galéria megtekintése

Válogatós partnerek

Az írás a Népszabadság
2014. 03. 11. számában
jelent meg.


Szőcs Levente, Bukarest
Népszabadság

Alighanem a magyar nyelvterületen mindenki értesült már arról, hogy Marosvásárhely önkormányzata nem engedi felvonulni a székely autonómiáért tüntetőket. Megemlékezést tarthatnak a székely vértanúk emlékművénél, de nem vonulhatnak.

A magyar közmédia hetek óta szinte naponta foglalkozik a székely szabadság napjával, de rendre elhallgatja az okot, amelyre hivatkozva a marosvásárhelyi polgármester megtagadta a vonulás engedélyezését.

Ez a következő: a 2013-as felvonuláson részt vettek a szélsőjobboldali Jobbik, Magyar Gárda és Hatvannégy Vármegye tagjai, akik idegengyűlölő szlogeneket skandáltak. Például arra buzdították a „bocskoros oláhokat” és a „bukaresti cigányokat”, hogy „takarodjanak”.

 

Nem csoda, ha ilyen ajánlólevéllel a tarsolyában a Székely Nemzeti Tanács nevében eljáró Siculitas egyesület hiába is próbálta megváltoztatni a bíróságon a polgármester döntését.

Nem erődemonstrációra van szükség, hanem párbeszédre

Természetesen lehet mérlegelni, hogy elégséges-e a fent említett ok a vonulási engedély megtagadására, de az igazsághoz mindenesetre ez is hozzátartozik. Ha ezt elhallgatjuk, úgy tűnhet, a polgármester minden ok nélkül vegzálja a székelyeket, puszta passzióból fosztja meg őket a szabad gyülekezéshez való alkotmányos joguk gyakorlásától.

Arról egyébként aligha lehet vita, hogy a rendezvény vonulással vagy anélkül ugyanannyit ér-e. A magyarok ugyanolyan nagy erőbedobással küzdenek majd ezentúl is az autonómiáért, a románok meg tartják magukat a „kutya ugat, a karaván halad” taktikához.

A múlt héten ismét kormányra lépett RMDSZ maga is készít egy autonómiatervezetet, de a szövetség vezetői annyira még nem ragadtatták el magukat, hogy túlzott reményeket fűzzenek az elfogadásához.

Ilyesmit állítani ön- és közösségámítás is lenne. A román társadalomnak mindössze egy nagyon szűk értelmiségi rétege az, amely elfogadja a közösségi önrendelkezés gondolatát. Ez nem jelenti azt, hogy a nagy többség ne tudna róla.

A mostani immár a sokadik „akaratnyilvánító” akciója a Székely Nemzeti Tanácsnak. Nemrégiben azt kérték a székelyföldi önkormányzatoktól, hogy határozatban nyilvánítsák ki az autonómia iránti igényüket. Azt megelőzően, tavaly októberben megszervezték a székelyek nagy menetelését ugyanezzel a céllal.

Holott a románok nagyon is tisztában vannak a székelyek autonómiaigényével, már csak meg kellene győzni őket, hogy az nekik is jó. De amíg a meggyőzésre kevesebb a hajlandóság, mint az árulózásra és a „Bocskorosok, takarodjatok!” típusú skandálásra, az autonómiának veszett ügye van.

Még a magyarok igényei iránt fogékony román értelmiségiek számára is vállalhatatlanná teszi az együttműködést, ha az autonómiakövetelés megfogalmazói szélsőségesen nacionalista (jobbikos, hatvannégy vármegyés) elemekkel vegyülnek.

Nem erődemonstrációra van szükség, hanem párbeszédre. Izsák Balázs szerint a bukaresti kormány elzárkózik a dialógustól, lám, tavaly is hiába nyújtották be a székely szabadság napján „közfelkiáltással” elfogadott petíciót, válasz nem érkezett. De érkezett válasz: a miniszterelnök azt mondta, hogy kész a párbeszédre, de nem bárkivel, hanem az erdélyi magyarság legitim képviseletével.

Ez pedig jelen állás szerint az RMDSZ.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.