Továbbá: milyen természetű volt a Kocsis által elvégzett tevékenység, és mindez milyen szerződés alapján,milyen díjazás, illetve egyéb előny vagy kedvezmény fejében történt? A miniszter most érkezett válasza mindössze egyetlen mondatból áll, és a kérdések közül csak egyre (de nem a lényegre) reflektál: a „Paksi Atomerőmű kapacitás-fenntartása ügyében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nem kötött szerződést Kocsis István úrral”. Azaz Némethné nem felelt arra, hogy közreműködött-e Kocsis a projektben, mi volt a szerepe, és mekkora honoráriumot kapott, magát a közreműködés tényét azonban a válasz nem cáfolja. (Az üggyel kapcsolatban kerestük Kocsis Istvánt, de hívásunkra ezúttal sem reagált.)
Információink szerint a kormányokon átívelő karriert befutó üzletember részben a Roszatom bizalmának megszerzésében és a finanszírozásra vonatkozó álláspontok közelítésében, részben a fentebb említett törvényhozási konstrukció kiötlésében segített. Utóbbi azonban akár a paksi projekt kútba esését is okozhatja. Ahogyan arra az ügyet ismerő szakértők felhívták a figyelmünket, a metró építésről a Horn-kormány kötött finanszírozási szerződést annak idején, ugyanúgy, ahogyan most Orbánék szerződtek a paksi bővítésről, vállalva akkor is, hogy a beruházási hitel tőkerészét a központi költségvetés törleszti.
Az Orbán-kabinet azonban azonnal felmondta a megállapodást, mert sokallta a költségeket. A kifarolás nyomán indult perek végén pedig a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a pénzügyminiszter (Medgyessy Péter) olyan kötelezettséget vállalt, amely érinti az államháztartást, ezért csak törvényi felhatalmazással tehette volna. Az idei orosz–magyar nukleáris megállapodást meghosszabbító államközi egyezményt jóváhagyta ugyan a parlament, ám abban a pénzügyi részletek nincsenek kibontva (sem a beruházás ára nem derül ki, sem az, hogy ki veszi fel, ki törleszti a hitelt). Ezek után ismét felhozható: a kormány anélkül vállalt pénzügyi kötelezettséget, hogy azt az Országgyűlés szentesítette volna – ez pedig jogalap lehet egy következő kabinet számára a nem teljesítésre.
Időközben a Greenpeace elkészíttette a hitelszerződés hivatalos magyar fordítását, és a dokumentum szerint – a napokkal ezelőtti kormányállításokkal ellentétben – nem lesz szükség külön parlamenti aktusra a hitelmegállapodás érvénybe lépéséhez. A szerződés szövege – benne a kamat- és törlesztési feltételekkel – adott, az aláírásáról pedig egy kormányközi megállapodás rendelkezik, amelyet az orosz fél kormányrendelet formájában hagyott jóvá. Így magyar részről is kormányrendelet kell ehhez, a kormányrendeletek pedig parlamenti döntés nélkül is érvényesek.
A fordításból az is kiderül, hogy a tízmilliárd eurós kölcsön után a kamat- és a tőketörlesztéseket folyamatosan euróban kell folyósítani, ami azt jelenti, hogy az árfolyamkockázat egyértelműen az államé (mivel az állami bevételek forintban keletkeznek). Az is olvasható a szövegben, hogy minden befogadott számla után, amelynek a teljesítésére a hitelt felhasználják, a számlaérték húsz százalékát a magyar félnek azonnal euróban kell kifizetnie az orosz meghatalmazott számára – ez utóbbi különösen a reménybeli magyar alvállalkozók szempontjából lehet rossz hír
