Ha politikus vagy közszereplő hibázik, nagyobb a visszhangja – emlékezzünk csak Stigelmaier Józsefné Juditra, a Fidesz–KDNP veszprémi önkormányzati képviselőjére, aki egy facebookos kommentben azt írta, ha észrevenné, hogy kamionnal áthajtott egy migránson, akkor hátramenetbe kapcsolna, „biztos, ami biztos!”
A Nemzeti Együtthörgés Rendszere
Márpedig ha valaki hibázik, az hamar visszaüt: Magyarország a Facebook közösségi oldalt választotta magának. A nyolcmillió magyar internetezőből ötmillióan vannak fenn az oldalon. Vannak, akik ennek megfelelően nyilvános térként használják, hiszen az is. Újságírók és szerkesztők itt jelentették be minap, hogy felmondtak, miután kiderült, hogy az általuk előállított portálhoz, a vs.hu-hoz százmilliós nagyságrendben áramlottak közpénzek. A Facebookon tette közzé Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter az írását arról is, miért gondolja úgy, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak működése nem törvényes.
Ugyanakkora visszhangot keltett az írása, mint ha egy hagyományos újságban vagy internetes hírportálon jelentette volna meg.
Sok politikus pedig profi módon használja a Facebookot arra, hogy a választókkal kommunikáljon anélkül, hogy a média közvetítene közöttük. Orbán Viktor egy ideje külföldi rajongói számának növelése érdekében magyarul és angolul egyaránt szól követőihez, akiknek száma meghaladta a félmilliót.
|
Az egyik legsikeresebb magyar rajongói oldalát Orbán Viktor stábja tartja fenn a kormányfő számára, az oldalnak bő félmillió követője van. Korábban a legnépszerűbb Kiss Ádám humorista volt a közösségi térben, ám most százezer követővel le van maradva Orbántól.
Forrás: Orbán Viktor Facebook-oldala |
Ugyanakkor a Facebook hirtelen robbant be a magyarok életébe, és sokan még nem észlelik, hogy ott nem írhatnak le olyan dolgokat, amelyeket otthon a konyhaasztal mellett beszélgetve következmények nélkül kimondhatnának. Ez alól a magánemberek és a politikusok, közszereplők sem kivételek – csak utóbbiak esetében sokkal több emberhez eljut a baki híre, hiszen felkapja a média.
A közösségi média globális, mégis betartja az országhatárokat – erősíti meg Hammer Ferenc médiakutató. Az ELTE médiatanszékének oktatója szerint a magyarok, csakúgy, mint a spanyolok, a Facebookon élik az életüket. (Indiában például a Twitteren zajlik az élet, míg Afrika a WhatsAppra kattant rá. Az oroszoknál pedig a Vkontakte nevű Facebook-klón a menő.)
Hammer szerint mindenkinek a személyes internethasználatában megismétlődik a teljes internet története. Felnőtt emberek, akik csak épp most kezdtek facebookozni, még elhiszik a lánclevelek ígéreteit, és
megosztják a legátlátszóbb átveréseket is
pont úgy, mint ahogyan az internet hajnalán tették a mai dörzsölt netezők.
Falazunk egymásnak
– Én úgy használom, mint a médiát. Írok valamit, ami akár lehetne publicisztika egy hetilapban, de nincs kedvem annyit dolgozni vele, hát megírom a Facebookra. Gyakran az a vége, hogy a Facebookról kirakja az Index, és pont annyi ember olvassa el, mintha újságba írtam volna – magyarázza a másik végletet. Van olyan, hogy egy jól megírt érdekes történet, amelyet egy blogra posztol, nem is ér el annyi olvasót, mint mondjuk egy kétmondatos Facebook-poszt, amely arról szólt, mennyire jó az ELTE büféjében a leves.
