galéria megtekintése

Very British

1 komment

Boros Jenő

Hazai pályán buktak az angolok, a japánok és a németek a beruházások jegelésével fenyegetnek.

Drámai fordulatokban gazdag az Egyesült Királyság járműiparának krónikája, annak ellenére, hogy történetét patinás márkák fémjelzik, többségük már eltűnt a süllyesztőben. Ahogy a britek szerepe is zsugorodott a globális autóvilágon belül, pedig ahogy az 1970-es években, úgy tavaly is 1,6 millió autó készült, ám ez egykor hatszázalékos, napjainkban már csak másfél százalékos részesedést jelent.

BMW-tulajdonú Mini-gyár Oxfordban
BMW-tulajdonú Mini-gyár Oxfordban

Az első nagy olajválságot is a brit járműipar sínylette meg leginkább, de fals lenne mindent a dráguló benzinárakra kenni. A klasszikus márkák very british szlogenje már korábban sem pótolta a minőséget és a korszerűséget. Hiá­ba tömörültek állandóan változó összetételű és nevű cégcsoportokba (BMC, BLMC, BMH, C-R), tucatnyi patinás cég tűnt el a süllyesztőben, és a túlélők között ma is több a vegetáló, mint a sikeres. A tulajdonviszonyok változásáról pedig annyit, hogy az Egyesült Királyságban az 1976-ban gyártott személyautók harmada készült külföldi tulajdonú gyárakban, napjainkban ez az arány már 96 százalékos.

 

A globális átrendeződést jelzi, hogy ami egykor képtelenségnek, megvalósíthatatlan álomnak és a britek szempontjából rémálomnak tűnt, az ma valóság: az egykori gyarmat birtokolja a királyság több értékes márkáját is.

A patinás Jaguar és Land Rover az indiai Tata tulajdonába került, de az sem kevésbé pikáns, hogy az Egyesült Királyság járműiparának többségét japánok és németek birtokolják, egy kisebb szelet jutott az amerikaiaknak, néhány morzsa pedig a hazaiaknak.

A piacon sem rózsásabb a helyzet, hiszen nem a hazaiak domi­nálnak: a tavaly forgalomba helyezett 2,6 millió új személyautóból másfél millió importpéldány. A helyzet nem javulhat a Brexit után sem. Az ­EU-s vámelőny megszűnése és a font–euró árfolyam változása mellett az árak alakulását befolyásolhatják a külföldi beruházók is. Az ázsiai ­autógyártók vezetői már a választások előtt sem titkolták véleményüket: a Honda, a Nissan és a Toyota részéről is olyan kijelentések hangzottak el, hogy visszafoghatják, sőt jegelhetik beruházásai­kat az Egyesült Királyságban, miután a britek többsége az ország ­európai uniós tagságának megszüntetésére szavazott. Az első és legnagyobb pofont az indiai tulajdonú Jaguar–Land Rover (JLR) kapta, miután a választások után azonnal húsz százalékkal zuhantak a részvényei.

A 800 ezer embert foglalkoztató brit járműipar évente 1,3 millió autót exportál 15,5 milliárd font értékben, a kivitele 58 százaléka az Európai Unió piacára kerül. Az csak több év múlva derül ki, hogy melyik cég dönt a kivonulás mellett, mert kapkodni biztosan nem fognak, hiszen egy autógyári beruházás minimum évtizedre szól, és a piacot sem akarják elveszíteni.

A drágán termelő szigetországi Peugeot-gyár 2006-os bezárása után évekig bojkottálták a francia márkát az Egyesült Királyságban. Pedig a bajt éppen a németországinál is magasabb bérköltségek okozták, az sem véletlen, hogy a General Motors inkább német, spanyol és lengyel üzemeibe csoportosítja át az Opelek gyártását, így a brit testvérmárka Vauxhall Astra modelljeinek darabszáma egy évtized alatt kétszázezerről nyolcvanezer alá esett.

Alvó klasszikusok

Nem teljes a felsorolás, de így is tekintélyes az elmúlt negyven évben megszűnt vagy vegetáló brit ­autómárkák listája: Austin, Austin-Healey, Daimler, Ginetta, Hillman, Humber, Jensen, Morris, MG, Rover, Sunbeam, Triumph, Trident, Triumph, TVR, Vanden Plas, Wolseley. Német tulajdonba kerülésével megmenekült a Bentley, a Mini és a Rolls-Royce, az indiai Tata konszerné a Jaguar és Land Rover. 

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.