galéria megtekintése

Van cry

0 komment

Szőnyei Tamás

Minden tiszteletem a gyöngyösi civilé, aki szembeszállt a Jobbikkal, és a bíróké, akik a megfelelő helyre (a szemétkosárba) továbbították az abszurd politikai vádat: egy ártatlan választási kampányfelirat sérelmezését. Csak sajnos a címbe emelt szlogen (No Vona, no cry!, február 20.), pontosabban a Bob Marley-dal (No Woman No Cry), amelyből ferdítették, egyáltalán nem azt jelenti, amire a cikk is utal: „Nincs Vona/nő, nincs sírás”.

Ne, asszony, ne sírj, most el kell mennem, de minden rendben lesz, csak ne ontsd a könnyeidet – vigasztalja és kérleli a dalban a párját Bob Marley közös emlékeiket felidézve. Az udvaron főzött kukoricakását, az izzó fahasábok bevilágította éjszakát, a régi barátokat, s ahogy azt figyelték, miként próbálnak „az álszentek” elvegyülni a „jó emberek” között.

Mindez fényévnyi távolságra van a „Nincs asszony, nincs sírás” verzió­tól, amelyet valaki valamikor a magyar közegbe plántált Bob Marley jamaicai angolsága, a patois ismeretének hiányából és/vagy macsóságából fakadóan. Szabályosan don’t cry volna a felszólító mód, Marley szövege azonban azt a nyelvi és társadalmi közeget tükrözi, amelyben ő élt, ezért lesz ebből no cry.

 

A No Woman No Cry tehát nem a nőjétől végre megszabadult férfi megkönnyebbülése, hanem épp ellenkezőleg: könnyes búcsú, elhomályosult tekintetű emlékezés a közös évekre és egy trenchtowni government yardra. Kormányzati udvar, ennek magyarul semmi értelme, nem is erről van szó. A jamaicai főváros, Kingston egyik városrészében, Trenchtownban – ahonnan Marley és sok más reggae-nagyság indult – az 1930-as években a brit gyarmati kormányzóság lakótelepeket alakított ki, egy-két emeletes házakkal, közös főzési és tisztálkodási lehetőségekkel. Az épületek nagyobb udvarokat fogtak körbe. Ezeket a telepeket nevezték Government Yardoknak. Az „álszentek” pedig azért kerülhettek a dalszövegbe, mert a 70-es években bandaháborúvá züllő politikai élet egyik legzűrösebb helyszíne Trenchtown volt, heves pártaktivitással, így lehetett helyben megfigyelni jó és rossz keveredését.

Ennyiben – de csak ennyiben, és nem úgy, ahogy – kapcsolódhatna a dal a magyar viszonyokhoz. (Mindezt, a gyöngyösi esettől függetlenül, tavaly augusztusban megírtam A nagy számok örvénye című blogomban is, a Magyar Narancs online felületén, ott maga a dal is megnézhető egy 1976-os koncertfelvételen.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.