Medveczkiné négy sérült, családból kiemelt gyermeket akar magához venni. Jól tud a gyerekekkel bánni, az iskolában a szülői munkaközösség egyik lagaktívabb tagja. Végzi a nevelőszülővé váláshoz szükséges tanfolyamokat. Ha a családjukba kerülnének a gyermekek, sokkal jobb lenne nekik, mint az állami intézetben; az asszonynak pedig ez munkát, megélhetést, szolgálati éveket jelentene.
– Volt egy fórum a községházán, ahol a lakosságot tájékoztatták – meséli Medveczkiné. – Utána direkt odamentem a fiatalemberhez, aki tartotta. Elmondtam, hogy a miénk öreg, vert falú ház, belül sok pénzért felújítottuk, az ilyenre hogyan hat a rezgetés?
Azt válaszolta, észre sem fogjuk venni.
Június 10-én este, amikor közvetlenül a ház mellett rezgettek, csak minimális mozgást éreztünk. De másnap arra ébredtünk, hogy mozog az egész ház. Kinyíltak a szekrényajtók, mozgott az ágy, a padló, meg kellett kapaszkodnom, hogy eljussak a fürdőszobáig. Halálra rémültem, hogy azonnal ránk szakad a plafon. A rezgetést lengyel munkások végezték, magyarul nem tudtak.
Medveczkiné azonnal hívta kétségbeesetten a lakosság tájékoztatását, az esetleges károk felmérését végző TDE Services Kft.-t, amellyel csak telefonon lehetett érintkezni. – Azt felelték: nem létezik, amiről beszélek.
|
| Fotó: Koncz György / Népszabadság |
Azt csak később vették észre Medveczkiék, hogy a csőkútban megfogyatkozott a víz, a tartályos szivattyújuk tönkrement. (Ezt más tanyatulajdonosoktól is hallottuk – a Mol szerint ez nincs összefüggésben a rezgetéssel.) Az udvaron álló melléképületekben is súlyos kár keletkezett. Esős idő volt, a tető beázott, a repedéseken szivárgott be a víz, ám Medveczkiné hiába telefonálgatott a TDE Servicesnek. Csak két hónap múlva, augusztus 9-én jelent meg náluk az említett két szakértő.
Összesen 1 millió 776 ezer forint kártérítést javasoltak. Ebből nem lehet visszaállítani az épület korábbi, biztonságos állapotát.
Az asszony kifogásolja, hogy a Mol képviselői az alkufolyamat során semmit sem voltak hajlandók leírni. Egyszerű ember hiába érvel, nem tudja megfelelő műszaki fogalmakkal előadni a mondandóját, és telefonon különben is elszáll minden nyomtalanul. Végül készíttetett ő is egy szakvéleményt, ennek azonban érdemi hatása nem lett.
A lakiteleki Lezsák Sándorhoz, az Országgyűlés alelnökéhez, a tanyán élők patrónusához fordultak támogatásért. Ügyüket egy általa ismert budapesti ügyvédi irodára bízta, amely peren kívüli egyezséget ajánlott a Molnak, ám ott elutasították az ajánlatot. A szakértők által megállapított összegnél nem adnak többet – írták.
„Amennyiben az ügyfelei tulajdonát képező ház az építészeti és tartószerkezeti előírásoknak megfelelően lett volna kialakítva, akkor nagy valószínűséggel semmiféle károsodás nem érte volna. (…) Valamennyi a mérésekkel összefüggésben lévő kár olyan épületekben keletkezett, amelyek az építészeti és tartószerkezeti szabványoknak, előírásoknak nem feleltek meg. Nem vállalunk felelősséget a kártalanítás hiányáért, ügyfeleinek kárenyhítési kötelezettsége van.” „A méréseket végző Geofizyka Torun SA. nevű lengyel cég minden előírást betartott.”
Csakhogy akinek nem előírásszerű, de biztonságosan lakható állapotban van a háza, mert szegény, mert csak ilyenre telik neki, a mellé oda lehet-e állni a vibrációs gépekkel, életveszélyessé tenni a lakását, majd arra hivatkozva nem fizetni ki az épület helyreállításának tényleges költségét, hogy az eleve rossz állapotban volt?
A Magyar Szabványnak a rezgések épületre gyakorolt hatásáról szóló része négy kategóriát ismer. A „statikailag bizonytalan, építési előírásoknak meg nem felelőek” esetében szakmai mérlegelésre bízza a rezgetés sebességét.
De Medveczkiné hiába kérte, hogy nézzék meg belülről a lakását – ezt azzal utasították el, hogy meg sem fogják érezni a rezgetést. A Mol azt válaszolta, a szakértő „kívülről tartott helyszíni szemlét az ingatlannál”. Szerintük nem lépték túl a maximálisan megengedett rezgetési erősséget és frekvenciát, a legközelebbi mérési pont pedig megfelelő távolságra, az épülettől 103 méterre volt.
