A politikusok számára nagy rejtély az úgynevezett közép. Ezt az osztályt, réteget szeretnék megfogni, magukhoz vonzani, rubrikákba szorítani, de – különösen mostanában – iszonyú nehéz lecke ez. Foszlik, mállik, kiugrik a skatulyákból, tradíció, mentalitás, életkor, iskolázottság szabdalja darabokra, a vagyoni helyzet még áttekinthetetlenebbé teszi az egész rendszert, hiszen a felsőközép a változatlanságért, a közép közepe a perspektíváért, az alsó a felkapaszkodás reális reményéért oszt intőt vagy jelest. Az a politikai alakulat, amelyik egyszerre képes erőt, biztonságot, szabadságot és egzisztenciát nyújtani, valamint némi szívhez és szellemhez kötődő útravalót adni a közép zömének – nyer. A Fidesz jó-rossz kísérletei első kormányzásuk óta erről szólnak, a demokratikus ellenzék is folyton-folyvást az ő megszólításukkal próbálkozik, s lám, a rend és a morális tisztaság nevében a Jobbik is efelé tesz kacifántos tánclépéseket.
A középpel azonban világszerte baj van. A Mc Kinsey 25 fejlett országot felölelő friss, a Portfolio által közzétett kutatásából kiderül, hogy a családok kétharmadának csökkent vagy legjobb esetben stagnált a reáljövedelme 2005 és 2014 között. A kevésbé képzett fiatalok helyzete romlott leginkább, és az előrejelzés szerint az ifjabb generációk szegényebbek maradnak, mint a szüleik. Holott a második világháború óta ennek ellenkezője volt a jellemző. 1993 és 2005 között a fejlett országbeli háztartások mindössze két százalékának stagnált vagy csökkent a reáljövedelme, 98 százaléknak nőtt.
A hazai statisztikák szomorúbbak – a rendszerváltás óta komoly energia, szerencse, vállalkozókészség, alkalmazkodás kellett ahhoz, hogy valaki a közép közepe maradjon. Vékonyodott, de nem ürült ki ez a rubrika, kedvezményezettjei egyáltalán nem érzik magukat kedvezményezettnek, többségében illúziókat vesztő, apolitikus, vagy éppen a populizmusra, radikalizmusra vevő honfitársak fiatalabbjai külföldön szerencsét próbálók, vagy politikára immunis technokraták, s mint a felmérésekből kiviláglik, magas arányban a Jobbikkal rokonszenveznek. Miközben a nemzetközi vizsgálat számba veszi a folyamat romboló társadalmi és gazdasági hatásait, leszögezi: a reáljövedelem emelkedéséből kimaradók körében megnőtt a globális gazdasági rendszerben kevésbé bízók aránya, a megkérdezettek harmada negatív véleményt fogalmaz meg a szabad kereskedelemmel és a bevándorlással kapcsolatban. A trend jóval kategorikusabb megnyilvánulásokkal van jelen a közép-kelet-európai országokban.
