A Jobbik már évekkel a Fidesz előtt kimondta, hogy új atomerőművet akar, lehetőleg orosz kivitelezésben.
A Jobbik energiapolitikája a kommunista időket idézi: ők a nukleáris reaktorok mellé dunai vízlépcsőket és vízerőműveket is szeretnének.
Magyarországon ez a gondolat utoljára a 80-as évek közepén számított progresszívnak: a Magyar Tudományos Akadémia különböző műhelyei akkor kezdték el keményen kritizálni a magyar Duna-szakasz belépcsőzésének ötletét, nemcsak környezetvédelmi, hanem inkább hidrogeológiai és gazdaságossági alapon.
 |
Ha atomerőművet építünk, azzal szövetségest is választunk
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A vízlépcső alatti folyószakaszokon törvényszerű a medermélyülés, hiszen a vízlépcső nem engedi át a felülről érkező, a medret folyamatosan újratöltő hordalékot. A Dunát és az egész Duna-völgyet eddig is főként a medermélyülés tette tönkre: emiatt emelkednek ki egyre jobban a gázlók, emiatt csökken a talajvízszint a folyó mellett, és például emiatt nem lehet alacsony vízállás esetén már ma sem megfelelően működtetni az atomerőművet (a lesüllyedt medrű Duna vize nem jut be az erőmű hűtővízcsatornájába).
A meder mélyülését csak újabb vízlépcsőkkel és újabb duzzasztásokkal lehet ellensúlyozni. Ez pedig az egész gazdaság fejlődési irányára kiható kényszerpályát jelent. A Jobbikot ez nem zavarja, sőt, ezt a kényszerpályát többszörösen megerősítené. A 2014-es választási programjukban az áll: „A Duna vizét duzzasztással vissza kell tartani, a duzzasztóműveknél pedig víztározókat kell létesíteni (…) A Dunán három helyen, délről észak felé haladva Fajsznál, Adonynál, illetve egy a Dunakanyar feletti alkalmas helyszínen létesül vízlépcső. (...) A Tiszán a meglévő kettő (Tiszalök, illetve Kisköre) mellett Csongrádnál építünk vízerőművet. (…) A Dráva horvát–magyar határszakaszán Barcsnál és Drávaszabolcsnál építjük meg a vízerőműveket.”
Korrupció
A választásokon nagyon sokat nyom majd a latban, hogy a választók kevésbé korrupt pártnak érzékelik-e a Jobbikot, mint a korrupcióba a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai kormányoknál is sokkal mélyebbre süllyedő Fideszt. Erre pedig most, három évvel a választások várható időpontja előtt nemcsak azt lehet válaszolni, hogy bár a hatalom szféráitól távol nehéz korrumpálódni (tehát a Jobbik ebben a tekintetben még nem bizonyíthatott), hanem azt is, hogy az előjelek kifejezetten aggasztóak. A 2014-es választás előtt a Transparency International, a K-Monitor és az Atlatszo.hu hónapokon át próbálta nyomon követni, mennyit költöttek a pártok az országgyűlési választási kampányra. A kutatás szerint egyedül az LMP maradt a törvény szabta kereteken belül, mindenki más százmilliókat költött ismeretlen forrásból.
A Jobbik 1,2 milliárdot (egyedül óriásplakátokra 664 milliót) tapsolt el, miközben a kampányköltések törvényes határa esetükben 995 millió forint lett volna,
amiből legfeljebb 700 millió forint származhatott állami forrásból. Mivel még sosem voltak kormányon, és az előző ciklusban az önkormányzatokban is elég szerényen teljesítettek, megfoghatatlan, honnan jött a többi pénz. A Fidesznél és az egyesült baloldalnál lényegesen nagyobb volt a túlköltés, de az ő esetükben létezik olyan gazdasági holdudvar, amely az elköltött pénzek feladója lehetett – ez szintén nem legális, de valamilyen magyarázatot azért kínál.
A Jobbik 2003-tól öt éven át egyáltalán nem tette közzé a mérlegét, azóta pedig az ÁSZ időről időre súlyos szabálytalanságokat talál a pénzügyeikben. Az elmúlt négy év mindegyikében elmarasztalták őket, mert „a párt gazdasági beszámolói nem mutattak megbízható és valós képet gazdálkodásáról”. (Magyarul: nem tudni, miből működnek.) Állandó probléma náluk a sok számla nélkül elszámolt kiadás és nagy összeggel beszálló, de nem nevesített adományozó. Idén pedig azzal vétették észre magukat, hogy egyedüli pártként nem adták ki az Átlátszó kérdésére a pártalapítványuk szerződéseit.
A Jobbik pénzügyi tekintetben az EP-ben is fekete báránynak számít. A párt EP-képviselői olyan pártaktivistákat foglalkoztatnak (papíron) brüsszeli munkatársként, akik nagyon ritkán bukkannak föl az uniós intézményekben, viszont folyamatosan részt vesznek a magyarországi pártéletben. Ez fölveti az illegális pártfinanszírozás gyanúját. Az pedig a Szegedi Csanád-botrányban, majd a KGBéla-ügyben is dokumentálható, hogy a párt feltűnően „kreatív” az EP-pénzek begyűjtésében és felhasználásában, amit az OLAF (az EU csalás elleni ügynöksége) is vizsgál. Itt már nemcsak a szűkebben értelmezett pártpénzügyekről van szó, hanem arról is, hogy a Jobbiknak igen sajátos a viszonya a törvényességhez. Az előző parlamenti ciklusban a mentelmi jog felfüggesztésével végződött eljárások több mint felét a Jobbik minifrakciója produkálta.
