Az álom mint talált tárgy

Majd volt egy sorozata a történelem veszteseiről. 1997-ben lefestett egy mereven, hullatartásban fekvő alakot. Ez a fekvő mozdulat gyakran visszatért a képein, és mint elárulja, 2011-ig fogalma sem volt róla, hogy eközben az interneten egy ehhez hasonló gesztus, az úgynevezett planking divat lett. Ennek ellenére tovább használta képein ezt a pózt, sőt az egyik festményét szoborban is megvalósította. A kanapé támláján plankingelő szoboralak tavaly köztérre került egy ideig a Nagymező utcában. Ezután egy gyűjtőhöz vándorolt, de talán látható lesz megint a Ludwig Múzeumba tervezett őszi kiállításán.

– Hogyan alkot? Mik az ihletői?

– Van több ezer fotóm a világ minden részéről. És az összes látványelem ihletőm tud lenni. Internetről bogarászom őket főként, a Pinterestről, a Fortepanról, régebben sokat jártam antikváriumokba.

És valóban, tele kinyomtatott fotókkal az asztala. Néhány tematikus album is látható köztük: portrék, autók, enteriőrök.

– Talált tárgyak – mondja a művész –, de talált tárgynak tekintem az álmaimat is. Vagy egy irodalmi élményt. Nagyon szeretem például Raymond ­Carvert, és a Katedrális című novellája évekig foglalkoztatott.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

Elő is húz a házi raktárból egy nagyméretű, sárgás-lilás tónusú festményt, a Felkészülés a világosságra című képet. Angyalszerű kislányok láthatók rajta, amint egy emeletes ház fölé hajolnak, melyen – mint valami tortán – mintha gyertyák világítanának. Ezt a képet például egy álom ihlette, de belejátszott Carver novellájának hangulata is.

– A festmény egy megismerési aktus – folytatja Szűcs Attila. – Van egy alapélményem vagy koncepcióm, amin elindulok, és figyelek közben, hogy a festmény milyen tudna lenni. Ha jól figyelek, akkor elszabadul tőlem, és független életet nyer. Valóságossága pedig nem abból fakad, hogy milyen pontosan tud leírni egy figurát vagy teret, hanem annak a valóságossága, hogy az alkotó jelenléte mennyire érezhető az alkotás folyamatában. A hibáival együtt. Azt hiszem, ez a döntő.