Ez együtt azt üzeni, hogy a generáció, amely a szabadság ígéretével, a nyugati álom elérésének lehetőségével, reményével vágott bele a kalandba, alulmaradt. Nem teremtett olyan országot, amelyet szabadnak, igazságosnak éreznek azok a fiatalok, akik felnőttek a fiatal demokráciában.
Ez nem a mi ítéletünk, hanem az övék. A fiataloké, akik menekülnek az országból London, Berlin vagy bármely nevesincs osztrák kisváros felé. Akik menekülnek egyenesen a szélsőjobboldali radikális párt felé is.
Azoké, akik nem hajlandók tudomásul venni, amit sokan igyekeznek rögzíteni: nem lehet más az ország, a politika, a társadalom, az élet.
Sokan hibáztatják ezt a nemzedéket szerte a világon. Azért, mert populistákat követ. Mert nem figyel elődei felemelt mutatóujjára. Mert nem akarja megérteni: ilyen a világ.
Mert üvölt.
Idehaza némán ordít azzal, hogy mutatja tökéletes kiábrándultságát, s háttal áll ennek
a negyedszázadnak. Háttal áll, mert ezzel üzeni ennek az emberöltőnek, a rendszerváltó elitnek meg mondja saját magának is: vesztettünk.
Igaz, a Fidesz meg a Jobbik ettől még nyerhet.