A Facebookot öt-hat éve csak egy szűk réteg használta, de ma már gyakorlatilag minden magyar internetező rajta van. Azaz amit ott nyilvánosan ír valaki, azt minden magyar internetezőnek írja – emlékeztet Tófalvy Tamás. A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének főtitkára szerint az első, aki nyilvános internetes poszttal emlékezetes botrányt okozott, Deutsch Tamás volt. Pedig az elhíresült trágár mondás Thomas Melia amerikai helyettes államtitkárról nem is a Facebookon, hanem a Twitteren jelent meg.
Deutsch akkor azt nyilatkozta, hogy a Twitter humoros eszköz, más, mint a komoly műfajok. – Ez hibás érvelés. Mi lett volna, ha Angela Merkel ír ilyet Orbán Viktorról? Deutsch politikus, ráadásul nyilvános profilján írta, amit írt, azaz ugyanabban a kommunikációs térben mozgott, mint a többi európai politikus – foglalja össze Tófalvy.
Történetek, példák
– Egy budapesti nagyvállalat irodavezetője, egy fiatal nő már az állásinterjún közölte, hogy szabadidejében modellkedik. Leendő főnökeinek akkor ezzel nem volt problémájuk, ám amikor egy hétvégi modellmunkájáról fotók kerültek fel a Facebookra, mégis elbocsátották azzal az indoklással: hétvégén is a cég rendelkezésére kell állnia, nem vállalhat másodállást.
– Egy fővárosi PR-ügynökség munkatársa akkor kezdte „visszafogni” posztjait, amikor egy neves fesztivál került a portfóliójába, és nagyon sok újságíró jelölte be ismerősnek – a politikai paletta mindkét oldaláról. Mivel mindegyikükkel jóban kell lennie, nem posztolhat közéleti ügyekről vagy a magánéletéről.
– Számos történetet küldtek be lapunk felhívására az olvasók arról, hogy a menekültválság idején óvatosan posztoltak a témáról – különösen azok, akik szimpatizáltak a menedékkérőkkel. Hallottunk cégről, ahol a főnökség nyíltan megtiltotta az alkalmazottaknak, hogy a menekültkérdéssel kapcsolatban állást foglaljanak a közösségi médiában. Volt, aki rosszmájú megjegyzéseket kapott kollégáitól, miután a Facebookon kiderült, hogy önkénteskedik a Migration Aid csoporttal.
– Egy fiatal nő egy posztjában hevesen kritizált egy újságcikket, amellyel nem értett egyet – ám a cikk abban a lapban jelent meg, ahol a férje dolgozott. A férje megkérte, hogy vegye le a posztot – kisebb családi perpatvar után ezt meg is tette, mert nem akarta, hogy társának hátránya származzon az ügyből.
A szakember szerint a Facebook egyértelműen médiafelület, és könnyen visszaüthet, ha valaki magánközlésekre próbálja használni. Igaz, különbséget kell tenni aszerint, hogy valaki nyilvánossá teszi a bejegyzést, amely így bárki számára elérhető, vagy csak ismerőseivel osztja meg. Ráadásul egy közszereplő esetében még jobban kell vigyázni, hiszen nagy bajba kerülhet olyan megnyilvánulások miatt is, amelyekért nem terheli jogi felelősség, és egy kocsmában még feltűnést sem keltene. Sőt, ha mondjuk egy villanyszerelő osztja meg ugyanazt a felháborító kijelentést, amit egy közszereplő, akkor csak az utóbbiból lesz botrány.
A közönséges tartalom közönsége
– A kulcskérdés a digitális írástudás. Ennek egyik része a számítógép és az internet használata, a másik pedig az, mennyire érzékeny valaki arra, hol a privát és nyilvános megnyilvánulások közötti határ, mit engedhet meg magának – mondja Tófalvy. De ez nem csak az internetre igaz: évszázadok óta más szabályok vonatkoznak a privát és nyilvános viselkedésre.
