A következő két évtized a középre húzó baloldal és jobboldal közötti váltógazdaság két évtizede lett, s úgy tűnt, hogy ez hasonló lesz ahhoz a boldog korszakhoz, ami Európa szerencsésebb felében 1945 után megkezdődött.
Nem így lett. A baloldal 2006 után szétesett, meggyengült, sokak szemében hiteltelenné vált és elvesztette legitimitását. Szerintem az a fő oka annak, hogy a baloldal elvesztette népszerűségét, s ma képtelen vonzó alternatív víziót felvázolni a jobboldallal szemben, hogy a hatvanas-hetvenes évek szocialista pártjainak politikáját követte a XXI. század fordulóján egy olyan Magyarországon, ahol nem voltak még adottak a feltételek a nyugat-európai szocialista pártok korábbi politikájának a követésére. Ennek lett következménye a 2006-os politikai és morális bukás és a baloldal mostani zavart állapota.
Mit jelent a hatvanas-hetvenes évek szocialista politikája? Az elsősorban a nyugdíjasoknak kedvező, korai nyugdíjazást engedő, passzíváló jóléti állam kiterjesztése és a fejlesztő állam szerepének növelése a gazdaságban. Csakhogy a rendszerváltás utáni Magyarországon a lakosság elöregedése miatt egyre nőtt a jóléti kiadások terhe, a szocializmusból örökölt állami bürokrácia pedig eleve nagy volt. Ez az út vezetett az őszödi beszédhez – annak beismeréséhez, hogy ez járhatatlan út volt –, a kényszerűen felvállalt megszorításokhoz, a morális és politikai összeomláshoz. S emiatt hiteltelen ma a baloldali fordulat ígérete. Köszönjük, mondják sokan, ezt már láttuk, tudjuk, hova vezetett: költségvetési költekezéshez és aztán válsághoz.
Polgári modern baloldalra van szükség, amely aktiváló és ezért fenntartható jóléti államot ígér. Olyan polgári baloldalra, amely az egyén cselekvési szabadságát támogatja, s nem az állam gondoskodó szerepét növeli. A polgári modern baloldal legjobb példája a svéd szociáldemokrata párt – az 1992-es fordulata után.
A hatvanas években a svéd szociáldemokrácia a gondoskodó jóléti állam kiterjesztését, a svéd szocializmus megteremtését tűzte ki célként, ami 1992-re adósságválsághoz vezetett. A baloldal a brit harmadikutas modell hatására piacpárti megoldásokat karolt fel, amelyek úgy tették lehetővé a jóléti állam megőrzését, hogy közben jelentősen csökkent az állami adósságteher. A svéd reformfolyamat lényege négy pontban foglalható össze:
1. A lehető legnagyobb piaci szabadság biztosítása a magángazdaság jövedelemteremtő képességének növelése érdekében. Svédország a világ egyik legliberalizáltabb gazdasága, ahol könnyen és gyorsan lehet új vállalkozást alapítani, mérsékelt az állami bürokratikus kontroll a vállalatok felett, s csökkent az állami jövedelemelvonás.
2. A jóléti állam decentralizálása, a szolgáltatók közötti verseny megteremtése a költségek kordában tartása érdekében, az önkormányzatok szerepének növelése.
3. Centralizált szolgáltatások helyett az állampolgárok választási szabadságának biztosítása, hogy az általuk legjobbnak ítélt szolgáltatást választhassák.
4. Az aktív munkaerő-piaci politikák újrafelfedezése, a képzés, újraképzés és a rugalmas munkavégzési formák támogatása.
Miközben a svéd jóléti állam ma is irigység tárgya, 1998 óta a költségvetés évente többlettel zár, és jelentősen csökkent a svéd államadósság. A 2008-as válság alig érintette a svéd gazdaságot. Az új svéd modell úgy képes biztosítani a gazdaság versenyképességét, hogy közben megtartotta a fenntartható, piacosított, szolgáltató jóléti államot.
A baloldal akkor tud sikeres lenni, ha képes vonzó és hihető, fenntartható ellenvíziót kidolgozni a jobboldal erős, centralizált államra alapozott társadalmi víziójával szemben. Ilyen lehet egy polgári baloldali koncepció.
Milyen legyen az aktiváló, fenntartható jóléti állam Magyarországon?
1. A központosított, államosított szolgáltatások helyett önkormányzatokra, önszerveződő közösségekre, szakszervezetekre és az egyének szabad választásaira épülő jóléti állam.
2. Országos minimálbér helyett helyi minimálbér. Az önkormányzatok – a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel közösen – állapítsák meg a helyi minimálbéreket.
3. Szükséges az állami bürokráciát csökkentő, a túlszabályozottságot enyhítő mélyreható reform a vállalkozási szabadság és a könnyű vállalkozásalapítás elősegítése érdekében.
4. Csökkenteni kell a vállalkozói adóterheket, s megszüntetni az állami piackorlátozó intézkedéseket.
5. A jogállam megerősítése, a bíróságok hatékonyabb működésének elősegítése.
6. Az aktiváló jóléti állam legfontosabb területe az oktatás, a képzés és a továbbképzés, a kutatás, valamint az egészségügy. Ezeken a területeken jelentősen növelni kell az erőforrásokat, és kialakítani egy sokszínű, egymással versengő szolgáltatási rendszert a most leépülő helyett.
Már Marx is úgy gondolta, hogy a piacgazdaság felszabadította az emberi energiákat, és soha nem látott csodákat hozott létre. De vak volt arra, hogy észrevegye: az egyszerű emberek jártak a legjobban a piacgazdasággal. Gazdagok korábban is voltak, de csak a piacgazdaság tudott jólétet biztosítani a dolgozó emberek számára is. Téves elmélete jégre vitte a baloldalt, aminek következményeit ma is nyögjük a volt szocialista országokban. Ha az államot a piac megfojtására használják fel, akkor a fejlődés megakad. Olyan jóléti államra van szükség, mely abban segíti az embereket, hogy meg tudjanak felelni a piac kihívásainak, képzettek, továbbképzésre alkalmasak legyenek, és jó egészségben éljenek. Olyan jóléti államra van szükség, amely piaci alapon versenyezteti a szolgáltatókat, hogy mindenki megtalálja a neki legmegfelelőbb segítséget, szolgáltatást.
Az ilyen jóléti állam – mint a svéd példa is mutatja – fenntartható, és hosszú távra biztosítani tudja a nagyobb emberi szabadságot. Hogy ne csak az állam által támogatott vállalkozók, egy szűk elit járjon jól.
Tóth András politológus
