Sólyom még 2011-ben is, amikor már súlyosan csalódott a Fideszben, azt mondja, még az sem tragédia, hogy ez a 2011-es alkotmány megszületett, mert az a gyakorlat, amelyet az Alkotmánybíróság két évtized alatt felépített, megvédi majd az alkotmányosságot attól a visszaeséstől, amelyet a 2011-es alaptörvény az 1989-es alkotmányhoz képest jelent. Én régebben úgy gondolkodtam erről, mint Sólyom. Nekem is vannak írásaim, amelyekben az olvasható, hogy nem feltétlenül kell új alkotmányszöveg. Nem tartottam olyan súlyos veszteségnek 1995–96-ban, hogy kudarcot vallottak a végleges alkotmánnyal. Arató András, a New York-i New School for Social Research professzora vagy Bruce Ackerman ezt tragikus hibának tartotta. Arató András nagyon drámai szavakkal fejezi ki, hogy akkor valami eltört, végleg elveszett.
– A Fundamentumban jelent meg a beszélgetésük erről 2011 elején. Arató ott arról is beszél, hogy Antall József és Tölgyessy Péter is nagy lehetőséget szalasztott el még 1990-ben. Ha már összehozták azt a paktumot, végleges alkotmányban is megállapodhattak volna.
– Paul Blokker holland alkotmányjogász elemezte a régiónk alkotmányozási folyamatait, és ő fogalmazta meg a legélesebben, hogy ez nagyon elitista folyamat volt. A jogi alkotmányosság felülírta a részvételi alkotmányosságot. Egy jogi és politikai eliten kívül senkinek semmilyen lehetősége nem volt a beleszólásra. Az Antall–Tölgyessy-paktum is markánsan elitista lépés volt, és ennyiben az 1989-es Nemzeti Kerekasztal hagyományát folytatta akkor, amikor már nem volt erre kényszerítő átmeneti helyzet. Szerintem Blocker túloz, de tény, hogy soha, semmilyen szélesebb körű vita nem volt arról, hogy a magyar alkotmányos fejlődésnek milyennek kellene lennie, milyen erős alkotmánybíróság kell, mennyire részletes alkotmány, legyenek-e benne szociális jogok stb. Igazából még az eliten belül sem igen folytak ilyen viták. Rajta kívül végképp nem. Azt mondják, az amerikai alkotmány azért olyan teherbíró, mert van mögötte egy erős alkotmányos patriotizmus. A polgárok hisznek az alkotmányukban. Pedig jelentős részük nem is tud olyan sokat arról, hogy mit tartalmaz, de
az emberekben benne van, hogy van itt valami, ami a miénk, közös és fontos. Magyarországon nincs ilyen
alkotmányos patriotizmus.
– Honnan lenne? Az ezeréves alkotmányhoz a lakosság túlnyomó részének nem volt köze, 1945 után végképp nem lehetett vele mit kezdeni, az 1949-es alkotmánnyal szintén nem.
– De 1989-ben el lehetett volna indítani valamit egy bevonóbb folyamattal. Ezzel szemben ez a szerencsétlen kifejezés, a „láthatatlan alkotmány” azt a benyomást keltette, hogy ez a néhány alkotmánybíró, a legelitebb elit azt csinál a társadalom feje fölött, amit akar. Ezzel vádolták nyíltan is az Alkotmánybíróságot. Nem hiszem, hogy ez lenne a fő ok, amiért az alkotmányosságnak ma egyáltalán nincs presztízse, de szerepet játszott abban, hogy az emberek ezt valami úri huncutságnak gondolják. Az Alkotmánybíróságnak és annak tanácsadójaként nekem is részünk volt ebben. Igazat kell adnom utólag Arató Andrásnak. Fontos lett volna, hogy egy legitim parlament akár változatlan szöveggel, de végleges alkotmányt fogadjon el. Egy végleges alkotmány egyik legfontosabb feladata éppen az lett volna, hogy bebetonozza magát, megnehezítse az alkotmány megváltoztatását.
– A Sólyom-korszak után az Alkotmánybíróság színvonala egyre romlott és az alkotmányosság ereje egyre csökkent.
– Sólyom úgy vélte, hogy az Alkotmánybíróság az ő elnöksége alatt kialakított egy olyan alkotmányossági kultúrát, amely megóv az autoriter alkotmányozástól. Tévedett. Úgy vélte, az Alkotmánybíróság mindig azt az alkotmányossági ideált fogja védeni, amit az ő idejében védett. Tévedett. Az Alkotmánybíróság később már korántsem képviselte azt az alkotmányos kultúrát, amit a Sólyom vezette testület. Sem Németh János, sem Holló András, pláne nem Bihari Mihály idejében.