Az egész élet ilyen: különböző terei vannak, egy tárgyaláson például nem lehet részegen üvöltözni, de este a kocsmában ez ettől még elfogadott vagy legalábbis megtűrt. Munkába nem megyünk bikiniben, strandon viszont akkor néznek ki, ha nem vetkőzünk neki. Ám nagyon gyakran ezeket a helyzeteket nem lehet élesen elválasztani, és egyre több olyan digitális eszköz van, amely ezeket még inkább összemossa, és ezzel megnehezíti a döntéseket. Van olyan, hogy valami nem is oda kerül, ahová szánjuk. Zuschlag Jánosnak a Terror Háza előtt elmondott rossz viccénél sokkal rosszabbakat is mondtak már, véli a szakértő, de azok nem kerültek fel az internetre. Ugyanerre példa Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde is.
Tófalvy szerint Mark Zuckerberg Facebook-alapítónak igaza van akkor, amikor azt írja:
az emberek többségét nem érdekli, ki mit lát a posztjai közül a közösségi médiában.
És a Facebooknak nem is áll érdekében, hogy hatalmas piros betűkkel figyelmeztesse a felhasználókat, ha valamit nyilvánosra állítva nem csak a barátaikkal akarnak megosztani. Hiszen a cégnek az az érdeke, hogy az emberek minél könnyebben és minél több tartalmat osszanak meg – azt pedig minél többen lássák.
18 éven felüliek elől elzárt tartalom
– Azért aggódunk, hogy mi lesz a gyerekekkel a Facebookon, miközben ők a felnőttekkel ellentétben egyre tudatosabban használják a közösségi médiát – mondta lapunknak Aczél Petra. A Budapesti Corvinus Egyetem Magatartás-tudományi és Kommunikációelméleti Intézetének igazgatója szerint a legfiatalabb internetezők egyre több zárt csoportot alkotnak maguknak a Facebookon. Odafigyelnek, milyen képeket töltenek fel és milyen kommenteket írnak ki, miközben a középkorú és annál idősebb generáció szinte mindent nyilvánosan, boldogan kiposztol akár a magánéletéről is.
A közösségi médiát tudatosabban használó közszereplőkre is jellemző, hogy sokkal szívesebben írnak a Facebookon érzéseikről, attitűdjeikről. Aczél Petra szerint ehhez hozzátartozik, hogy egyre többen figyelnek arra, mit posztolnak. – Egy ideig azt hittük, hogy a Facebook lesz az, ahol megmutathatjuk magunkból a legjobbat. De közben rájöttünk, hogy ezt el lehet szúrni. Hogy nem mindig jó, ha ezeket látja a főnök. És rájöttünk, hogy mindeközben még boldogtalanná is tettük magunkat.
Hiszen elkezdtük narcisztikus módon dokumentálni, narrálni az életünket, mint amikor régen valaki naplót írt. De ma már túl vagyunk ennek az önfelfedezésnek az eufóriáján,
mert a valóság találkozott az interneten megjelenített világgal, és egyre többen kezdik kontrollálni azt, mi jelenik meg róluk. Van, aki már Facebook-böjtöt tart húsvét előtt – mondja a kutató. Azoknak a közszereplőknek pedig, akik hatékonyan akarják használni a közösségi médiát, számos sajátosságot figyelembe kell venniük. Aczél szerint az egyik ilyen, hogy míg a tévében a rossz híreket szeretik nézni az emberek, a Facebookon a jó híreket osztják meg egymással szívesebben. Ennek egyik oka, hogy bizonyos mértékig azonosulunk azzal, amit megosztunk, ezért működik jobban a pozitív üzenet. Ezért van politikus, aki a jó híreket inkább a Facebookon osztja meg először, és ez van Orbán Viktor rózsaszín kanapés családi fotói mögött is.
|
Legyél a barátom! – írja krétával a táblára Simon Peresz volt izraeli államfő a Facebook-alapító Mark Zuckerberg előtt. A 90 felett járó politikushoz hasonlóan sok idős embernek meg kell tanulnia a közösségi tér akadálymentes használatát
Fotó: Handout / Reuters |
Ám nagyon kell vigyázni, mert óriási indulatokat vált ki, ha valaki olyan posztot tesz ki, amely bármit is elárul az értékvilágáról.
