A kritikák hangereje némileg, de tartalmuk és tónusuk alig változott. Korábban a szélsőségesen jobboldali Pat Buchanan egyenesen dicsérte Putyint a konzervatív értékek védelme miatt. A minap pedig New York volt polgármestere, Rudi Giuliani Obama erőtlen kiállásával szemben egyenesen az orosz elnököt állította be mint a határozott vezető példaképét. Az amerikai kormány politizálásában feltűnő, hogy a válságok szokásos fegyvertárában szereplő démonizálástól tartózkodnak. Bill Clinton volt elnök bár bírálta az orosz politikát, de elismerte, hogy Putyin egy orosz hazafi.
Obama elnök és kollégái egyértelműen fejezik ki álláspontjukat az orosz lépésekkel kapcsolatban, de nem használnak sem Oroszországgal, sem az orosz elnökkel kapcsolatban dehonesztáló szavakat, sőt hangsúlyozzák, hogy kapcsolatban állnak partnereikkel. A tényszerű állásfoglalások között talán a legfontosabb a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága elnökének, a legmagasabb rangú amerikai katonának, Martin Dempsey tábornoknak a nyilatkozata. A katonai vezető megismételte a hivatalos álláspontot: az USA számára semmi sem indokolhatja Ukrajna függetlenségének és területi szuverenitásának a megsértését.
Így a Krím félsziget annektálása semmilyen formában nem elfogadható. Hangsúlyozta, hogy a válságot a diplomácia mezején kívánják tartani, de nem lehet kizárni, hogy eszkalálódik. A tábornok kijelentette, hogy Kelet-Európában és a Balkánon számtalan helyen vannak olyan enklávék, amelyekben az érintett országtól eltérő nemzetiségű állampolgárok élnek. Ez azonban nem szolgálhat okként ezen részek bekebelezésére. Példaként érdekes módon azt említette, hogy Ukrajnában 400 ezer román él. Dempsey hangsúlyozta, hogy napi kapcsolatban van orosz partnerével, és értesítik egymást a csapatmozgásokról, s hogy ezek miért történnek.
Az amerikai romboló fekete-tengeri vizitjét korábban tervezettnek nevezte, F–16-os repülőgépek és egy kisebb katonai kontingens telepítésére a fogadó országok kérésére került sor. Az amerikai üzleti élet is reagált a válságra. Az exportálók szakmai szövetsége jelezte, hogy keményebb szankciók több tízmilliárd dollár kárt okozhatnak az amerikai gazdaságnak. A General Electric, az Exxon és a Pepsico félelmének adott hangot, mivel keményebb szankciók veszélyeztethetik igen gyümölcsöző együttműködésüket orosz vállalatokkal. A gazdasági lapok figyelmét nem kerülte el, hogy az USA álláspontját szorosan követő britek is ódzkodnak olyan intézkedésektől, amelyek veszélyeztetik Londonnak mint nemzetközi pénzügyi központnak a pozícióit.
A német gazdaság kiterjedt kapcsolatai Oroszországgal ismertek, de ennél pikánsabb, hogy a franciák most kezdték meg az orosz haditengerészet által rendelt Vlagyivosztok és a Szevasztopol (!) nevű helikopterhordozó hajók próbaútját. A szankcióra vonatkozó kérdésre Hollande elnök úgy válaszolt, hogy azon dolgoznak, hogy a szerződéseket be tudják tartani. Az Ukrajnáról folytatott vitába hosszas várakozás után jelentkezett be Henry Kissinger. Írásában, amikor hosszan magyarázza a történelmi, politikai és vallási kapcsolatokat Ukrajna és Oroszország között, úgy tűnik, mintha szinte érthetőnek ítélte volna meg Putyin lépéseit.
Konklúziójában azonban siet leszögezni, hogy a Krím annektálása elfogadhatatlan, s olyan megoldáson kell dolgozni, amely figyelembe veszi az ukrán, az európai és az orosz érdekeket egyaránt. Az Egyesült Államok az ukrán válság kapcsán két prioritást követ: Európa és Oroszország. Az USA-nak javítania kell az utóbbi időben feszültté vált viszonyát az európaiakkal, és közös fellépés kidolgozásával meg kell újítania a stratégiai konszenzust mind NATO-partnereivel, mind pedig az EU-val. Az energiabiztonságukért aggódó európaiaknak az USA már kilátásba helyezte, hogy dinamikusan növekvő kőolaj- és gáztermelése jelentős exportot fog lehetővé tenni.
Ez a jelenleg technikai kihívásokat jelentő és messze nem azonnal megvalósítható együttműködés új fejezetet fog nyitni a két kontinens együttműködésében. Az Amerikai Egyesült Államok nem akar fegyveres konfliktusba keveredni Oroszországgal. A Krím félsziget annektálása nem változtatta meg a geopolitikai és katonai helyzetet, de az USA „nem nyelheti le” következmények nélkül ezt a lépést. Többek között nemzetközi hitele és az elnök belpolitikai érdekei sem engedik ezt. Az USA diplomáciája négy pilléren nyugszik: támogatják Ukrajnát, ami a Kijevben jelenleg pozícióban levő politikai erők miatt nagyon nehéz,megerősítik a keleti-európai szövetségesek biztonságát, szankciókat alkalmaznak, s „nyitva hagyják az ajtót a deeszkaláció felé”.
Ukrajna támogatása egyelőre politikai, diplomáciai támogatás és korlátozott hírszerzési együttműködés. A Pentagon részéről az „élő erő ellen nem bevethető segítséget” Evelyn Farkas védelmi miniszter-helyettes fogalmazta meg: értéke 19 millió dollár, s egyenruhákra, járművekre és élelmiszerre terjed ki. Sokatmondóan hozzátette: további kérdéseket is tanulmányoznak, de „sohasem lesznek képesek arra, hogy rövid időn belül felépítsenek egy modern, hadra fog ható ukrán katonai erőt, amely szembe tudna szállni az oroszokkal.” Az izraeli–palesztin konfliktusban megkísérelt közvetítői szerep kudarca, a líbiai, szíriai helyzet miatt az amerikai külpolitika éhezi a diplomáciai sikert. Ilyen lehet a május 25-i ukrajnai választások megfelelő részvétel melletti „szabad és fair” lebonyolítása.
Ez azonban Putyin elnök hallgatólagos, de nagyon is hatékony együttműködése nélkül nem fog menni. Putyin erre nyilván akkor hajlandó, ha biztosítékokat kap, hogy az ő asszisztálásával létrejövő kijevi vezetés nem keres lehetőséget a NATO-ba való belépésre, s tiszteletben tartja Oroszország stratégiai és gazdasági érdekeit. Talán ennek jelét láthattuk abban, hogy az orosz elnök nyilvánosan felszólította a kelet-ukrajnai orosz szakadárokat, hogy álljanak el az önállóságukról tervezett népszavazástól, és visszarendelte csapatait az ukrán határ közeléből. A kérdés az, hogy a nagy hangzavar közepette sikerül-e a jövendő ukrán, orosz, EU és amerikai vezetésnek megtalálnia azt a legkisebb közös többszöröst, amely lehetővé teszi a megegyezést, s ehhez megkapják-e az elegendő belpolitikai támogatást.
A szerző Amerikában élő egykori magyar diplomata
***
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
