galéria megtekintése

Zendülés

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 28. számában
jelent meg.


Lencsés Károly
Népszabadság

Magyarország csak megfigyelőként vett részt a múlt hét végi migrációs csúcson – Orbán Viktor miniszterelnök így látja. Hiszen mi megvédtük Európát, de ha ez nem látszik is, magunkat biztosan. A bíróságnak szeptember 15-e, tehát a magyar–szerb határ lezárása óta kevesebb mint kilencszáz illegális határátlépővel akadt dolga. Ez egy tízmilliós országnak nem nagy kihívás, hiszen egyébként is ülnek itt több mint 18 ezren. Ennek a kilencszáz menekülőnek tehát könnyen lehet helyet szorítani valahol.

Egyelőre az ideiglenesnek titulált műszaki akadályon át ugyanis nem sokan jöttek, ezért akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a határzár átkozottul bejött. Csakhogy ez igencsak elhamarkodott következtetés, hiszen miért küzdené át magát valaki a drótokon – vállalva a nálunk rá váró vegzatúrát –, ha Szerbiából nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországon és Szlovénián át is vezet út Nyugat-Európa felé. Amíg ez a folyosó nyitva áll, nyert ügyünk van.

Másfelől meg vesztésre állunk, mert a nem egészen kilencszáz emberrel sem boldogulunk. Legalábbis erre figyelmeztet, hogy Nagyfán a múlt hét végén fogolyzendülés tört ki. A büntetés-végrehajtási intézetben a migránsok elbarikádozták magukat, törtek-zúztak és senkit nem engedtek be a zárkákba. Miközben ott – más ilyen helyekkel szemben – a fogva tartás körülményei a Magyar Helsinki Bizottság szerint sem embertelenek.

 

Embertelen viszont, hogy a fogvatartottak nem tudják, mi lesz a sorsuk. Most nagyjából hét-nyolcszázan vannak ebben a helyzetben, alapvetően azok, akiket a határzár tiltott átlépése miatt marasztaltak el. A szankció csupán az ország területéről történő hosszabb-rövidebb idejű kitiltás, de amíg a kitoloncolást nem lehet végrehajtani, az elítéltek többnyire rács mögött maradnak. Az pedig teljesen bizonytalan, hogy a fogság meddig tart, mert a szerbek enyhén szólva nem sietnek átvenni senkit.

A helyzet azért is elképesztő, mert aki ügyesebb volt, más útvonalat választott, már Nyugat-Európából üzenhet Magyarországon rekedt balsorsú hozzátartozójának. Onnan, ahol a menekülőket nem kriminalizálják, s nem indítanak ellenük büntetőeljárást, hanem hajlandók vizsgálni, jogosultak-e a védelemre. Pedig arrafelé nem pár száz, hanem sok százezer emberről van szó.

Számunkra a pár száz is megoldhatatlan feladat. De ha hajlandók lennénk arra, hogy érdemben foglalkozzunk velük, bizonyára kiderülne: jellemzően nem bűnöző, aki átmászott a szögesdróton. Könnyen lehet, hogy többségük azért hagyta el a hazáját, mert az életét veszély fenyegette, és a genfi egyezmény alapján jogosult arra, hogy menekültként ismerjék el. Akkor nem rács mögött a helye.

Mi mégis kiutasításra váró elítéltként kezeljük őket. A zendülők helyzete ennél is rosszabb, mert a tíz őrizetbe vett gyanúsítottnak egyenesen végrehajtható börtönbüntetés – akár nyolc év – néz ki. Kész szerencse, hogy egyelőre ilyen kevesen vannak. És ha egyszer bezárul a Nyugat felé vezető korridor?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.