Etetni kell a követőket
Aczél Petra szerint több politikus – Deutsch Tamáshoz vagy Szanyi Tiborhoz hasonlóan – úgy gondolja, hogy a közösségi média anyagtalan mulandósága miatt egy radikálisabb stílust is megengedhet itt magának. Ráadásul ha valaki elkezd aktívan kommunikálni ezeken a platformokon, akkor azzal folyamatosan foglalkoznia kell.
Egy a közösségi médiában aktív közszereplő esetében az is árulkodó, ha mondjuk két hónapig nem posztol semmit. Ráadásul nem mindegy, mennyire működik jól az oldal, mert a rajongók, kommentek és lájkok számából a közönség levonja a következtetést, hogy vajon mennyire vonzó az adott személyiség. Ha egy politikus bejegyzései nagyon kevés lájkot kapnak, az rossz üzenet – úgy néz ki, mint egy étterem, ahová senki sem jár. Miközben – jegyzi meg Aczél Petra –
már bebizonyosodott, hogy egy lájk sem pénzre, sem valódi politikai támogatásra nem váltható.
A kutató emlékeztet: Mark Zuckerberg a fotóban és a videóban látja a Facebook jövőjét. Az pedig egy újabb kihívás lesz a közösségi oldalon kommunikáló politikusok számára, ha egyre több képet és videót kell használniuk, a szöveges közlés pedig visszaszorul.
Leváltható a Facebook, van hova menekülni?
Elmúlt az Iwiw- és a MySpace-őrület is, a Twitter is küzd azzal, hogy új felhasználókat szerezzen, miközben a Facebook egyre nagyobb és jövedelmezőbb. A cég által publikált adatok szerint idén márciusban 1,65 milliárd felhasználó lépett be a közösségi oldalra. – Ez folyamatosan mozog, erre az Instagram a legjobb példa. Egykor képszűrővel tönkretett fotók gyűjtőhelye volt, már mindenki a végét jósolta. Utána megtalálták a tinédzserek maguknak, és új funkciót kapott, ez lett a közösségi oldal, amit a szülők kevésbé néznek – mondta Hammer Ferenc. – De a tiniknél az igazi élet a Snapchaten van, aminek az a lényege, hogy elolvasás után eltűnnek az üzenetek – teszi hozzá. – A 19 év alattiak mennek át a Snapchatre és az Instagramra, igaz, az előbbi Magyarországon még nem nagyon ütött át – erősíti meg Aczél Petra.
A lapunk által megkérdezett szakértők szerint egyébként a digitális világban sem fordul ki senki önmagából. Aczél Petra szerint az introvertált személyből sem lesz extrovertált a Facebookon, vagy fordítva. A nagy változás az, hogy sosem látott mértékben és a nyilvánosság előtt dokumentáljuk az életünket. Míg korábban legfeljebb készült néhány festmény az arisztokratákról, ma folyamatosan fotók készülnek rólunk, amiket meg is osztunk másokkal. Tófalvy Tamás úgy fogalmaz: aki nem navigál jól az interneten, annak hasonló gondjai lehetnek az online világon kívül is. Vagy a generációs különbségek miatt egyszerűen csak teljesen idegen tőlük ez az internetes közeg.
Minden leírt szóért felelősséggel tartozunk
Amit mondunk vagy amit leírunk a Facebookon, aminek ráadásul nyoma is marad, azért felelősséggel tartozunk, és ezt egyetlen pillanatig sem szabad figyelmen kívül hagyni – hangsúlyozta kérdésünkre Polyák Gábor médiajogász (képünkön). Szerinte ez igaz lehet egy kocsmai beszélgetésre is, de még inkább érvényes a világháló biztosította közösségi terek használata esetén. Ha ugyanis például a Facebookon valamilyen információt közzéteszünk – magyarázta –, afelett könnyen elveszítjük a rendelkezési jogunkat, és az üzenet teljesen kikerül az ellenőrzésünk alól.
