Nehéz lehet úgy kutatni a migrációt, hogy közben az ország vezetői el- és továbbzavarják tőlünk a bevándorlókat. Ha kisebbségkutatóként munkaerőpiaci lehetőségeket emlegetünk a népvándorlás kapcsán, de a politika a legdurvább eszközökkel akadályozza mindezt, abból mi jön ki?
A Magyar Tudományos Akadémia migrációs munkacsoportjának kutatói nemrég egy héten belül kétszer léptek elő a félhomályból a félénk javaslattal: meg kellene gondolni, hogy a migránsokat hogyan lehet integrálni munkaerő-hiányos hétköznapjainkba. Lám, a migráció folyamataival foglalkozó kutatóműhelyek elemi vágya volna, hogy kutassák a népek mozgását, miközben az orbáni mainstream a beáramlás teljes lenullázására törekszik.
A magyar tudósokat nem segítik az idei befogadási adatok sem. Az általuk „megvizsgált” 132 ezer menedékkérő közül ebben az évben eddig éppen huszonkettő menekült kapott Magyarországon menedéket. Mégis, a migráció kutatását leginkább az akadályozza, hogy Orbán Viktor népek kultúránkra törő özönét vizionálja, mellette Lázár János is el szokta mondani, hogy egyetlen menekültet sem veszünk vissza Európából, amikor pedig a tudósok a kormányzati lázálmokat hallgatták az Akadémián, Szijjártó Péter éppen az osztrák kancellárt csuklóztatta. De mindez azóta is nap mint nap ismétlődik. Miközben rajtunk kívül mindenki más valódi menekültek valódi problémáival küzd.