Aki arra vár, hogy az Alkotmánybíróság megvédi az alkotmányosságot, régóta hiába vár. Régóta nincs Alkotmánybíróság.
A második és harmadik Orbán-kormány idején pedig már kizárólag kormányhoz hű alkotmánybírákat választottak, olyanokat, akiktől megválasztásuk után sem várható el semmiféle szuverenitás. Amerikából sok példát ismerünk arra, hogy sok jelölt, miután bekerült a Legfelső Bíróságba, az őt jelölő elnökével ellentétes ideológiát követ, mert hiszen már nem függ tőle. A mostani magyar alkotmánybírák úgy lettek kiválasztva, hogy ne legyen közöttük szuverén személyiség. Olyan is van, aki már eleve az alkotmánybíráskodás esküdt ellensége.
– Pokol Béla erről egy egész könyvet írt.
– Ő magát az Alkotmánybíróság ideáját veti el! A teljes parlamenti szuverenitás híve.
– Ez a brit rendszer.
– Viszont ott nincs is Alkotmánybíróság, meg persze már korlátlanul szuverén parlament sincs. Ám ezzel a felfogással bemenni az Alkotmánybíróságba, hogy azt belülről szétverje, ezt nehéz minősíteni.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– De ön írta valahol, hogy akár a politikailag legelkötelezettebb emberek is, ha bekerülnek az Alkotmánybíróságba, bizonyos mértékig, akár önmaguk ellenére is az alkotmányosság őrei lesznek, mert az intézmény logikája, szelleme befolyásolja őket. Ezért az Orbán-kormánynak még a saját embereiből összeállított testülettel is baja van. Stumpf Istvánt említette erre példának.
– Azért 2015-ig még 2010 előtt választott elnöke volt a testületnek. Paczolay Péter az alkotmányosság iránt elkötelezett ember. Ezt jól tudom, együtt dolgoztunk Sólyom mellett. Ő azért megpróbált mindent megtenni a legrosszabb elkerülése végett. Az alaptörvény előkészítésének időszakában felmerült az Alkotmánybíróság megszüntetésének lehetősége is. A Legfelsőbb Bíróságba tagolták volna be egy kamaraként. Paczolaynak nyilván nagyon súlyos kompromisszumokat kellett kötnie, hogy ezt elkerülje.
És ezek mellett hoztak olyan döntéseket, amelyekkel rángatták az oroszlán bajszát. Az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek megsemmisítése például ilyen volt. Ezzel provokálták ki a negyedik alkotmánymódosítást, amely végképp megsemmisítette az alkotmányosságot. Akkor szentesítették, hogy az Alkotmánybíróság korábbi döntései érvénytelenek, hogy bármit meg lehet tenni az alkotmánnyal, az Alkotmánybíróság semmilyen módosítást érdemben nem vizsgálhat. Stumpfnak kétségtelenül vannak nagyon alkotmányosságbarát véleményei és nagyon másmilyen véleményei is, amelyeken az ember elgondolkodik, hogy milyen politikai megfontolás vagy sértettség lehet mögöttük.
Ez a grémium már nagyjából olyan, mint az Alkotmányjogi Tanács volt a Kádár-rendszerben.
Ők is megmondták néhány borzasztó miniszteri rendeletről, hogy borzasztó, de az autokráciát nem tették alkotmányossá.
– Az Alkotmánybíróság minőségromlását sokan annak tulajdonítják, hogy a pártok kölcsönösen kilőtték egymás legerősebb, legmarkánsabb jelöltjeit. Például önt.
– Én ezt el tudom fogadni. Ahol a különböző feleknek meg kell állapodniuk egy-egy személyben, ott kiesnek azok, akiket a leginkább szélsőségesnek tartanak ebben vagy abban az irányban. Engem szélsőségesen liberálisnak tartottak. El tudom fogadni, hogy azok kerülnek előtérbe, akik senki számára nem elfogadhatatlanok.
– 2010 nyarán Búcsú a jogállamtól címmel azt is megírta az Élet és Irodalomban, hogy amíg Rákosi Mátyásnak évekre volt szüksége ahhoz, hogy szétverje az 1946-ban megalapított alkotmányos köztársaságot, Orbán Viktornak két hónap alatt sikerült szétvernie az 1989-ben megalapozott alkotmányos demokráciát.
– Nagy vitát kavart az a cikk több lapban is, de sajnos előre látható volt, mi következik, amikor a választások után rögtön gyakorlatilag a kormány alá rendelték az Alkotmánybíróságot. Megírtam, hogy
elindult egy folyamat, amelyet nem lehet leállítani. Leépülnek a fékek és ellensúlyok, az alapvető jogok garanciái, meg fog szűnni a független bíráskodás.
