A bontást maga Boross Péter, a szoborállítást 15 millió forinttal finanszírozó Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke javasolta a Politikai Elítéltek Közösségének – tudtuk meg némi nyomozás után. A egykori miniszterelnök – aki a tüntetésen még azt mondta lapunknak, szó sem lehet arról, hogy a tiltakozás miatt akár ő, akár a szobrot állító szervezet meggondolná magát az avatást illetően – megerősítette értesülésünket. Elmondta: a szerdai „tébolyult üvöltözés” nem tette lehetővé azt a megemlékezést, amelyet Donáth György megérdemelt volna. A tüntetők, mint fogalmazott, megbecstelenítették a helyszínt, ezért a mellszobrot egy „boldogabb, békésebb, normálisabb időben”, máshol fogják felállítani, mert az Üllői út sarka nem alkalmas helyszín, ott csak megrongálnák a művet, ha nem nappal, akkor éjszaka. Hozzátette: döntésében szerepet játszott az is, hogy soha többé nem akarja kitenni hasonló inzultusnak azokat az idős embereket, akik szerdán ünnepelni akartak, és akik között volt, aki Donáthtal együtt raboskodott. Számos olyan magyar kiválóságot ismerünk, akinek van valami a múltjában, ami nem helyeselhető, de életét adta valamiért, ami tiszteletet érdemel – összegzett, elsősorban Nagy Imrére utalva. Akkor ők sem érdemelnének szobrot? – vetette fel. A büszt új helyéről nem tudott nyilatkozni.
|
Boross Péter angolosan távozott a szerdai avatásról Teknős Miklós / Népszabadság |
Mint arról beszámoltunk, az ominózus mellszobrot szerdán leplezte volna le Boross Péter és Gulyás Gergely Fidesz-alelnök. Az aktus azonban elmaradt, ugyanis nagyjából száz antirasszista tüntető várta őket a helyszínen, szirénákkal és transzparensekkel. Gulyás a helyzetet felmérve azt javasolta, hogy az avatást halasszák el, így sem ő, sem Boross Péter nem mondta el a beszédét, inkább távoztak. A demonstrálók egy leplet borítottak az emlékműre, amelyen egy horogkeresztet szétzúzó ököl volt látható.
Donáth György a Horthy-éra egyik vezető fajvédő politikusa volt. 1939 és 1944 között országgyűlési képviselőként vállalt közéleti szerepet, a Magyar Élet Pártjának budapesti elnöke, majd alelnöke volt. Ő vezette a Magyar Közösséget, amely a nyíltan antiszemita honi civil szervezetek első számú képviselője volt. Donáthot a második világháború után koholt vádak alapján halálra ítélték és kivégezték. A letakart büszt szerint ő volt a Rákosi-diktatúra egyik első áldozata.
A Mazsihisz szerint Donáth politikai szerepvállalása felett akkor sem szabad szemet hunyni, ha egy koncepciós perben halálra ítélve a kommunizmus áldozatává vált. A Tett és Védelem Alapítvány javasolta, hogy készüljön útmutató a korszak erkölcsileg elfogadhatatlan szereplőiről, Ungváry Krisztián történész közbotránynak nevezte, hogy ilyen embernek emlékművet avatnak, az Együtt szintén botrányosnak tartja az esetet, „a Fidesz ismét egy rasszistának, hírhedt fajvédőnek és hétpróbás antiszemitának készül szobrot állítani” – hívta fel a figyelmet a párt.