A szakértő úgy gondolja – bár erre nézvést mértékadó kutatási adatokat nem ismer –, hogy a nethasználók többsége nincs tisztában a kockázatokkal. Sokan vélhetőleg nem mérik fel, hogy milyen következményekkel járhat, ha kiposztolnak valamit, amit esetleg csak a saját ismerőseiknek szánnak. Az információ azonban az ismerős ismerőséhez is eljuthat, a végeredmény így az lehet, hogy egy esetleg szűk körnek szánt bejegyzéshez később szinte bárki hozzáférhet. Ennek pedig igen kellemetlen következményei lehetnek.
A Facebookot használók aránya nálunk nagyobb, mint egyes nyugat-európai államokban – mondta Polyák –, az internettudatosság terén viszont, azt gyanítja, hogy rosszabbul állhatunk. Nem biztos, hogy mindenki világosan látja: elég lehet akár egyetlen felelőtlen poszt, és az érintettet meghurcolhatják érte. Bíróság elé citálhatják, elítélhetik, kártérítésre kötelezhetik, kirúghatják az állásából.
A hazai jog nem tesz különbséget a hagyományos sajtótermékek és a közösségi média között. Abban az esetben sem, ha valaki eredeti – saját maga készítette – tartalmat közöl vagy csupán egy bejegyzést oszt meg – figyelmeztet a médiajogász. Emlékeztetett rá, hogy kommentek miatt indult már büntetőeljárás is, és aki például gyalázkodó, mások személyiségi jogait sértő bejegyzéseket írogat – illetve ilyeneket mások számára is hozzáférhetővé tesz –, azt kockáztatja, hogy perelni fogják. Becsületsértés okán sérelemdíjat követelhetnek, de rágalmazás miatt akár büntetőeljárás is indulhat. Más kérdés, hogy szerinte az a közszereplő, aki egy bejegyzésre perrel válaszol, leginkább a saját gyengeségét, gyávaságát bizonyítja.
A közösségi oldalakon gyakorlatilag bárki „újságíróvá” válhat, annak minden felelősségével – emelte ki Polyák Gábor. Nincs azonban a botcsinálta firkász mögött professzionális szervezet, nincs szerkesztő, így nincs szakmai kontroll sem. Ezért is indokoltnak tartja az önmérsékletet. Ez még zárt közösségeknek szánt információk esetében is igaz – bár a szakértő szerint sokan talán nem is tudják, hogy a Facebook milyen beállítási lehetőségeket tesz lehetővé –, mert kiszámíthatatlan, hogy egyes tartalmaknak mi lesz a sorsuk. Ebben az esetben az érintett hallgatólagosan sem járult hozzá, hogy a bejegyzését mások számára hozzáférhetővé tegyék, de ha ez mégis megtörtént, viselnie kell a felelősséget. Azután meg próbálkozhat persze elégtételt venni azon – amennyiben egyáltalán azonosítható –, aki a szűk körnek szánt üzenetet a nagy nyilvánosság elé tárta, de sokra nem megy vele, ha esetleg kirúgták az állásából, mert például a munkaadójára sértő megjegyzéseket tett. Polyák szerint az internet a munkavállalók számára általában is veszélyes terület. Könnyen lehet ugyanis, hogy megnézik egy álláskereső profilját, mielőtt egyáltalán szóba állnának vele. Úgy tudja, egyes államokban még az is előfordul, hogy aki nincs a Facebookon, azt be sem hívják, mert ott egy sor információhoz hozzá lehet jutni, és ezt az előzetes tájékozódás fontos részének tartják.
De az óvatosság később sem árt – tette hozzá a szakértő –, mert az állását is elveszítheti az, aki a cégének érdekeit, jó hírnevét sértő bejegyzéseket ír vagy ilyen tartalmakat sorozatosan lájkol. Amúgy a munka törvénykönyve is kimondja, hogy a munkavállaló „nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné”, az ilyen magatartás tehát jogilag is megalapozhatja az elbocsátást. (Lencsés Károly)
