A rendszerbe van kódolva, hogy halálra ver a magyar rendőr

– Adott tehát a csábítás, a rendőr kezében az erőszak-monopólium, mögötte a társadalmi igény, hogy teremtsen rendet, és ott van még a feletteseinek az elvárása, hogy mielőbb sikert érjen el. Az elvárások, illetve a sikertelenség beláthatatlan következményeitől való félelem megkönnyíthetik a szabályok áthágását – mondja Finszter.

A szakember úgy véli, a kérdés az, hogy egy társadalom, szűkebben-tágabban értelmezett közösség hogyan értékeli a hatóságok tevékenységét. Hogy miként viszonyul a rendhez és az egyéni szabadságjogok érvényesüléséhez. Ahol nem fogadják el, hogy a rend megteremtése vagy fenntartása érdekében az emberi méltóság minden további nélkül megsérthető, hogy a cél érdekében embereket meg lehet alázni, egyáltalán, a legkisebb törvénysértést sem tolerálják, ott kevesebb a túlkapás.

– Magyarországon gyakran tapasztalni, hogy kimondva-kimondatlanul a közösségi érdek elsőbbségére hivatkozva sértik meg az egyes emberek emberi méltóságát.

Mintha az nem alapvető jog, hanem a közösség adománya lenne. Nem egy szomorú, tragédiába torkolló eset bizonyítja, hová vezethet az, amikor egy közösség maga akarja eldönteni, kit milyen jogok illetnek meg, kivel szemben mennyit engedhet meg magának például a rendőrség a sikeres bűnüldözés érdekében. Ezért nem adhat felmentést magának a rendőrség, de az egyes rendőr a kis túlkapások alól sem – állítja Finszter.

Rámutatott arra is, hogy a magyar rendőrség még ma is a szovjet modell szerint épül fel. Országosan, minden szervezetében centralizált, katonai hierarchiában működik, amelyben elvárás az alárendeltekkel szemben a parancsok iránti feltétlen engedelmesség. Ebben a viszonyrendszerben könnyen adódhatnak olyan helyzetek, amelyekben a kis rendőrnek választania kell: a törvényre vagy a parancsnokára hallgat-e. Ilyenkor nem a törvény, hanem a félelem irányítja.

– A II. világháború előtt senkinek nem jutott az eszébe ugyanolyan szervezeti keretek között foglalkoztatni a detektíveket és a járőröket, azaz az egyenruhásokat. Egy nyomozónak ma sem lehet parancsba adni, hogy holnapra fogja el a gyilkost. A nyomozói munka kreativitást és bizonyos fokú szabadságot igényel, de az idehaza még ma is meglévő szovjet modell minden tekintetben kizárja az egyénieskedést, és gátolja a gondolkodást – magyarázza Finszter.

A rendőri túlkapásokkal szemben nincs tökéletes védelem. A belső ellenőrzés és a jó kiképzés csökkentheti a visszaélések számát és kockázatát. Célszerű lenne ugyanakkor, ha a döntéshozók is tudomásul vennék: a közbiztonság nem a politikai marketing eszköze, hanem egy társadalmi termék, amelynek az előállításában megvan a politika, a rendőrszakma és a társadalom más szervezeteinek, közösségeinek is a felelőssége.

Az emberek nem aszerint félnek vagy érzik magukat biztonságban, hogy éppen mit mutatnak a bűnügyi statisztikák. Ha a mindenkori kormány hirtelen talál pár tízmilliárd forintot a rendőrségnek, abból még nem következik, hogy másnap rend lesz az országban.

Látványos erődemonstrációkat lehet tartani, de tartós eredményt szervezeti és főként szemléletváltozás nélkül aligha érhet el a rendőrség.