Nem sokkal később a kamaszok nyelvén rendkívül jól értő tanár a közszolgálati televíziónál helyezkedett el, ahol ifjúsági műsorok szerkesztőjeként újra a számára kedves, azaz a gimnazista korosztállyal foglalkozott. A beszámolókból az derült ki, hogy Sipos a televízióban sem állt le, rendszeresen alakíthatott ki intim viszonyt fiatal beosztottjaival, illetve a műsorok gimnazista korú szereplőivel.
– Teljesen természetes reakció, hogy amikor ilyen súlyú történet kipattan, előtörnek az érzelmek. Ezt a pszichológia ventilálásnak, vagyis kibeszélésnek hívja. Az emberek saját történeteik, múltjuk szűrőjén keresztül, a maguk szintjén reagálnak a történetre. Az első pár napban nagyjából mindenki sokkot kapott – értelmezi a helyzetet Regős Judit szociálpolitikus, szülő- és gyereknevelési tanácsadó, a Szülők Háza Konzultációs Központ alapítója, aki szerint az érzelmi hullámok elcsendesedése után szükséges lenne egy olyan társadalmi konszenzus kialakítása, amelynek segítségével nagyobb eséllyel lennének megelőzhetőek az ilyen esetek.
– Az ügynek van jogi és szakmai tanulsága. A szakmai elsősorban a családgondozókat, a pszichológusokat, a pedagógusokat érinti – mondja Regős Judit, aki fontosnak tartja megérteni, miért hallgattak, akik tudtak a történtekről.
– Gyakran az a magyarázat kerül elő, hogy az áldozatok megtiltották. Pedig ennyi év után is fontos, hogy neve és arca legyen az elkövetőnek, különben nincs következménye a tetteinek. Ez is egy büntetés, és fontos üzenetet hordoz az áldozatok felé – állítja a szakember. Hozzáteszi: ismernünk kell a gyerek pszichoszexuális fejlődésének szakaszait. Ennek a fejlődésnek ugyanis van egészséges menete, amelynek végére olyan felnőtté válik az ember, aki ismeri a reprodukciós szokásokat és örömét leli bennük.
|
A Trefort épületében – csöngettek
Reviczky Zsolt |
– Ha a különböző szakaszok valamelyikében sérül a gyerek, akkor a későbbi életében pszichoszomatikus tüneteket hordoz majd. Vaginizmusa alakulhat ki például, ami képtelenné teszi arra, hogy szexuális életet éljen, gyereke legyen. Vagy diszpareunia, tehát fájdalmas közösülés. Ezek összetett szindrómák, hátterükben gyakran találunk gyerekkori testi vagy lelki abúzust, ami ilyen mértékben nyomorítja meg a testet felnőttkorban is. Hiszen ahogy a személyiség, úgy a gyerek szexualitása is fejlődik – magyarázza Regős Judit. A szakember elmondja: a Trefortban történtek kapcsán, még ha ott a 14–18 év közötti fiatalok voltak is az érintettek, messzire kell visszanyúlni: a hatéves kor körül kialakuló úgynevezett ödipális szakaszig.
– Ekkor a kisgyerek erős lelki-testi kötődést él át a szülővel, ilyenkor úgy mondjuk, szerelmes az ellenkező nemű szülőbe. A szülőnek ebben a szakaszban nagyon kell tudnia, hol a határ, tudnia kell, hogy amikor simogatja a gyerekét, hová nem szabad nyúlnia. A gyerekek ilyenkor nagyon kiszolgáltatottak – mondja. A tanácsadó szerint arra is figyelnie kell a szülőnek, miként tanítsa meg időben mosakodni a gyereket, hogy a gyerek saját maga tisztálkodhasson.
