– Telefonon hívott oda az egyik szakácsi ember, mondta, hogy jöjjek, mert a plébános leszereltetné az órát. Odaérve kérdeztem a plébánost, miért teszi ezt, mire ő azt felelte, el vagyunk adósodva, az óra régóta áll, megjavítani nincs pénz, inkább eladja ócskavasnak, a pénzből kifizeti az áramdíjat, mielőtt még kikapcsolják a villanyt. Azt mondtam erre, hogy ezt az órát az őseink vették, ez a falué, mire ő azt mondta, az óra az egyházé. Lehet, mondtam neki, de azért jó lett volna, ha szól nekünk, próbáltunk volna segíteni a tartozás rendezésében.
A vita tíz percig tartott. A tanúk szerint az egyik idős hölgy azt vágta a plébános fejéhez, hogy „egy utolsó hajcsárban is több emberség van, mint a plébánosban”. Grujber erre jelezte, hogy panaszt tesz a püspökségen, s azzal búcsúzott: „A jóisten adja meg, hogy ebbe a szaros faluba ne kelljen ezek közé a birka népek közé jönni!”
A plébános és a két ócskás elment, az óra maradt. Aznap a polgármester nem volt otthon, ám másnap reggel – értesülve az óraügyről – telefonált a plébánosnak.
|
Végül nem ütött a templom órája
A szerző felvétele |
– Megkérdeztem tőle, hogy tényleg el akarja-e adni az órát? – mondja Kövér István. – Ő azt felelte, hogy igen, és ne szóljak bele, mert ő egyházjogász, és tudja a dolgát. A következő napon a plébános itt volt a faluban, ezért meglátogattam őt a jegyzővel. Barátságtalanul fogadott, és közölte, hogy az órát nem adja el. Mi ajánlottuk, hogy segítünk, ha kell. Arról is kérdeztem, hogy a közös dolgok intézésére miért nem hoz létre egyházközséget a hívőkből. Ő visszakérdezett: kiből, ebből a birka népből?
Kövér István itt megáll, majd hozzáteszi: – Megértem, hogy a katolikus egyház miért veszített annyit a népszerűségéből, és miért sikeresek annyira a kis egyházak. Ők megpróbálnak odafigyelni a hívőkre. A katolikus egyház nem, az megmaradt feudális szervezetnek. Neki nem bárányok, birkák vagyunk. Az egyháznak és papjainak – tisztelet a kivételnek – nem a hívők a fontosak, hanem a hatalom.
A polgármester utóbb elismeri: hívő létére az is távol tartja őt a templomtól immár négy éve, hogy Grujber elődje sem volt más, ráadásul nyíltan politizált a templomban, választás napján arra szólította fel a hívőket, hogy a Fideszre szavazzanak.
Próbáltam a szakácsiakat kérdezni a plébánosukról, de a többség bevallotta, nem jár templomba. Szavaikból kiderült: talán ha nyolc-tíz hívő jár a misékre. A gyér látogatottság miatt nem okolták Grubert, a kérdezettek úgy látják, ilyen a világ. Egyikük azt mondta, hogy aki akar, közvetítő nélkül is találkozhat az Istennel. Másikuk szerint viszont a pénz az isten. Már csak azért is, mert miként a teremtő, a pénz is láthatatlan errefelé – Nagyszakácsi lakóinak java szegénységben él, ha nem volna a közmunkaprogram, a helybéliek harmada állástalan lenne. Akinek errefelé van munkája, az sem igen keres többet a minimálbérnél.
Kerestem Grujber Zsoltot, ám otthonában, a böhönyei plébánián nem találtam, telefonját nem vette fel, üzeneteimre nem válaszolt. Jó lett volna tisztázni: a birka csak indulatos elszólás volt-e, vagy filozófiai megközelítés terméke.
