galéria megtekintése

Tóth András téved


Tóth Andrásnak, a neves politikatudósnak (Szabadság és jólét, február 2.) természetesen jogában áll, hogy baloldaliként hirdesse meg neoliberális programját, amely semmiben se különbözik a Jobbik és a DK igen hasonló elképzeléseitől (vö. írásommal), és az sem okoz kínos föltűnést a mai Magyarországon, hogy ilyesmiket képes állítani: „...az egyszerű emberek jártak a legjobban a piacgazdasággal". (Ez az, amire szerinte Marx „vak volt..., hogy észrevegye"; szegény Marx. Arra mindenesetre vak volt, hogy azt higgye: az „egyszerű emberek" tudományos fogalom.)

De az már nem áll se jogában, se hatalmában, hogy azt állítsa: a magyarországi szociáldemokrácia utódának (tévesen) beállított MSZP „száz év késéssel... szakított a marxizmussal". Ez azt jelentené, hogy a szociáldemokrácia 1889-ben szakított a marxizmussal. Ehhez képest a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egész létezése során marxista volt, a történet végén (1945–1948) pedig messze balra állt a pusztán etatista és mélységesen nacionalista Magyar Kommunista Párttól. 1956-ban is olyan ortodox marxista vezette, mint Kéthly Anna. (A Németországi Szociáldemokrata Párt, az SPD „revizionista" godesbergi programját is csak 1959-ben fogadták el, nem 1889-ben. Mintha mutatkoznék itt némi különbség.)

A konzervatív állampártnak, az MSZMP/MSZP-nek nem volt mivel szakítania, mert a rendszerváltás pillanatában már nem voltak elvei (és korábban se sok). A konzervatív állampárt nem volt marxista – a marxisták 1956 után börtönben voltak, vagy kivégezték őket, később meg (a Lukács-iskola és mások) ellenzékbe kerültek. Ugyanakkor a konzervatív állampárt (akármennyire utáltam és utálom) 1965 és 1985 között megteremtette Európa egyik legsikeresebb jóléti államát. (Igen, többek között kölcsönökből. Hát istenem.)

 

Azt írja Tóth András: „A szociáldemokráciának a forradalmi célokról való lemondása az egyik legfontosabb feltétele volt annak, hogy véget érjen a bal- és jobboldal közötti polgárháború Európa boldogabbik, nyugati felén..." Azon túl, hogy „a boldogabbik fele" kifejezés magyarul annyit jelent, hogy „a valaga", a szociáldemokrácia lemondása a forradalmi célokról nem ezt jelentette, hanem 1. az első világháború tömegmészárszékét, 2. Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meg­gyilkolásával a németországi szocia­lizmus elárulását és a polgárháborús viszonyokat, 3. a Kommunisták Németországi Pártjának (a Komintern „harmadik periódus" programja miatt) alig csekélyebb bűnrészességével a nácizmus hatalomra jutását. (Mindeközben a szociáldemokrácia nem mondott le – formailag – a marxizmusról, sőt: 1934 februárjában még polgárháborút vívott az ausztriai fasisztákkal, és vereséget szenvedett. Nem pedig megakadályozta a polgárháborút, Tóth András hajmeresztő állítása szerint. Ezután jött a Népfront a kommunistákkal Franciaországban és Spanyolországban, ahol többszörös polgárháború dúlt, kölcsönös hátsó gondolatokkal és újabb – világtörténelmi – vereséggel.)

Lehangoló, hogy a LXXIV. évfolyamában járó Népszabadságban ilyen szamárságok megjelenhetnek.

Tamás Gáspár Miklós

A feudális jogok-előnyök leépítése, a jogegyenlőség, a piaci szabadság nemcsak politikai egyenlőséggel járt, hanem először a világtörténelemben azzal is, hogy a szegények, az egyszerű emberek is jobban élhettek, mint szüleik, nagyszüleik. Egy XVIII. századi földművelő alig élt jobban, mint egy római kori. Mai szemmel elképzelhetetlen szegénység, rendszeresen visszatérő éhség, járványok, korai halál volt a jussuk. Ahol sikerült a piacgazdasági átmenet a XIX. században, pár évtized alatt megszűnt az éhezés, leküzdötték a korai halált okozó betegségek jelentős részét, hatalmas mértékben javult a közbiztonság. A 60-70-es évek – amúgy jól élő, kényelmes egyetemi állásokban ülő – értemiségi marxistái már azon aggódtak, hogy a jólét miatt fellazul a „munkásosztály".

Tudom, TGM szemében blaszfémiát követtem el, mert nem kizárólag a marxista, piacellenes baloldalnak tulajdonítottam a „nép" nevében való fellépés jogát, sőt azt állítottam, hogy a baloldal pont a forradalmi marxi vízió hatására került tévútra. Azt hittem, ha tollat ragad, amellett fog érvelni, hogy miért nincs igazam, s nem abba fog belekötni, hogy az „egyszerű emberek" nem tudományos fogalom.

Persze értem én, hogy nehéz védeni a védhetetlent: a marxi kizsákmányolás koncepciót, osztályharc koncepciót és totális piacellenességet. Könnyebb út a lejárató célú kötözködés. Pont TGM ne tudná, hogy a XIX. század végén Berstein hatására indult el és haladt egyre tovább a német szociáldemokrácia a Bad Godesberghez elvezető úton?

Csúsztatás, hogy amiatt tört ki az első világháború, mert a szociáldemokraták lemondtak a forradalomról, s ez eredményezte a polgárháborús viszonyokat az első világháború után. A polgárháborús viszonyokat az eredményezte – többek között –, hogy a marxista radikális szocia­listák és a frissen megalakult Német Kommunista Párt lenini mintát követve erőszakosan meg akarta ragadni a hatalmat, s meg akarta dönteni a frissen megalakult weimari demokráciát. Éppen a két világháború közötti évek radikális mozgalmainak tragikus következményei vezettek el ahhoz, hogy a vérengzésektől visszarettenő szociál­demokrata pártok véglegesen lemondtak a forradalmi marxizmusról. Mint Spanyolországban is, ahol Franco halála után jöhetett létre a kiegyezés az autoriter antikommunista jobboldal és a radikális baloldal egymást kizáró megosztottságának felszámolása érdekében a demokratikus alkotmányosság, a ­piacgazdaság és az emberi jogok tiszteletben tartása alapján.

Tóth András

Kapcsolódó cikkek

Szabadság és jólét

.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető