Mindegy, mit akarnak a pilóták, a nézők ragaszkodnak a veszélyhez

Napjaink Formula autóit és egyre több utcai szupersportkocsit is karbon-kompozitból készült utascellára építenek, ami ütközéskor, boruláskor hatékonyan védi a pilótát. Minden versenyágban kötelező a védőkeret, a bukósisak, az öt- vagy hatpontos öv, a lángálló ruha, kesztyű, valamint alsónemű, és nincs rajt HANS nélkül sem. A FIA által 1998-ban engedélyezett védőgallér neve a fejet és nyakat támasztó angol Head and Neck Support szavak kezdőbetűiből született.

Az együléses és nyitott kategóriában továbbra sem teljes a védelem, mert sokan nem szeretnének csukott kabinú versenyautókat. Pedig attól, hogy jobban védenék a pilóták nagyon is sebezhető fejét, attól egy ­F–1-es autó még F–1-es marad, vélekedik a versenyzők többsége. Szerintük veszély nélkül is lehet izgalmas a verseny, vagyis nem kötelező show-elem a kockázat…

Az 1969-ben készült Sygma Grand Prix tanulmánymodellen a kerekeket burkoló oldalsó karosszériaelemekkel az összeakadást és az ütközés utáni repülést akarták megakadályozni.

1928-ban még bukósisakot és biztonsági övet sem használtak Fotó: Leslie Jones

Többször történt már próbálkozás a biztonság növelésére, idén kétféle megoldást is teszteltek, ám egyelőre nem váltotta be a reményeket a Red Bull panoráma-szélvédője. A ­2017-es­ szezonra a FIA a Ferrari védőkeretét preferálja, igaz, a glóriának nevezett eszköz oszlopai rontják a kilátást.

A megnövelt fejvédelem ­ügyében a pilóták és F–1-es szakemberek válasza egyértelmű, a szurkolóké már nem, ők továbbra is nyitott Formula-autókat akarnak.