Azt azért megjegyzi a főiskolai docens, hogy a versenyző fiatalok felekezeti hovatartozást esetenként meg tudnák mondani a hanglejtés, a hangsúlyok alapján, másképpen prédikálnak ugyanis a katolikus papok, mint ahogyan például az evangélikusok vagy reformátusok. Wacha Imre erről azonban nem akar többet beszélni, furcsa világ ez, mindenki mindent félreért, csínján kell bánni az ilyen megjegyzésekkel, meg aztán egyébként sem érdekli őket, hogy ki tartozik- és melyik - felekezethez. Inkább azt magyarázza, hogy a leírt szöveg olyan, mint a kotta, ismerni kell a jeleit, de azon túl meg kell találni a hangzás kulcsát, s az egyéniség nem mesterséges színeivel lehet még érdekesebbé tenni a közlendőt.
Wacha Imre Illyést idézi, aki szerint a gondolkodás tanításával kell kezdeni az igényes beszéd kialakítását. Így aztán a Szép Magyar Beszéd verseny résztvevői a felkészülés során mindenekelőtt a gondolkodás, az értelmezés fontosságára jönnek rá, s azokat a képességeiket erősítik a szövegolvasással és tolmácsolással.
Németh Tibor, a győri Kazinczy gimnázium igazgatója azt a tapasztalatát osztja meg velem: a diákokat általában a nyelv iránt elkötelezett tanárok motivációja győzi meg, így kapnak rá az értelmes megszólalás szépségeire. Vannak pedagógusok, akik évtizedek óta hoznak minden alkalommal Kazinczy-érmet kiérdemlő gyerekeket. Az idén egyébként 150 gimnazista és szakközépiskolás jutott a döntőbe, köztük tíz erdélyi, öt vajdasági, hat felvidéki és öt kárpátaljai fiatal.
A diákok Kazinczy-érme mellett díjakat is átadtak vasárnap. Az idén a Kazinczy-díjat Batári Antal, az egri Dobó István Gimnázium tanára, Pásztor Sándorné, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium magyar–ének-zene szakos pedagógusa és Végsőné Fazekas Aranka, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Általános Iskola Jókai Mór Tagintézmények magyartanára vehette át. Péchy Blanka-díjban Hevérné Tácsik Klára, a balassagyarmati Szondi György Szakközépiskola és Kissné Németh Éva, a mosonmagyaróvári Hunyadi Mátyás Szakközépiskola magyartanára részesült. (MTI)
Az első napon egy szabadon választott esszéjellegű szöveget kellett felolvasniuk a 20-21 századból. Megkérem Németh Tibor, nézzünk már bele ezekbe a szövegekbe. Őszintén szólva sok Wass Albertre és Nyírőre számítok, van egy-kettő az is, de Kosztolányi több van. Rajta kívül - mások mellett - Márai Sándor, Babits Mihály, Háy János, Lackfi János, Ottlik Géza, Szerb Antal, Szabó Magda, Pilinszky János írásait választották a diákok vagy tanáraik. Jó esetben együtt.
A korábbi években, emlékeztet Wacha Imre, elsősorban a magyar nyelvet dicsőítő esszéket hoztak. Mostanában főleg olyan szövegekkel találkozunk, melyeknek a gondolatvilága közel áll a jelenkori ember élethelyzetéhez, konfliktusaihoz.
Az idén nagyon nehéz volt a kötelezően felolvasandó esszé: Sánta Ferenc írása Móricz Zsigmondról. A feladatot a Péchy Blanka színművésznő 1960-ban tett alapítványa választja ki, s csak a verseny napján juttatja el a zsűrinek is. A diákoknak saját fellépésük előtt húsz perccel adják oda, ennyi idejük van az értelmező felkészülésre.
Az Ózdról érkező Molnár Marietta kilencedikes gimnazista kihívásnak nevezi a feladatot, de azt mondja: hálás, mesélő szöveg, mellyel jól lehet játszani. Szabadon választott esszéként ő és tanára Kodály-szövegeket vágott össze. Felnőtt életében is foglalkozásszerűen akarja használni a szép, okos beszédet: pszichológusnak készül, de álmai közül azért nem kergette el a színművészetet sem. Más nyelveket is tanul, most éppen a koreait szeretné megismerni. (Wacha Imre egyébként úgy tapasztalja: a versenyző fiatalok már legalább angolul vagy németül is jól beszélnek. Az idegen nyelvek ismeretének, tudásának azonban nincs érzékelhető, kedvezőtlen hatása a magyar nyelvi kiejtésükre.)
A diákok a „karanténban” várakoznak arra, hogy a kötelező szöveget egyenként megismerhessék. Nem izgulnak annyira, mint egy vizsga előtt, hiszen valamennyien szeretnek fellépni, közönség elé állni, szerepelni.
A fővárosi Kozma Katica tizenegyedik osztályos, az orvosegyetemre felvételizik majd. Papp Ágota a pápai református gimnáziumból jött, ő színművész akar lenni.
Belehallgatok a felolvasásokba, Szakonyi Károly író és zsűritársai jegyzetelik észrevételeiket. A hallgatóság tagjai közül valaki minden megszólalás után, a taps közben, a telefonján villámgyorsan sudokuzik egyet. Egy-egy figyelemre méltó felolvasás hallatán elfelejti a telefonját. Lehet, hogy a szép szó erősebb inger a matematikai szenvedélynél?
