Most már hetven fellett járt azok száma, akik lelkiismereti okokból megváltak kitüntetésüktől. Erre a döntésre jutott az öt évvel ezelőtt elhunyt pszichológus, Ranschburg Jenő családja is. Indoklásuk szerint most, amikor ugyanezt az érdemrendet a magyar állam olyasvalakinek ítélte oda, aki gyűlöletkeltő megnyilvánulásaival épp az ellenkezőjét képviseli mindannak, amiért Ranschburg egy életen át dolgozott, egy percig sem habozna, hogy csatlakozzon azokhoz, akik tiltakozásul visszaküldik kitüntetésüket. Mivel ő ezt már nem teheti meg, „nekünk kell megtennünk helyette, hogy békében nyugodhasson.”
|
Fidesz-születésnap 2008-ban: Bayer Zsolt kapcsolata Orbán Viktorral máig közvetlen. Ennyi biztos
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A szintén elhunyt Koltai Tamás színikritikus családja hasonló megfontolásokból, az államilag is képviselt gyűlöletpolitika ellen tiltakozva ugyancsak megvált a díjtól. Így tett Kertész Iván zenekritikus özvegye is.
„Van úgy, hogy egy kitüntetés teherré válik, még ha az csak egy kis lovagkereszt is” – állapította meg a külföldön tartózkodó Erős Ferenc pszichológus, aki hazaérkezése után fogja visszaküldeni a kitüntetését.
Daróczi Ágnes kisebbségkutató „lemondó nyilatkozatában” összefüggésbe hozta Bayer Zsolt uszító cikkeit és a romák elleni sorozatgyilkosságot. Bernáth Gábor szociológus, a Roma Sajtóközpont volt igazgatója sem könnyű szívvel vált meg állami díjától. A kitüntetés visszaküldésével szerinte lemondunk arról az illúzióról is, hogy vannak értékek, amiket nem az aktuális hatalom határoz meg, még ha ő is adja az elismerést.
Kardos Péter főrabbi felidézte, hogy mélyen megrendülten hitt Áder János szavai őszinteségében, amikor az Auschwitzban elmondott beszédét hallgatta. Nem kellett volna. Most ő írta alá Bayer Zsolt kitüntetését.
Akiket még nem említettünk: előző számunk megjelenése óta visszaküldte kitüntetését Horn Miklós, a Budapesti Gazdasági Főiskola nyugalmazott főigazgatója, Juhász R. József költő, Kabdebó György, a Filmjus elnöke, Lennert László távközlési szakember, Megyik János képzőművész, Németh Péter, a Népszava főszerkesztője, Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalció alelnöke, Rajk László építész, volt SZDSZ-es képviselő, Ripp Zoltán történész, Soltész Anikó vállalkozó, Steiger Kornél filozófus, Szalai Erzsébet szociológus, Székelyné Németh Mária volt isztambuli főkonzul, Szomor Éva gyógypedagógus, Talyigás Katalin, a Szociális Innováció Alapítvány képviselője, Valcsicsák Imre társadalomtudós, Vágvölgyi B. András újságíró.
A gyűlölet szimbóluma
„Végtelenül hiszek a szólásszabadságban és az emberi jogokban is. (...) Sportolóként és kétszeres paralimpiai bajnokként jobb- és baloldali kormánytól is vettem át díjat, mindkétszer büszkén és emelt fővel, ugyanis azt éreztem, hogy egy ország ismeri el ezzel a sportteljesítményemet, nem pedig az éppen hatalmon lévő kormány vagy kormányfő. Fontos volt számomra ezen díjak párton, világnézeten, regnáló hatalmon felülálló mivolta. (...) Bayer Zsolt munkássága számomra a gyűlölet, a verbális erőszak szimbóluma, ami ellen minden eszközzel próbálok küzdeni, hiszen az emberiség romba döntésének legveszélyesebb fegyvere ez. Azért adom vissza a lovagkeresztemet, mert hiszem, ha elegen veregetjük meg a döntéshozók vállát, ha sokan, sokféleképpen hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy mekkorát hibáztak, akkor visszafordítható ez a folyamat és a jövőben nem fordulhat elő ilyen. Vagy talán nem ilyen gyakran és látványosan.”
Pásztory Dóra úszó, kétszeres paralimpiai bajnok