– A szülőknek tanítani kell, hogy az intimitás meddig egészséges. Ráadásul ez kényes egyensúly, hiszen az intimitás megvonása is zavarokat okozhat. Ez az az életszakasz, amikor a gyerekekben kialakul a saját nemi identitásukkal való azonosulás. Ekkor tudatosul bennük, hogy a testük örömforrás is lehet. Itt is nagyon fontos a szülők edukációja. Ezt a folyamatot ugyanis nem szabad tiltással megakasztani, mert azzal a gyerek megszégyenül. De határok között kell tartani – mutat rá. A családi tanácsadó szerint a hatéves kor körüli ödipális szakasz jó lehetőség a sérült lelkű felnőttnek, hogy kihasználja a gyerek rajongását. A pszichoszexuális fejlődés folyamatában ezt a szakaszt a látencia követi, ilyenkor leginkább a morál fejlődik.
– Sipos Pál esete az ezt követő fejlődési időszakot érinti. 12–14 éves korban ugyanis a gyerekekben újra előbukkan az identitás erotikus oldala, beindulnak a hormonok. Kiskamaszból aztán nagy kamasz lesz, de a reprodukcióra nincs még szüksége, és nem is érett meg rá. Azoknál a kiskamaszoknál, akiknél korábban az ödipális szakasz nem volt elfogadott, fokozott igényük lesz arra, hogy valaki megerősítse bennük, hogy ők jók, szépek, egyetlenek, a legfontosabbak. Az olyan szociopata személyiségnek, mint amilyen Sipos, ez megfelelő terep a visszaélésre.
Azok a kamaszok, akik áldozatai voltak, rajongtak érte, és a szexuális abúzus nem is feltétlenül fenyegetéssel, erőszakkal történt meg. Egyszerűen visszaélt a gyerekek kiszolgáltatott helyzetével. A gyerek bizalma, ami minden kapcsolat alapja, így sérül. Amikor felnő és rádöbben, mi is történt vele, nem fog többé bízni senkiben – fogalmaz Regős Judit, aki hangsúlyozza azt is, hogy ebben a fejlődési szakaszban a tanároknak, illetve azoknak lesz óriási felelősségük, akik afféle szülői szerepbe lépnek. A szakember nagy problémának tartja, hogy mennyire szemérmesek vagyunk a szexuális edukáció terén.
– Fontos lenne a szakemberek képzése. Ha nem ismerik ezeket a fejlődési szakaszokat az óvónők, tanárok, pszichológusok, szociális munkások, akkor nem fogják ismerni a veszélyeztetettségi faktorokat. Ezek nem könnyű beszélgetések. Erről szólna ezekben a szakmákban a szupervízió, a képzés – emeli ki. Leszögezi, erre azért is nagy szükség lenne, mert emberek dolgoznak emberekkel. – A pszichológusnak, tanárnak is van múltja, története. De figyelnie kell a lelki egészségére. Annak, aki emberekkel foglalkozik, akár tanár, akár orvos, kötelessége a lelkét tisztán tartania – fogalmaz Regős Judit.
Selmeczi megszólalt
Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője arra szólította föl Sipos Pált a napokban, hogy törje meg a hallgatását, hiszen közéleti szereplő, a történtek nem minősíthetők az ő magánügyének. „Sipos Pál ügye nem magánügy. A köztelevízió egykori dolgozójáról van szó, a magyar állam kitüntetettjéről van szó, sőt a Bajnai-párt alapítójáról van szó, akire tehát közszereplőként tekintünk” – mondta Selmeczi. Nos, amint arra az Együtt–PM válaszközleménye rámutatott, Sipos sosem volt az Együtt–PM alapítója vagy tagja. Mindössze az egyik aláírója volt annak a petíciónak – további 21 305 másik személlyel egyetemben –, amelyben a választási összefogást sürgették. „Selmeczi Gabriella szégyent hozott magára, és szégyent hozott a pártjára is” – írta az Együtt. (Munkatársunktól)
Ötszázaléknyi erőszak
Csak becslések vannak arról, hogy a fiatalok hány százaléka él át szexuális abúzust, erőszakot, hányat molesztáltak. Szakemberek egybehangzóan azt állítják, hogy valójában minden nyolctizedik gyerek/fiatal érintett lehet. Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) munkatársa lapunk megkeresésére azt mondja, alig-alig vannak hivatalos adatok. Felhívja a figyelmet ugyanakkor egy hivatalos és reprezentatív kutatásra, amelyet az Európai Unió alapjogi ügynöksége, az Agency for Fundamental Rights (FRA) nevű szervezet készített 2013-ban.
