„Ha megígérem, hogy elmegyek szavazni október 2-án, akkor nem kell kétpercenként az Üzenjük Brüsszelnek-dumát néznem az olimpiai közvetítések között? Hadd szurkoljak nyugodtan a magyar csapatnak!" Ismerősöm fakadt ki így, és még azt is hozzátette: „Az a jó, hogy ezek már olyan okosak, hogy tudják, hányan akarnak jönni Líbiából."
Nem értek egyet vele. Én igenis örülök, hogy a rövid pihenőidőkben két magyar siker és – becsületükre legyen mondva – kudarc ismétlése között csak végső esetben adják az olimpia magyar részvétel nélkül zajló pillanatait. Úgyis annyi alkalmam van a világ legjobb pingpongozóit, evezőseit, íjászait, strandröplabdázóit, műugróit és így tovább látni, nem igaz? Ha már jó sokat kifizettek a lehetőségért mindannyiunk pénzéből, minek költenének még arra is, hogy hozzáértőt találjanak, aki közvetítené?!
Inkább jöjjenek az egypercesek: a hírek, amelyeket senki sem néz az M1-en, most elérhetnék hatásukat, ha nem kapcsolna el a többség, ahogy a nézőszámlálók kimutatták. Lelkes amatőrök kihívóan ismételgetik a „Van egy perce? Hírek röviden!"-t az elején és a „Hamarosan újra jövök"-et a végén! A napi legfeljebb öt, még csak információnak sem álcázott csúsztatáshoz-manipulációhoz készséggel adják a nevüket.
