Annak ugyanis nincs semmiféle közjogi következménye, ha a végrehajtó hatalom nem veszi komolyan a saját ígéreteit, és eltér a saját cselekvési tervétől. Maga egyébként nem emlékszik olyan kormányra, amely következetesen ragaszkodott volna saját elképzeléseihez.
|
Csak belső gesztusok kísérték a kormányváltást
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az 1989-ben elfogadott alkotmánymódosítás szerint „a miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz.”
Amit nem folytatnak
Az 1989-ben elfogadott alkotmánymódosítás szerint „a miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz.”
Az alaptörvényből ez a passzus kimaradt, így a parlament május 10-én Orbán Viktort kormányprogram nélkül is miniszterelnökké választotta. Csaknem negyedszázados hagyománnyal szakítottak, hiszen 1990 óta a képviselőknek mindig lehetőséget biztosítottak arra, hogy a választáson győztes politikai erők jövőre vonatkozó elképzeléseiről véleményt nyilvánítsanak. Az új kormány anélkül állhatott fel, hogy a kabinet terveiről a Házban korábban egyetlen szó esett volna.
Az alkotmányjogász úgy véli, túl nagy politikai jelentőséget egy hivatalosan meghirdetett, s a parlamentben megvitatott programnak nem is érdemes tulajdonítani. A többség azt természetesen támogatni fogja, s miután a választáson már túl vagyunk, a tét emiatt sem túl nagy – magyarázta.
Lövétei egyébként úgy látja, hogy az emberek nem programokban, hanem személyekben gondolkodnak, ami szerinte a politikai kultúra tökéletes hiányát mutatja. Lövétei hozzátette: a hatalom talán azért sem beszél a terveiről, hogy később ne legyen mit számon kérni.
A Fidesz ellenzékben még másként gondolta – fogalmazott –, és próbált fogást találni az akkori kormányon, például az úgynevezett szociális népszavazással, amely nem kis részben hozzájárult a baloldal későbbi bukásához.
A centrális erőtér egyértelművé teszi, hogy nincs olyan érdemi partnere az Országgyűlésben, amellyel érdemi vitát folytathatna
Nincs általános szabály arra, hogy egy kormánynak a beiktatása előtt programot kellene hirdetnie, s arról vitát kellene folytatni – mondta kérdésünkre Böcskei Balázs politológus, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) vezetője.
|
| falseMóricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Ennek szerinte inkább szimbolikus jelentősége van: a többség elismeri, hogy az ellenzék is véleményt nyilváníthat, amellyel mintegy legitimálja a parlamenti kisebbséget. A centrális erőtér – mint egyetlen valós alternatíva – viszont egyértelművé teszi, hogy nincs olyan érdemi partnere az Országgyűlésben, amellyel érdemi vitát folytathatna – hangsúlyozta Böcskei.
A politológus úgy látja, a Fidesznek azért sincs szüksége kormányprogramra, mert a választók 45 százaléka az elmúlt négy évre igent mondott. Ez a tömegek sajátos „bölcsességét” mutatja, hiszen a kormányoldal számára megerősítették mindazt, ami eddig történt – állítja Böcskei.
Vagyis: elfogadták, hogy erős és döntésképes hatalom állt az ország élén, s elég volt a „folytatjuk” szlogen ahhoz, hogy Orbán Viktornak ismét bizalmat szavazzanak. Nincs tehát szükség szakpolitikai elképzelésekre – véli –, elég volt az új rendszerváltás hangoztatása.
