Először 1991-ben mutatták be, a kétezres évek elején országos turnéra vitték. 2011-ben és 2013-ban Kínában is bemutatták. Akár Magyarországon is jó ötlet lenne színpadra vinni a darabot, hiszen az minden korban és minden közegben releváns, mondta lapunknak a professzor, aki a Közép-európai Egyetem meghívására érkezett Budapestre.
 |
| Geoffrey Cowan Fotó: Közép-Európai Egyetem |
Cowan szerint jelentős különbség azonban, hogy a WikiLeaks- és a Snowden-botrány idején már az internet feleslegessé tette a hagyományos újságok közvetítő szerepét. A kezdetek után a WikiLeaks-alapító Julian Assange és a Snowden-iratokat feldolgozó Glenn Greenwald is felhagyott a hagyományos médiával való együttműködéssel, és tőlük függetlenül publikálták az információkat.
„Ez felveti a kérdést, hogy ki az újságíró? Kit illet meg a sajtónak kijáró védelem? A bloggert? És a twittelőt?” – kérdezi Cowan.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás is változást hozott. Az Egyesült Államok azóta kevésbé „mer kockáztatni”, ám Cowan szerint a sajtószabadságot biztosító első alkotmánykiegészítés elfogadásakor is törékeny volt az Egyesült Államok, számos fenyegetéssel nézett szembe.
Az Obama-kormány azonban minden erejével igyekszik lecsapni a kiszivárogtatókra: az 1917-es kémkedési törvényt korábban soha nem alkalmazták kiszivárogtatók ellen, most azonban nyolc ügy is folyamatban van.
Cowan szerint, ha nagyvonalúak akarunk lenni, feltételezhetjük, hogy az amerikai kormány olyan, a nemzetbiztonságot veszélyeztető fenyegetésekről tud, hogy úgy véli: ha most nem húznak egy éles határvonalat, akkor később a források olyan információkat is kiszivárogtathatnak, amelyek valóban veszélyesek. Ám Cowan szerint a kiszivárogtatásokban az a legérdekesebb, hogy vajon hogyan férhet hozzá háromszázezer ember titkos és bizalmas dokumentumokhoz?
|
| „Kidekorált” telefonfülke a brit hírszerzés épületénél |
„A Pentagon-iratok ráadásul a múltról szóltak, nem a jelenkori fenyegetésekről. De Ellsberg a 47 iratcsomagból négyet még így sem adott át a sajtónak, mert úgy gondolta, veszélyeztetnék a nemzetbiztonságot” – mondta Cowan, aki szerint a kormány ma nem bízik abban, hogy a kiszivárogtatók képesek lennének megítélni, mi veszélyes és mi nem.
„Vannak olyan információk, amelyeket titokban kell tartani. Módszereket, források neveit, ami valakit veszélybe sodor” – mondta a professzor, aki szerint a WikiLeaks-kiszivárogtatás esetében nyilvánosságra kerültek ilyen információk is. A Snowden-ügy esetében ebben már kevésbé biztos. Utóbbi annál több kárt okozott az amerikai gazdaságnak és külpolitikának. Korábban az Egyesült Államok ugyanis szívesen hirdette magát az informatikai cégeknek: szerverparkjaikat telepítsék a területére, mert az ottani „felhőben” tárolt adatok biztonságban vannak. A Snowden-leleplezések óta azonban kiderült, hogy ez nincs így, ami Cowan szerint elveszett üzleti lehetőségeket jelent az USA-nak.
A külföldi, elsősorban kínai hackerek ellen is nehezebb lesz fellépni, hiszen kiderült, hogy az Egyesült Államok is kutakodott a kínaiak kommunikációja után. A minap emeltek vádat a kínai hadsereg öt tagja ellen az Egyesült Államokban ipari kémkedés vádjával, Peking pedig most azt kérdezi: milyen jogi vagy erkölcsi alapja van Washingtonnak ezt számon kérni?
Cowan szerint az átlagos internetezők szempontjából a Snowden-dokumentumok nem jelentettek hatalmas újdonságot. „A magánélet teljes fogalma megváltozik a technológia miatt. Sosem tudhatjuk, mikor ki fényképez le bennünket vagy veszi fel titokban, amit mondunk, és mikor teszi fel azt egy közösségi oldalra. Semmit sem lehet kitörölni. Én személy szerint mint a múlt század gyermeke, sajnálom ezt” – mondta. Úgy véli, már úgyis minden kormányfő tisztában van vele, hogy lehallgatják, és azt is tudjuk, hogy más országok, például Franciaország is mindenkit lehallgat, akit tud.
„Lehet, hogy nem ilyen világban szeretnénk élni, de ezt kaptuk. Legalább egyre többet tudunk arról, hogyan működik” – utalt a legutóbbi leleplezésekre. „Lehet, hogy most nem is történik más, mint az ártatlanságunk elvesztése?”