Nem a próféta szólt belőlem, ezt mindenki láthatta, aki akarta. Ha egy alkotmányos rendszer szövedéke fesleni kezd, akkor az felfeslik. Akik azzal vádoltak, hogy indokolatlanul huhogok, indokolatlanul bíztak abban, hogy majd visszafordul ez a folyamat. Ma sem látok semmilyen visszafordulási lehetőséget. Ha Orbán holnap azzal ébred, hogy az Alkotmánybírósággal vagy az ombudsmani intézménnyel tovább nem óhajt együtt élni, akkor megszünteti őket. A választási törvény azért olyan, amilyen, mert a Fidesznek 2014-ben ennyi változtatás is elég volt a kétharmadhoz. Hogy aztán elvesztették? Kicsit elszámolták magukat. Az a gyanúm, 2018-ban is olyan választási törvény lesz, amely garantálja legalábbis a Fidesz győzelmét. Nem fognak visszariadni a radikálisabb változtatásoktól sem. A szabad választások felszámolása 2014-ben elkezdődött, 2018-ban folytatódhat, ha úgy néz ki, hogy a hatalom megtartása végett szükség van rá. Ezért mondom, hogy ez a rendszer már nemcsak illiberális, de már nem is demokrácia.
Névjegy
Halmai Gábor
Budapesten született 1951-ben. Alkotmányjogász, a jogtudományok akadémiai doktora.
1990–1996 között az Alkotmánybíróság elnökének, Sólyom Lászlónak a főtanácsadója. Oktatott, intézetet és tanszéket vezetett, programokat irányított az ELTE-n, a Közép-európai Egyetemen, a Széchenyi István Egyetemen. A Fundamentum című emberi jogi folyóirat alapító főszerkesztője. 2001–2004 között a Soros Alapítvány kuratóriumának az elnöke. 2011–2015 között a Princeton Egyetem vendégkutatója.
2016-tól a European University Institute professzora Firenzében. Legutóbbi könyvei: Alkotmányjog – Emberi jogok – Globalizáció – Az alkotmányos eszmék migrációja (2013); Perspectives on Global Constitutionalism: The Use of Foreign and International Law by Domestic Courts (2014).
– A YouTube-on megtalálható az Eötvös Károly Intézet Legyen köztársaság! című rendezvényére 2014. október 23-án küldött nagyon optimista videoüzenete, miszerint boldognak kell lennünk, hogy volt húsz szép évünk az alkotmányos demokráciában, ön különösen boldog, hogy közelről látta annak felépülését, és legyünk biztosak benne, hogy tanúi leszünk az alkotmányos demokrácia újjáépülésének, a negyedik köztársaság megszületésének.
– Ez jó szembesítés magammal. Igen, valószínűleg lesz egyszer negyedik köztársaság, de hogy mikor? A világ ma nagyon rossz állapotban van. Az optimizmusom abból táplálkozott, hogy a külvilág nem fogja hagyni, ami itt történik. De hagyja. Én komolyan bíztam az Európai Unióban. Meg abban is, hogy az Egyesült Államok tud valamiféle politikai befolyást gyakorolni. Azt gondoltam, az unióban tudatosul, hogy széteszi a rendszert, ha egy ország, aztán továbbiak kikezdik az alapelveket, és erőteljesen fel fog lépni ezek ellen. Ebben a tekintetben most sokkal pesszimistább vagyok, mint egy-két évvel ezelőtt voltam. Miután a kötelezettségszegési eljárásokkal nem mennek semmire, 2014-ben éppen a magyar események miatt hívták létre azt a konzultációs rendszert, amelynek a keretében most Lengyelországgal szemben fellépnek, de Magyarországgal szemben nem. És most úgy néz ki, hogy a Lengyelországgal szembeni erőteljesebb fellépéshez is hiányzik a politikai akarat. A 7. cikkely alkalmazására végképp nem fogják elszánni magukat, pedig az egyáltalán nem „nukleáris fegyver”. Lehetne komoly gazdasági szankciókat alkalmazni, de erről szó sem esik. Megindult az erózió, Orbán a menekültválság kapcsán kialakított egy koalíciót a visegrádi tagállamokkal, és az Orbán terjesztette métely elérte még a briteket is.
