Ángyán programját aztán egy Fazekas nevű karcagi atyafi vihette el, és a professzor elgondolásainak átültetésével, pompás hungarikum-álmokkal spékelve miniszterként léphetett elő. Ángyán professzor pedig azt láthatta, hogy ügyes krakélerek húzzák ki Kishantoson a földet a biogazdálkodás és a népfőiskolák lába alól, a hortobágyi juhászt pedig azért kergetik el, mert kellett a legelő a hűséges seggnyalóknak. És felállt végül az államtitkári székből, mert azt látta, hogy a felcsúti házigazda átvágta ott a tojásos rántottás tányér mellett, fiatal gazdákról hazudott, de aztán az lett, hogy földdel kezdett fizetni az elvtelen hűségért.
Amikor a csinos egyenföldes zacskókat Juhász Péterék letették Orbán kapujába, nem mozdult meg odabent a függöny, nem volt otthon senki, aki leskelődött volna, a helybéliek szerint maga a kormányfő is egyre ritkábban bukkan fel a 2005-ben régies fazonnal, de újonnan épített parasztház környékén, ha jön, az se nagyon látszik, nem jár már a felcsúti kisebbik csapat megyei meccseire, pedig valamikor régen ott játszott maga is.
Egyszer régen Ferenczi Krisztinával jártam ugyanitt, egy fekete pólós asszony fekete nejlonzsákokat vonszolt a parasztház elől a Puskás Akadémia konténereibe, "Jó napot", mondtuk Krisztinával, "Jó napot", felelte az asszony, és nem győztünk csodálkozni azon, hogy Lévai Anikóval futottunk össze. Akinek földjeit helybéli strómanok művelik, a család kiterjedt birtokkoncentrációt működtet Alcsútdoboz és Felcsút környékén. Krisztinával aztán felsétáltunk a József főhercegi majorság elé is, láttuk a malmot, mely szintén a klán kezében van, innen viszik a lisztet abba a péküzembe, amelyben Mészáros Lőrinc sütteti a kiflit, föld és gazdagság a környékben összeér. Ferenczi Krisztina és Váradi András sem él már, csak azok maradtak kitartóan, akiknek földjei itt terebélyesednek.
S mondhatja a szétzilált ellenzék, hogy minden hektár ellopott földet visszavesznek, ennek ma eléggé kevés a valószínűsége.
A földes zacskók hamar a szemétbe kerülnek. Pár sor marad majd az újságokban, néhány vágóképen örökítik meg a tévések, hogy itt járt néhány ellenzéki vasárnap délután akciózni. De aztán minden megy tovább a maga útján. Orbánék az egykori környékbeli nagybirtokosok örökébe lépnek, megélnek a parasztok nyomorából, összeharácsolnak mindent, miközben szóban szabad piacot és boldogulást ígérnek. A földügyek elmúlt évekbeli alakulása jelzi, hogy a nép beveszi a maszlagot.
Helyreállt a világ rendje, mondta egy helybéli gazda, amikor az Orbán háza elé kitett zacskókról beszélgettünk a búfelejtőben. Zsellérekre van ma is szükség. Olyan szegény emberekre, akik havi 50-60 ezer forintért vagy egy kis borért, paprikás krumpliért elvégzik a munkát, mert nem akarnak éhen halni. Amikor
a kormányzat a „nemzeti földek" védelméről papol, soha nem teszi hozzá, hogy európai szintű legális jövedelmi viszonyokat szeretne teremteni a vidék népének.
A kárpótlás és a téeszvagyon-nevesítés rendszerváltásos lázában földtulajdonossá tett 1-2 hektáros gazdák már rég kihullottak a rostán, földjeiket fölvásárolták az Ángyán által oligarcháknak nevezett tulajdonosok. Ők azok, akik 2010-ben kifundálták, hogyan kell csalafinta törvényekkel bepalizni a magyar agrárlakosságot, és hogy kell a tulajdonlást az állami földekre is kiterjeszteni.
Semmi sem történt véletlenül, és senkit ne tévesszenek meg a hungarikumokról meg a vidékfejlesztési milliárdokról szóló hazug győzelmi jelentések. A falu népét kisemmizték, a politikai osztály több ezer hektáros parcellákon pöffeszkedve kasszírozza az EU-támogatásokat, a parasztot ugyanúgy kisemmizték, mint évszázadokkal ezelőtt. "Nincsen kalász a síró pusztaságon – írta József Attila 1922-ben -, s madár helyett a szárazlombu fákon sötét Gond rakja barna fészkeit."
Ezt is nyugodtan rá lehetett volna írni a felcsúti földes zacskókra.