Az FRA egyebek mellett arra is kereste a választ, hány nő él át szexuális erőszakot/bántalmazást 15 éves kora előtt. A reprezentatív kutatás szerint a felnőtt magyar nők öt százaléka számolt be ilyen traumákról. Tóth Györgyi figyelmeztet: a kutatás jellegéből adódóan ez a szám alsó mérés, de így is óriási. Ha ugyanis a százalékot esetszámra váltjuk, akkor igazán sokkoló adatot kapunk. A 2011-es KSH népszámlálási adatokból következtethetünk ugyanis arra, hogy hány lánygyerek él át hasonlót ezekben a percekben. (Fiúkra ebben a kutatásban nincs adat, pedig az tovább növelné ezeket a számokat.
– A szerk.) A KSH 2011-es adatai alapján 704 500 14 év alatti lány él Magyarországon. Ha ennek a tömegnek az öt százalékát vesszük, akkor azt látjuk, hogy nagyságrendileg 35 ezer gyerekről beszélünk. Tóth Györgyi összehasonlításképp emlékeztet a rendőrség múlt évi statisztikáira: tavaly mindössze 410, nők sérelmére elkövetett szexuális erőszakkal kapcsolatos ügye volt a rendőrségnek. (Igaz, ez az összes szám, tehát nincs lebontva gyerekekre és felnőttekre.) Azokban az országokban, ahol az áldozatokat segítő jogi intézményrendszer kiépített, a válaszadási hajlandóság is jóval nagyobb volt – tette hozzá.
Idetartozik, hogy a NANE kiadott egy könyvet egy díjnyertes szerzőtől, Helen Benedicttől. A Csak okosan! című kiadvány kamaszoknak szól. A szerző ennek a korosztálynak ad felvilágosítást alapvető önvédelmi stratégiákról, különös tekintettel a szexuális erőszakra. A közérthető magyarázatok segítségével ez az érzékeny korosztály megismerheti a veszélyeket, megtudhatja, melyek a leggyakoribb erőszakfajták. Beszél önvédelmi taktikákról, és részletesen kitér „az iskolában, otthonban, utcán, közlekedési eszközökön és bulikon megjelenő leggyakoribb veszélyhelyzetekre, és arra, hogy a fiatalok hogyan védhetik meg magukat és barátaikat ezekben a helyzetekben”.
Mindemellett megismerteti a fiatalokat a jogaikkal is. A könyv elsősorban tehát a fiataloknak szól, de fontos lehet azoknak a szülőknek, akik szeretnék megtudni, hogyan figyelmeztethetik gyerekeiket a szexuális erőszak és az esetleges visszaélés veszélyeire. A nyári táboroztatás időszaka miatt aggódó szülők is találhatnak benne információkat. Azoknak is hasznos lehet, akik attól tartanak, hogy a gyereküket már érte ilyen trauma. Emellett a NANE pedagógusoknak, valamint gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó egyéb szakembereknek is ajánlja a kiadványt.
Ha valaki átélt vagy környezetében tapasztalt szexuális bűncselekményt, segítségért fordulhat a KERET Koalícióhoz („Koalíció a szexuális ERőszak Ellen a Túlélőkért”). A 2010-ben alakult koalíció tagjai civil jogvédő szervezetek, konkrétan az Amnesty International Magyarország, a MONA Alapítvány, a NANE Egyesület, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a PATENT Egyesület, illetve a Stop Férfierőszak Projekt. (Ó. M. D.)
