellenkezőjét.
Közben néhány lakó, megelégelve a 15 éves huzavonát, eladta amúgy lakhatatlan lakását. Könnyebben ment nekik, mint gondolták. Volt vevő, aki egyszerre két lakást is megvásárolt.
A régi lakók máris gyanakodva méregetik az újakat, s a visszatérni készülő gonosz befektető strómanjainak könyvelték el őket. Mert ki vesz milliókért egy szétáztatott, hiányosan közművesített lakást? Mindezek pedig arra engednek következtetni, hogy a befektető valóban a kistulajdonosok kivéreztetésére játszott, és jól spekulált. Egyebekben pedig a köröndi kálvária folytatódik.
