galéria megtekintése

Wien: win-win

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 15. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Lehetséges-e a nemzetközi diplomáciában, az államok közötti viszonyban win-win állapot? Van-e olyan, hogy mindenki nyer? Most például az Irán és a vele tárgyaló hat hatalom tegnap hajnali megállapodását minősítették tragédiának többen, amint csak megkötötték azt. Egy izraeli miniszter mondta kedd reggel, hogy Teherán jogosultságot kapott gyilkosságra –„licence to kill” . Ilyen eddig csak James Bondnak volt. A kompromisszumok történelmi kényszerek hatására születnek. A tárgyalók olyan zsákutcákból akarnak kiszabadulni, ahová a maguk történelmi vétkei miatt keveredtek.

Irán még a sah uralkodása alatt kezdte atomprogramját. Ez a nemzeti, hatalmi presztízsépítés része volt, mindig is feltételezték mások, hogy Teherán atombombát akar. Utóbbi ezt tagadta, de ellene vallottak a titokban megkezdett urándúsítás, a katonai jellegű programok, a ENSZ-ellenőrök kitiltásai. Ahol indokolatlanul sok a titok, valószínű, hogy valami bűnös dolog készül... Az iráni iszlám rendszerről, amely regionális hatalmi pozícióra tört, amelynek elnöke Izrael elpusztítását hirdette meg, amely intenzív katonai rakétafejlesztésbe kezdett, miért ne gondolhatták volna e szándékot? Irán részese lett a térség titkos harcainak, elszenvedője az ellene folyó titkos háborúnak: kibertámadások bénították meg létesítményeit, tudósait merénylők ölték meg. A nyugati világ gazdasági, pénzügyi szankciói még nagyobb csapást mértek az országra.

Csakhogy eközben felborult a térség egyensúlya az „arab tavasznak” nevezett kaotikus folyamattal. Az iráni belső változások is jelezték: gyengült a rezsim támogatottsága. A regionális válság figyelmeztette a „Nyugatot”, hogy Irán nélkül nem lehet ott még látszatstabilitás sem. Az iráni rezsim viszont feltehetőleg tartott tőle: gazdasága és szövetségi rendszere összeroppan az embargók, szankciók és az olajárzuhanás súlya alatt. Ráadásul az olajban gazdag, vele ellenséges szunnita hatalmak, plusz a terrorista „iszlám állam” is egyre veszélyesebbek rá. Időt kellett nyernie Iránnak, le kellett mondania a presztízselemekről, hogy fenntarthassa a rezsimet. Ez minden bizonnyal bonyolult belső alkuk során dőlt el.

 

Van olyan feltételezés, hogy a rezsim radikális, offenzív szárnya, a forradalmi gárda ígéretet kapott, busásan részesülhetnek a szankciók felszabadításából keletkező extraprofitból. Mire fordítják ezt? Leegyszerűsítő magyarázat, hogy a nyugati hatalmak a fegyvereladások, beruházások, olajüzletek reményében lettek engedékenyek. A pénz nagyon jó, de még jobb, ha kiszámíthatóbbnak látszik egy fontos nagy ország, amely már most is katonai szövetséges az IS elleni akciókban. Lehet, hogy dőreség bízni az irániakban.

De sokan vélik: Irán fiatal társadalma nyitást követel, kapcsolatokat, utazást, szabadságot, elege van a korlátozásokból. Nem véletlenül ünnepelték annyian a szankciók reménybeli eltörlését. Ezt tudják az ajatollahok. Az alku győztesei persze az aláírók megbízói, akik történelmi érdemeket gyűjtenek maguknak. Obama már elmehet Havannába, de Irán nem mond le az Amerika elleni gyűlöletről. A nemzetközi helyzet továbbra is fokozódik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.