galéria megtekintése

Török nyaralás

5 komment

Tamás Pál

A török nyaralás mindig emlékezetes. A tengerpart kellően kiépített, a szállodák tiszták, a személyzet gyakorlottnak tűnik. A konyha valamennyire új, de nem egzotikusan ehetetlen. Ha a családdal akarsz menni, megteheted. Ha nélküle, ismerkedhetsz. Van hová kirándulni, anélkül, hogy kulturálisan megrendülnél. A charterjáratok kibírhatók. Ha nem érdekel, Isztambult is megkerülheted.

Tömegturizmus – a lehető leghumanizáltabb változatban. Ráadásul a posztszovjet világ számára is vizummentes, s a vendégek legalább harmada onnan is érkezik (most megint). Persze nem lehetnek illúzióid, hogy valamilyen képed lesz a török életről, a nagyvárosokról, hacsak nem tervezel azokba komolyabb kirándulásokat. Nem gondolhatod, hogy felismersz majd hangulatokat, mozgási irányokat. Nem azért mentél oda. Ez itt a „tengerpart”, megbízhatóan leválasztva az országról. A puccsot követően a nagy nyugati követségek állampolgáraiknak az ország elkerülését javasolták, de néhány nappal később, amikor a katonaság mozgása már abbamaradt, megenyhültek. Már csak azt javasolták, ne csatlakozzunk tömegekhez, felvonulásokhoz, különösen, ha nem világos, kiket támadnak.

A dilemma csak az, hogy üdülhetünk-e olyan országban, amelyben, bár bennünket személyesen nem bántanak, de teljes erővel folyik egy diktatúra továbbépítése, ahol értelmiségi egzisztenciák tömegét semmisítik meg, újságok százait tiltják be, ahol újságírókat tartóztatnak le. Tehetünk-e úgy, mintha nem tudnánk, hogy folyik a leszámolás? Lehetett-e nálunk egy franciának vagy britnek a pesti gyógyvizeket élvezni 1957 márciusában?

 

Az európai–amerikai turistaipar úgy negyven éve megoldott egy politikai dilemmát. A tenger, a homok és az erős nap lent voltak délen, kellően olcsónak is tűntek, de demokráciából általában nem volt ezekben az országokban semmi. Nem is úgy nézett ki, mintha ezeken a vidékeken valami gyorsan változni kezdett volna. De hamar született megoldás. A rendőruralom megmaradhatott, hiszen a turistaövezetekben a külföldieket is védte. A spanyol turistaipar nagy tengerparti szállodasorai az ötvenes-hatvanas években épültek ki, Costa Blanca már virágzott, amikor Franco még (1975-ig) hatalmon volt. Voltak Párizsban ismert baloldali filozófusok, egyetemi tanárok, akik kijelentették, hogy addig nem mennek Spanyolországba, ameddig ott a diktatúra uralkodik. De nem voltak túl sokan.

Nem látom, mivel lenne jobb Erdogan Francónál, de nem láttam a posztszocialista világban olyan  demokratát, akit ez a nyaralás szempontjából érdekelt volna. Az elmúlt hónapokban a szír menekültek útjába eső szigeteken a szállodák folyamatosan panaszkodtak, hogy miattuk elmaradnak a turisták. Vigyék el valahová azokat a menekülteket!

Lehet, hogy valóban nem kellene annyira finnyásnak lenni? Mindenesetre a nyaralás ma egész Európában annyira apolitikus kérdésnek látszik, hogy az önmaga is politikai ügy ezekben a fóbiáktól kínzott időkben.

De hát mi akkor a teendő? Bojkottot szervezni Erdogan turistaiparával szemben most naiv és ostoba próbálkozás lenne. Az ottani ipar ágykapacitása százezres. Ilyen áron, ilyen mennyiségben és színvonalon nyaralást Európában s a környékén nem kapni. Ha le tudják törni az utolsó hónapok merénylethullámát, alig van komoly konkurrenciájuk. S az újabb Putyin–Erdogan-kibékülés már idén is másfél millió orosz nyaralót hozhat a vízummentes déli tengerpartra. S hogy ott lesz-e még mellettük néhány tízezer magyar is? Istenem, kit érdekel az ilyenkor?

De két dolog azért talán így is lehetséges. A turistaipar a kitartásáért az anatóliai partokon kérhet, követelhet cserébe valamekkora politikai transzparenciát. Hogy a tömeges tisztogatások helyett egyénileg mérlegelhető és jogi úton megtámadható ítéletek szülessenek. S hogy a sajtó legalább részleges szabadságát még most, mondjuk, a turistaszezon végéig helyreállítsák. Ezt mint megoldandó feladatot folyamatosan benn kell tartani a nyilvánosságban. Az ilyen közpolitikai feltételek teljesülése végül is ugyanolyan fontos lehet a nemzetközi üdülővárosok számára, mint a járványügy megbízható kézben tartása. Hiszen jól ­látható, hogy a török turizmus politikailag sebezhető, sok üdülőváros forgalma jelenleg visszaesett (egyelőre elsősorban a pillanatnyilag még kimaradó oroszok miatt). Egy ország, amely – mint most – a mindennapjaiban retteg, egyszerűen nem lehet jó turisztikai célterület. S hogy mekkora ott a rettegés, olvasható most magyarul is, például az Erdélyi Riportban Parászka Boróka friss török útirajzaiban.

Másodszor, s ez már egyéni vállalás lehet, ha egy demokrata mégis odautazik nyaralni, igyekezzen megérteni, milyen állapotban van a demokrácia az országban, és próbáljon személyes kapcsolatot teremteni egy ottani (értelmiségi?) családdal. Látogassa őket, segítsen nekik, amiben tud. Ebből még talán valamilyen magándiplomácia is kijöhet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.