Az egyik értelmezési lehetőség, hogy a törvények de facto megengedik, hogy a rosszabb műszaki állapotú házakban a rezgetés kárt tegyen, és azt a károkozónak ne kelljen teljes egészében megtérítenie.
A másik verzió, hogy nem minden történt a törvények szerint. A két szakértő véleményének kialakítása során felmerült: előfordulhatott-e, hogy a valóságban nem ott rezgettek, ahol a nyilvántartásokban szerepel, nem akkor és nem olyan erővel? A Mol erre azt felelte, a mérések nem manipulálható elektronikus rendszerben történnek. A cikk készítéséhez nem adják ki az adatokat, csak vitás jogi kérdés eldöntéséhez.
Ebből a csapdából Medveczkiné nem tud kitörni: bírósághoz kellene fordulnia, ha nem fogadja el az ingatlan helyreállításához nem elegendő összeget.
Csakhogy nem talál ügyvédet,
mert az ellenfél nagyon erős, az ügy sokféle drága szakértő megelőlegezett munkáját igényelné, az elérhető kártérítés pedig nem annyi, amennyiért egy ilyen ügy sikeres végigvitelére képes ügyvédi irodának megérné a munka.
Hogy miért a lengyel Geofizyka Torun SA. kapta a munkát? Mert a Mol a saját üzleti szempontjai alapján nyilvánította győztesnek a lengyel céget – de azok a szempontok nem nyilvánosak. Üzleti titok, mekkora összeget fizettek ki eddig kártérítésre. Az is, hogy mennyit fizettek zöldkárra, mennyit épületkárra, mekkora az átlagos kártérítés. Az is üzleti titok, hogy eredményes volt-e a kutatás, és felhasználhatók-e egyáltalán a kapott eredmények.
Az igaz, hogy pénzvisszatérítés terhe mellett titoktartási kötelezettséget vállaltak mindazok, akik elfogadták a Mol által felajánlott kártérítést, de a Mol szerint a károsultak külön kérése is, hogy a számukra kifizetett kártérítés összege ne legyen nyilvános. Medveczki Gyuláné úgy érezte, lekezelően bánnak vele mint tanyasi emberrel, akiről úgy látják, tehetetlen, nem tudja képviselni a jogos érdekét a hatalmas Mollal szemben. Azt mondták neki telefonon: ha nem fogadja el, amit ajánlanak, semmit sem kap.
|
| Fotó: Koncz György / Népszabadság |
Nem is kapott idáig, bár a Mol szerint a felajánlott összeg félre van téve számára. De nem keresték őt sem telefonon, sem személyesen, még kérdéseink elküldése után sem. Szollár Domokos, a Mol kommunikációs igazgatója azt mondta: nagyon sok kutatást végeznek, évente mintegy ötmilliárd forint értékben. Óhatatlanul előfordul károkozás. Független igazságügyi szakértőket vonnak be, a vállalat minden esetben megtéríti a kárt. A Mol szerint évek óta igazságosan és korrekt módon működik ez a rendszer.
A sok száz kártalanítási eset közül a bíróságig egy sem jut el, és nem azért, mert nem lenne elég érdekérvényesítő képesség. Vannak politikai befolyással is rendelkező, vagyonos emberek, nagy földbirtokosok is a károsultak között, de mindegyikük elégedett volt a felajánlott kártérítéssel. Azt feleltem: talán ők tényleg elégedettek a kapott kártérítéssel, és tényleg külön kérték, hogy ne legyen nyilvános, mennyit kaptak.
De akinek a kárát nem lehet kijavíttatni a felajánlott kártérítésből, az is igent mondott, amikor közölték vele, ha nem fogadja el, nem kap semmit. Most pedig már nyilatkozni sem mer egyikük sem, mert a titoktartási nyilatkozat aláírása nélkül nem kaphatták volna meg a pénzt.
Medveczkiné kivétel, mert ő ki mert állni az érdekeiért – kérdés, hogy mire megy vele.
Szollár Domokos kiemelte: bár szerintük mindenben a szabályok szerint járt el a társaság, érzékelik, milyen nehéz helyzetbe került a Medveczki család. Lehetnek olyan helyzetek, amikor hiába a korrekt, a törvényi előírásoknak megfelelő eljárás, a szituáció a károsult szociális helyzete miatt nem tud megoldódni. A Mol ezért a szociális és krízisalapján keresztül is keresi és meg is fogja találni a módját, miként tudna nekik jelentősen segíteni.
Medveczki Gyuláné erre úgy reagált: ők nem „szociális segélyt” akarnak, hanem azt, hogy hozzák helyre vagy fizessék ki a kárt, amit okoztak.