A képviselőik több bűnügyben voltak érintettek, mint a többi pártéi együttvéve.
Zaklatás, rágalmazás, garázdaság, közúti baleset gondatlan okozása, rendőrverés, ittas vezetés – többek között ilyen ügyekbe futottak bele a jobbikosok. Képzelhetjük, mekkora törvénytiszteletre számíthatunk tőlük hatalmi helyzetben.
Vallás
A Jobbikot szokás keresztény pártnak gondolni, pedig ugyanolyan joggal sámánistának vagy az őspogány természetvallások hívének is nevezhetnénk. A párt a KDNP-n is túltesz a vallási fundamentalizmus tekintetében. De náluk az egyházi házasság állami elismertetésének igénye és a történelminek nevezhető egyházak közötti politikai szelekció összefér a nyíltan keresztényüldöző arab rezsimek dicsőítésével.
A katolikus egyház után a többi, általuk történelminek tekintett egyházzal is a vatikáni szerződéshez hasonló, a kiváltságokat rögzítő alapmegállapodásokat kötnének, a vallásügynek pedig (a rossz emlékű Állami Egyházügyi Hivatal mintájára) tárca nélküli kváziminisztériumot gründolnának. „Szigorítjuk az egyházak bejegyzését, és működésüket folyamatosan figyelemmel kísérjük” –ígérik, cáfolva azt a vélekedést, hogy közel állnak a református egyházhoz: a reformáció alapgondolata volt az egyház és a hatalom különválasztása, az eszméikhez hű protestánsok azóta sem kérnek semmilyen állami gyámkodásból.
Külkapcsolatok
A szövetségi és katonapolitika területén a Jobbik radikálisabb megoldásokat kínál, mint a Fidesz. A programjukban több helyen is fölvetik az EU-ból történő kilépés opcióját. A tavalyi EP-választás előtt is ezzel kampányoltak – valószínűleg a távozás gondolata az a terület, ahol a jobbikos pártelit elképzelései a legtávolabb állnak a potenciális szavazókétól.
|
Novák Előd. Az EU-ból való kilépéssel érthetnek a legkevésbé egyet a választók
Reviczky Zsolt |
A Jobbik szerint Magyarország biztonságát nem az oroszokkal való kokettálás, hanem a NATO-tagság fenyegeti. A párt az orosz–ukrán konfliktusban nyíltan az agresszor Oroszország oldalára állt, és a Jobbikhoz közel álló portálokat az a hullarabló-mentalitás jellemzi, miszerint akár profitálhatnánk is Ukrajna szétveréséből, megszerezve Kárpátalját. A Jobbik úgy látja, nem különféle szövetségekben, hanem a saját fegyveres erőben kellene bíznunk: 85 ezer fős magyar hadsereget szeretnének, a sorkatonai szolgálat megszüntetését rossz döntésnek tekintik, és bevezetnének valamiféle „önkéntes katonai kiképzést” a 18–40 éves férfiaknak.
Az önmagát jobboldali, nemzeti erőként definiáló párt
az orosz birodalmi nacionalista és kommunista hagyományokat egybegyúró Putyin-rendszer lelkes híve.
A kezdetben erősen oroszellenes pártban az éles fordulatot KGBélához kötik. A jelenleg az oroszoknak való kémkedéssel gyanúsított Kovács Béla 2005-ben tűnt föl a párt körül. Az oroszbarátság első jelei 2008-ban mutatkoztak. És éppen ez az az időszak, amikor Oroszország elkezdte aktívan pénzelni a közép- és nyugat-európai radikális mozgalmakat, illetve azok internetes orgánumait. A fordulatot a Jobbikban semmilyen belső pártvita vagy konzultáció nem előzte meg, az a legszűkebb pártvezetés döntése volt. A vezetők nyilatkozatai szerint nekünk az elkerülhetetlen összecsapást Oroszország oldalán, a Nyugattal szemben kellene megvívnunk. Ezzel a véleménnyel még a magukat jobbikosnak vallók többsége sem azonosul.
|
Jobbikos tüntetők 2011-ben. Még a szélsőjobboldali színtéren is példátlan
M. Schmidt János / Népszabadság |
A Fidesz keleti nyitása semmi ahhoz képest, amire a Jobbik készül: ők az arab országokkal történő szövetségkötést sürgetik. „Az ún. rendszerváltás óta feltétel nélküli Izrael-barátság jellemezte a térségbe irányuló külpolitikánkat, a közel-keleti viszonyok tekintetében egyoldalú és súlyosan elfogult a magyar külpolitika. A cionizmus támogatása egyúttal azt is jelentette, hogy felrúgtuk az elmúlt évtizedekben kialakult jó viszonyunkat Iránnal és az arab országokkal” – írja a pártprogram.
A Jobbik arab-barátsága időnként egészen szélsőséges formát ölt. 2010-ben például szeptember 11-ét, a New York elleni terrortámadás évfordulóját tartották a legalkalmasabbnak a „magyar–arab barátság napja” megünneplésére. A Jobbik szélsőséges külpolitikai nézetei az EU-ban még a szélsőjobboldali színtéren is példátlanok. Ha a Jobbik kormányra kerülne, aligha csodálkozhatnánk, ha tökéletesen elszigetelődnénk abban az Európában, ahol az orosz expanzió mellett az iszlám fundamentalizmust tekintik az első számú veszélyforrásnak.
