Szentgyörgyi Zsuzsa cikkét (MSZP – merre?, július 2.) olvasva elszégyelltem magam. Több okból is: elsősorban azért, mert a cikkében idézett politikus, akivel vitába keveredett – akinek az volt az álláspontja, hogy ne preferáljunk valakit azért a politikában, mert nő, hanem a teljesítmény számítson –, én voltam. Mentségemre szolgál: nem gondoltam, hogy ennek olyan olvasata is lehet, hogy valaki női mivolta miatt hátrányba kerüljön. Nem vitattam Szentgyörgyi Zsuzsa igazságát, hogy ritka kivételtől eltekintve az új generációkban nem váltak a szocialista pártban vagy körülötte befolyásos és elismert szakpolitikussá nők, miközben a nagy generációban még igen. Hiába van női kvóta (megjegyzem, fiatalkvóta is) az MSZP-ben, és így vannak női országgyűlési képviselők, testületi tagok is, ezek a kvóták nem hozták meg azt az eredményt, amit én is és mások is vártunk tőle, azt, hogy a nők aránya megfeleljen annak, ami a népesség egészében van. Ez annál is fájóbb, mert az élet egyéb területein sokkal jobb esélyük van a nőknek, mint az Országgyűlésben vagy az önkormányzatokban.
Másrészt szégyelltem magam azért, mert most valóban kevés női jelöltet támogatott a jelölőbizottság. Mi több, a vezető tisztségekbe egyet sem. A bizottság tagjai elsődlegesnek azt tartották, hogy az általuk támogatott politikus kapja meg a jelöltséget, és nem voltak tekintettel más szempontokra. Ez a leszűkítő szemlélet általában is káros, de kivált azok esetében, akiknek az esélyei kisebbek, és így kizárják őket a megméretésből. Visszatartó ereje van annak is, hogy a nők körében azoknak van több esélyük a szavazók támogatását megszerezni, akik már női politikusként ismertek. Most is volt olyan kevésbé ismert jelölt, aki sokunk szerint alkalmas és érdemes is volt arra, hogy elnökségi tag legyen, politikai teljesítménye és személyiségének-életútjának vonzó vonásai miatt. Olyan kétgyermekes édesanyáról van szó, aki Erdélyből települt át, egy dunántúli város MSZP-szervezetének újjáalakítója, és akinek szakmai tudása kikezdhetetlen.
Kedves Zsuzsa! Kérdésedre válaszolva – botor megfogalmazásom ellenére – biztosíthatlak arról, hogy sokunknak a szocialista pártban az a törekvése, hogy az esélyegyenlőséget biztosítsa mindenki számára. Azon kell gondolkoznunk, hogyan tegyük ezt, hogy mérnöki pontosságú látleleted alapján érdemben esélyt teremtsünk a nők érvényesülésére a politikában is.
Az MSZP szerintem akkor jár el helyesen, ha megszünteti azt a mechanizmust, amely leszűkítette a kongresszus választási lehetőségeit annak érdekében, hogy minél több nő saját jogán szerezzen támogatást. Azt is biztosítani kell, hogy minél többen kapjanak esélyt arra, hogy ismertté váljanak, és ezért érdemes korlátozni, hogy a női kvótán ugyanaz a személy hányszor juthasson mandátumhoz. Remélem, így eljutunk oda, hogy nem 20, hanem 50% lesz a nők aránya a szocialista politikusok között.
