galéria megtekintése

Chuck Norrist már nem lehetett megállítani Keszthelyen

4 komment

Féderer Ágnes

Chuck Norris törzshelye az egyik keszthelyi nagyáruház főbejárata. Évek óta látom ott, ám a legtöbbször csukott szemmel próbálok túljutni rajta. Nem menthetünk meg minden kutyát, mantrázom, már így is öt örökbe fogadott vár otthon.

Tavaly ősszel aztán valami megváltozott. Egyik délelőtt egy nő nyakörvön ragadta a kutyát, és közben hevesen telefonált. Elmesélte, hogy a menetrend mindig ugyanaz. Felhívja az ebrendészt, ő aztán értesíti a gazdát, aki szerint minden így van jól, a kutya úgyis hazatalál.

Ismét elteltek hónapok, és néhány héttel ezelőtt Chuck Norris – akit állatvédők neveztek el így, mivel szerintük a feje hasonlít az akcióhősére – nyakörv nélkül, koszosan, az egyik hátsó lábát húzva bolyongott a parkolóban.

Bárki közelített felé, a korábban csendesen szomorú kutya morogni kezdett. Valaki úgy tudta, nemrég elütötte egy autó.

 

Kiderítettem a gyepmester telefonszámát. Ő a felháborodott monológom után visszakérdezett: – Mit tudok csinálni? Többször hazavittem, másnap újra az utcán volt. És ha bejelentést teszek a jegyzőnél? – tudakoltam. Mire ő: – Eltelik néhány hónap, aztán talán születik egy határozat, és kiszabnak némi pénzbírságot, amit úgysem fizet be a gazda, vagy még rosszabb történik, elaltatja a problémás kutyáját.

Ekkor fogalmazódtak meg bennem a kérdések: kire tartozik egy ilyen kutya ügye? Kinek és hogyan kell megvédeni őt? Ki dönti el, hogy egyáltalán megmentésre szorul-e?

Amikor meglátogattam a kutya gazdáját, kiderült, hogy Chuck Norris

becsületes neve Morzsi, 14 éves és beteg, epilepsziás rohamai vannak.

Gazdája Keszthely belvárosában egyedül él egy nagy házban. Ennek az udvarán, kutyaházban lakik Morzsi. Elhittem a 76 éves nőnek, hogy biztos abban, minden rendben van Morzsival, hiszen nyáron még a családi nyaralóba is elviszi magával. Enni ad neki, orvoshoz jár vele, és takarítja a piszkát. Amikor telefonon elolvastam neki a cikk szövegét, külön kérte, hogy ne nevezzem kóbor kutyának Morzsit, aki soha nem volt megkötve, nem verték, szeretik. A csavargásról azt mondta:

– Nem lehet visszatartani. A sétálóutca boltosai csak gyalogkutyának hívják, mindenki ismeri. Amikor kiállok az autóval, könnyen kiszökik. Menjen, elengedem, legalább kifutja magát!

Megértettem, soha nem fogunk hasonlóan gondolkodni a kutyatartásról. Nem jelenthetem ki, hogy Morzsinak rossz gazdája van. És minél többször olvastam el az állatvédelmi törvény szövegét, annál inkább összezavarodtam. Hiszen nincs megfogalmazva, mire van szüksége például egy 14 éves, epilepsziás kutyának. Ha feljelentést tennék, akár Morzsi akár más csavargó kutya miatt, csak azt írhatnám le, amiben én hiszek. De akkor ki az, aki elfogulatlanul eldönthetné, minden rendben van-e Chuck Norrisszal?

A környékbeli állatvédők közül eleinte többen is segíteni próbáltak. Önkéntesként, sokszor erőn felül teszik a dolgukat, és úgy érzik, egy esetleges kiállás Morzsi szükségletei mellett nem tartozik ide, pláne, hogy ez a kutya nem olyan szörnyű sorsú, megkínzott eb, mint amilyenek miatt­ rendre összefacsarodik a szívük. Próbálkoztam a város jegyzőjénél is, ám nem válaszolt.

A kutya a parkolóban
A szerző felvétele

Végül minden szál újra Kalmár Gábor keszthelyi gyepmesterhez vezetett. Róla mindenki azt állította, igazi kutyasuttogó, nagyon ért az állatokhoz. – Mindkét oldalt próbálom megérteni – mondja –, ha kell, a gazdákkal harcolok, csitítom az elvakultabb állatvédőket, de szembeszállok a hivatalokkal is. Lobbizásának eredménye az ötmillió forint önkormányzati támogatással tavaly felépített ebrendészeti telep, amelyet a részvételével létrehozott alapítvány működtet.

Végre megtaláltam azt az embert, aki lehet szubjektív egy kutya ügyének elbírálásában. Ráadásul a döntéseit senki nem ellenőrzi. Ez sajnos azt is jelenti, hogy akkor sem mindig számíthat hivatalos segítségre, amikor az állatkínzás egyértelmű.

Kalmár Gábor ontja magából a történeteket. Csak egyet osztok meg, amely jól szemlélteti dilemmáit. Huszonhét staffordshire terrier él valahol egy keszthelyi telepen, vitatható körülmények között, olykor a környékbelieket is terrorizálva. – Rendben, elhozom a kutyákat, de aztán hova teszem? – kérdi.

– A telepre nem férnek be, a 167 ezer forint, amit havonta a működtetésre kapok, nem elég az összes kutya orvosi vizsgálatára, etetésére. Azért altassunk el 27 kutyát, mert nincs megoldás rájuk?

Így amíg csak lehet, ott maradnak, ahol vannak.

Itt a válasz, amit kerestem. A gazdájuk által használati tárgynak tartott ebek körülményeivel egyelőre nincs lehetőség foglalkozni, ezért hunyja be a szemét velük kapcsolatban szinte mindenki. Legfeljebb a – Kalmár szóhasználatával – „kanapé-állatvédők" hangoskodnak néha egy-egy Morzsi miatt. Ezeket az ügyeket azonban inkább az élet oldja meg, a kutyák megöregednek, majd egy napon elpusztulnak.

Morzsi gazdája elmesélte, hogy éjszaka nagyon megnyugtató neki a kutyája jelenléte az udvaron. Morzsi sokszor elhurcolja a gumiszőnyegét sötétedés után az udvaron oda, ahova a gazda hálószobájának ablaka néz. Ott fekszik le pihenni, hogy minél inkább a közelében lehessen.

Büntetést akarnak

Ma délután fél kettőtől a deteki eset nyomán – baseballütővel vertek agyon egy fiatal kutyát, és az állatkínzást videóra vették – az állatkínzás ellen tüntetnek Budapesten eddig példátlan összefogással állatvédő szervezetek és állatszerető civilek. Azért emelik fel a szavukat, hogy legalább az egyértelmű esetekben visszatartó erejű büntetést kapjanak azok, akik szándékosan bántanak állatokat.

A tavaszi ülésszakban civil kezdeményezésű állatvédelmi törvénymódosító csomag kerülhet a parlament elé, amely már a közelmúlt botrányos állatkínzási eseteire is reagál.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető