A törvényszék néhány tanácsa viszont úgy vélte, hogy az alkalmazandó jogszabály ellentétes az alaptörvénnyel, ezért a bírák – az eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybírósághoz (AB) fordultak. Egyebek mellett azzal érvelnek, hogy a szerződéseket visszamenőleges hatállyal sem az állam, sem a bíróság nem módosíthatja, mert ez ellentétes a jogbiztonság követelményével.
A körülmények változására – a forint árfolyamának jelentős változására – tekintettel a kontraktusokat csak a jövőre nézve lehetne megváltoztatni, különben megsértik a visszamenőleges jogalkotás tilalmát – érvelnek. Emellett felvetik, hogy az igen rövid határidők miatt sérül a tisztességes eljáráshoz, az érdemi jogorvoslathoz való jog is.
Az első indítvány szeptember 8-án érkezett meg az AB-re, ennek ellenére még ezt követően is hirdettek a devizaperekben elsőfokú ítéletet. Ezt bírói körökben némi értetlenséggel fogadták, mert úgy vélik, ilyenkor célszerű a hasonló ügyekben folyó összes eljárást felfüggeszteni, és megvárni, miként döntenek az alkotmánybírák.
Ilyesmire most is van példa. A trafikmutyihoz hasonló eljárással osztaná fel újra az állam a felszámolói piacot, s az e területen régóta tevékenykedő cégeknek is pályázniuk kell. Az érintett vállalkozások egy része bírósághoz fordult, kifogásolva az eljárás átláthatatlanságát, a jogorvoslati lehetőség hiányát. Az egyik bíró ebben az ügyben is az AB-hez fordult, és az ugyanilyen keresetekben eljáró többi tanács erre hivatkozva a per szüneteltetése mellett döntött.
Valószínűleg ez a legracionálisabb döntés, ha ugyanis az alkotmánybírák egy-egy kifogásolt törvény egészét vagy annak bármely rendelkezését megsemmisítenék, az alapvetően új helyzetet teremtene, és perújításra adna okot. Ha tehát a devizaügyekben másodfokon ma – illetve az AB-határozat kihirdetéséig bármely más esetben – esetleg jogerős verdikt születne, azt egyelőre nem érdemes véglegesnek tekinteni.
A bankok ráadásul élhetnek a rendkívüli perorvoslat lehetőségével, és felülvizsgálati kérelmet nyújthatnak be a Kúriához. A legfőbb bírói fórum tárgyaláson kívül dönthet, és újabb bizonyítást sem kell folytatnia. Vagyis: csak azt mérlegelhetik, hogy az eljárás során történt-e olyan jogszabálysértés, amely az ítéletet érdemben befolyásolhatta, így ott legfeljebb kivételesen lehet számítani arra, hogy az ítélőtáblához képest másként határoznának. Egyébként szerencsés esetben az AB a Kúriát megelőzően állást foglalhat az ügyben, bár egyelőre még napirendre sem vették a kérdést.
Az alkotmánybírósági határozat kihirdetéséig a jogalkotónak érdemes lett volna szintén némi türelmet tanúsítania, mert bukhat a múlt héten elfogadott, a banki ügyfelekkel történő elszámolás szabályait tartalmazó törvény is. A pénzintézeteknek ugyanis csak akkor kell elszámolniuk, ha semmis szerződési kikötéseket alkalmaztak. De hogy ténylegesen mi a semmis – és lehet-e tíz évre visszamenőleg polgári jogi jogviszonyokba beavatkozni –, az AB döntésétől függ. Más kérdés, hogy az új összetételű testület – a nyilvánvaló alkotmányossági aggályok dacára – nem feltétlenül megy szembe a kormánnyal.
Ám ha nem ezt teszik, az ügy biztosan nemzetközi fórumok elé kerülhet, és nem kizárt, hogy egy-két év múlva az Európai Unió Bírósága kényszeríti majd meghátrálásra a kabinetet. Annak még súlyosabb következményei lehetnének, mert a bankok akár vissza is követelhetik az „elszámoltatás” során elszenvedett veszteségeket vagy azok egy részét. Ez százmilliárdos nagyságrendű tétel lehetne, és akkor a kormány vélhetően élne a gazdasági stabilizációs törvényben biztosított lehetőségével: újabb adót vetne ki a fizetési kötelezettség teljesítése érdekében, tehát mindenkire szétterítené a terheket.