Szóval nagyon nem kedvez most a nemzetközi környezet a liberális demokráciának,
és még mennyivel kevésbé fog, ha, ne adj, isten, Trump lesz az elnök az USA-ban, vagy Marine Le Pen Franciaországban! Az elmúlt hat év azt bizonyította, hogy Magyarország belülről nem tudja megoldani ezt a helyzetet. Mert az alkotmányos elvek a magyar társadalom számára nem elég fontosak. Ma ilyen optimista üzenetet már nem küldenék.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Ahhoz képest, hogy a világ állapotát ilyen rossznak látja, évek óta azzal foglalkozik, hogy létezik és gyarapodik a nemzetközi alkotmányosság, és egyre erősebb lesz.
– Igen erről írtam két könyvet az elmúlt években, egyet magyarul, egyet angolul. Arról, hogy léteznek olyan alkotmányos követelmények, melyek globálisak, melyek minden alkotmány közös magját kell, hogy alkossák, melyeknek minden alkotmányban, mely valóban alkotmány, benne kell lenniük, és olyan nemzetközi intézményrendszer is kellene, mellyel ezt el lehet érni. Efelé haladunk hosszabb távon, de rövid távon nem jó a helyzet.
– 2011 óta külföldön él, és még jó ideig ott is fog. A Princetonon volt vendégkutató, aztán egy évet Bécsben töltött, most legalább öt évre Firenzébe megy. A távolból, az összehasonlító alkotmányjog keretében elemzi, ami itthon történik. Nem akar ebben a kurzusban itthon élni.
– Most már ez is benne van,
de nem így indult. 2011-ben egy évre mentem el, mert szerettem volna egy könyvet írni. Minden könyvemet külföldön írtam. Akkor tudtam elszakadni a magyar közélettől, mindennapoktól és a könyvemre koncentrálni. Aztán volt rá lehetőség, hogy maradjak, és szívesen maradtam. Aztán megpályáztam ezt a firenzei állást, megkaptam, örülök neki. Annak is örülök, hogy a szakmámmal foglalkozhatok, annak is, hogy nem vagyok benne ebben az itthoni taposómalomban. Úgy érzem, megtettem a magyarországi alkotmányosság érdekében, amit megtehettem. 2011–2013-ban három terjedelmes amicus briefet, szakértői jelentést szerkesztettem a Velencei Bizottságnak a magyar helyzetről. Azt gondoltuk, lehet ezen az úton valamit segíteni. A Velencei Bizottságban születtek is nagyon kritikus állásfoglalások – aztán nem történt semmi. Nem látok esélyt rá, hogy itthon rövid távon hasznossá tegyem magam
Búcsú a jogállamtól
„Az elmúlt két hónap »forradalmi« törvényei és konkrét személyi döntései lényegében kiiktatták az alkotmányból a hatalommegosztás szervezeti biztosítékait, és ezzel az emberi jogok garanciáit. (...) Ez a mostani ún. alkotmányos forradalom a sárba tiprása annak a valódi alkotmányos rendszerváltásnak, aminek Sólyom mint kerekasztalos résztvevő, később mint az Alkotmánybíróság alapító elnöke egyik meghatározó alakja volt. Az ő egyéni tragédiája, hogy ezt végig kellett asszisztálnia – írták néhányan. De vajon valóban csak statisztaszerep jutott neki? (...) számos... törvény esetében élhetett volna az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségével. (...) Mint az államszervezet demokratikus működésének őre, szóvá tehette volna, hogy veszélybe kerül az Alkotmánybíróság függetlensége, ha olyan, párthoz közeli embereket jelölnek, akik még a törvényi feltételeket sem teljesítik.(...)
Az alkotmány és az alkotmányos szervek jelenlegi állapotában (Orbán Viktor) miniszterelnökként is úgyszólván teljes, korlátozhatatlan hatalommal bír. (...) Az sem kizárt, hogy az új alkotmány továbbra is magában foglalja majd az alkotmányosság elveit, ahogy az 1989 előtti alkotmányszöveg is tartalmazta szinte valamennyi fontos alapjogot, csak éppen az azok megvalósulását biztosító garanciák hiányoztak. Ahogy ez a helyzet ma is Latin-Amerika számos országában vagy éppenséggel Oroszországban.
A nagyobb baj, hogy miként ezekben az országokban, nálunk is hiányzik a jogállamiság értékeinek tisztelete a lakosság többségének körében. Egy nemrégiben végzett felmérés számos adata azt igazolta, hogy a megkérdezettek többsége »nem demokratikus gondolkodású«. 75 százalékuk szerint például »a pártvitákat kizáró, erőskezű kormányzásra lenne szükség«, sőt a válaszadók 52 százaléka úgy véli, hogy »a mai helyzetben egyetlen erős, a társadalmat egészében megjelenítő pártra lenne szükség«. Egyetemi oktatóként azt látom, hogy a jövendő értelmiség körében sem sokkal jobb a helyzet.”
(Élet és Irodalom, 2010. július 23.)
.
