Ez indította el, amit azóta látunk. „A műterem csak téma, csak az első lépcsőfok, melyen az emeletre kellene feljutni a nézőnek a befogadásban. Egy jó mű villámvillanásnyi időre megmutatja Isten köpenyeszegélyét. Vagyis az élet legfontosabb dolgairól beszél. Segít élni, meghalni. Mindezt akár egy szék meg egy ablak ábrázolásával."
Az igazi Váli-műterem sűrűbben belakott, mint a képeken látható. Része például egy soha nem ábrázolt íróasztal, két monitorral. Fölötte keménykalapos úr fényképe.
„Georges Braque, csoportvezetőm. Álmodtam vele 1962-ben; konyhakéssel hátba szúrtam, féltékenységből" – mutatja be.
Mi van itt még? Egy ágy, csőlábú. Megint a műteremben alszik, mióta a háztetőre szerelt mobil átjátszóantenna sugárzását leárnyékolták. Előtte bő évig a fia szobájában. És mert „kenyni muszáj", maga gyártotta alufóliakalapban festett.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Keringett is a neten erről egy felvétel. A falon látunk egy fotót apáca húgáról. A sarokban polcon festékek és beszámozott befőttesüvegek, szögekkel. Aztán a kazettás, nagy műteremablak. Ideköltözése után lesmirglizte az üvegeket:
„Nem azért, hogy ne lássanak be, hanem hogy én ne lássak ki. Tavaly lebontották a szemközti minisztériumot, erre kicseréltem egy üveget az új látvány kedvéért. Pár napig bírtam, azt is letakartam."
Váli Dezső egy régi konyhaasztalon fest. Leginkább ronggyal. Guruló palettaasztala egy babakocsi és egy öreg favázas jégszekrény találkozásából született.
Festményein jóval kevesebb a tárgy: asztal, ágysarka, képek a falon, olykor a kazettás ablak. Meg egy falnak támasztott léc. Egyszer levelet kapott az esztergomi pedagógiai főiskolás lányoktól: „Mester, elemeztük egy képét; mindent értünk, de az mi?" „Az egy geometrikus jellegű képalkotó elem" – válaszolta. Ez igaz a többi képelemre is, beleértve a szignót. Az egyensúlyt szolgálják.
Eddig 1400 műteremképet festett. Felét felfűrészelte, a többi életműve fő vonulatát képezi. És bár azt mondja, nem ez a szoba az ihletőjük, annyit érzékel, hogy e sorozat által a Margit körúti műteremnek idővel, csendben valódi mítosza született.
