Előttünk három hír. Az első arról szól, hogy Lázár János miniszter a tejpiaci válság kapcsán szívesen venné, ha egynémely multi elhúzna innen, ahelyett, hogy ránk öntené Európa élelmiszer-ipari szemetét. A másik szerint a nemzeti élelmiszer-biztonsági hatóság negyvennél több minta megvizsgálása után huszonkét importból származó, eleve alacsony zsírtartalmú UHT-tejet levetetett a boltok polcairól, mert azok még a dobozokon feltüntetett, eleve szegényes tartalmi jellemzőknek sem feleltek meg. A harmadik azt ígéri, hogy a kormány a mai ülésén megvizsgálja, teljesíthetőek-e a hazai termelők kérései, amely szerint a jövő év elején életbe lépő általános forgalmiadó-csökkentés az általuk gyártott UHT-tejekre is vonatkozzon, ne kizárólag a nyers tejre.
A lényeg: itt kőkemény, összehangolt piacvédelmi intézkedéssorozatról van szó. Az ötlet nem új, hasonlót a mi exportőreink is elszenvedtek már. Hol a magyar libamájat ellenőrizték a francia hatóságok kíméletlen szigorúsággal, hol a magyar bárányszállítmányokkal szemben merültek fel Olaszországban súlyos élelmiszer-biztonsági aggályok – véletlenül éppen húsvét előtt. Régi fegyver ez, csakhogy könnyen visszafelé sülhet el.
A polcokról letiltott tejekről senki nem mondta, hogy károsak lennének az egészségre. Csak rosszak. De olcsók. Ráadásul forgalmazásukkal kapcsolatban valóban felmerül a hazai termelők állandó aggálya, amely szerint áfacsalás van az alacsony ár mögött. Ám a folyamatot mi is erősítjük, amikor kiváló minőségű nyerstej-termelésünk erős harmadát exportáljuk. Például olyan észak-olasz üzemekbe, amelyek kelet-európai érdekeltségekkel is rendelkeznek. Az ott készült prémium termékek az áru lefölözése után, magas áron a jól fizető piacokon kelnek el, a maradék hosszan eltartható, alacsony zsírtartalmú dobozos tejjé változik. Ezt néhány könyvelési trükkel akár meg is lehet túráztatni a már említett érdekeltségek között, hogy aztán kikössön az akciós, valójában csak áfamentes áru a magyar polcokon.
