Annál nagyobbak azonban nem keletkezhettek, amilyen nyomasztó gondok az egész magyar futballt terhelik. Mint tudjuk, a 2013/14-es, a rendes évi mélypontoknál is lejjebb süllyedéshez tartozik a kupacsapatok Forma–1-es sebességű kiselejtezése az európai kvalifikációs szakasz előszobájából – vagy inkább körfolyosójáról –, továbbá a válogatott felejthetetlen 1-8-a Amszterdamban, az utánpótláskorúak hazai veresége Albánia legjobbjaitól, és ígéretesnek nem nevezhető döntetlenje Gibraltár fiataljaival szemben.
Az utóbbiak alighanem úgy jöttek össze tizenegyen, hogy lelkes szervezők bekopogtattak a helyi ifjakhoz: melyikük akar játszani a magyarok ellen?
|
Pintér mester rosszullét miatt nem lehetett jelen (a képen Orbán Viktorral a felcsúti arénában)
Illyés Tibor / MTI |
Hovatovább a szurkolókat is így kell verbuválni Magyarországon. Szerdán két és fél ezren tekintették meg a helyszínen a magyar–albán A válogatott mérkőzést, és nagyjából kétszer annyian voltak a magyar–kazah találkozón.
Jelzem, a Népstadion örök ranglistáján az első huszonöt közé csak 90 ezres publikummal lehetett bekerülni. (Hosszabban erre – engedelmükkel – nem térek ki, mert ugyan mi köze van a hajdani és valódi magyar labdarúgásnak napjaink álfocikájához?) A szombat esti nézőszám legalább az NB I átlagát felülmúlta, mivel az ugyanúgy nem akar felemelkedni a békaperspektívából, ahogyan maga a futball sem.
Boldog-boldogtalan válogatott lehet
Jóllehet átadták a debreceni stadiont, és annak újdonsága kétszer húszezer szurkolót vonzott a Nagyerdőbe, érdemi változással ez sem járt: bajnoki meccsenként alig 3231 drukkert jegyeztek a (hál' istennek) magunk mögött hagyott évadban.
Ennek legfőbb oka: immár nem csupán azzal kell szembenézni, hogy a hazai mérkőzések tempója egyenesen anakronisztikus, hanem azzal is, hogy az NB I-es mezőny hivatalosan profiként számon tartott műkedvelőinek túlnyomó többsége egyszerűen nem tud futballozni.
A képtelen helyzet egyetlen „előnye”: boldog-boldogtalan válogatott lehet. Illetve, dehogyis. Elvégre ki látott az utóbbi időben boldog magyar játékost?
|
Üres stadionban szellemileg üres játék
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Talán még Priskin sem kivétel, noha ő az albánok hálójába küldte a kegyelem-tizenegyest (1-0), a kazahoknak pedig gólt fejelt. Szombati beköszönését Farkas József, a szakvezető helyettese tapsolta meg a kispadon, mivel Pintér Attila szövetségi kapitány a meccs előtt rosszul lett, és kórházba ment kivizsgálásra. A trénernek mielőbbi gyógyulást kívánunk.
Noha a válogatott 3-0-ra nyert – Korobkin kiállítása után Szigyelnyikov kapus szánalmasan bevédte Varga Roland hazaadással egyenértékű szabadrúgását –, a magyar futball felépülését nem remélhetjük egyhamar.
Labdarúgást a sportág hazai bolondjai a jövő hét csütörtökétől láthatnak: kezdődik a világbajnokság, amelytől még annál is jóval messzebb vagyunk, mint földrajzilag Brazíliától.
Ám csütörtököt, azt minden körülmények között tudunk mondani.
MAGYARORSZÁG–KAZAHSZTÁN 3-0 (1-0)
Barátságos mérkőzés, Puskás Ferenc stadion, 5000 néző. Jv.: Boucaut (belga).
Magyarország: Rózsa – Heffler, Korcsmár, Lang, Korhut – Gyurcsó (Simon, 77.), Nagy (Kovács, 55.), Zsidai, Vécsei (Kalmár, 79.), Varga Roland (Nikolics, 87.) – Priskin (Futács, 81.).
Kazahsztán: Szigyelnyikov – Engel, Abdulin, Malji, Kiszlicin (Szujumbajev, 46.) – Konyiszbajev (Lunyin, 78.), Bogdanov (Karpovics, 87.), Korobkin, Hajrullin (Tagibergen, 64.), Finoncsenko (Iszlamhan, 59.) – Hizsnyicsenko (Scsotkin, 70.).
Gól: Priskin (26.), Varga (62.), Engel (92., öngól).
