galéria megtekintése

Tejporhintés

0 komment


Tamás Gábor

Előttünk három hír. Az első arról szól, hogy Lázár János miniszter a tejpiaci válság kapcsán szívesen venné, ha egynémely multi elhúzna innen, ahelyett, hogy ránk öntené Európa élelmiszer-ipari szemetét. A másik szerint a nemzeti élelmiszer-biztonsági hatóság negyvennél több minta megvizsgálása után huszonkét importból származó, eleve alacsony zsírtartalmú UHT-tejet levetetett a boltok polcairól, mert azok még a dobozokon feltüntetett, eleve szegényes tartalmi jellemzőknek sem feleltek meg. A harmadik azt ígéri, hogy a kormány a mai ülésén megvizsgálja, teljesíthetőek-e a hazai termelők kérései, amely szerint a jövő év elején életbe lépő általános forgalmiadó-csökkentés az általuk gyártott UHT-tejekre is vonatkozzon, ne kizárólag a nyers tejre.

A lényeg: itt kőkemény, összehangolt piacvédelmi intézkedéssorozatról van szó. Az ötlet nem új, hasonlót a mi exportőreink is elszenvedtek már. Hol a magyar libamájat ellenőrizték a francia hatóságok kíméletlen szigorúsággal, hol a magyar bárányszállítmányokkal szemben merültek fel Olaszországban súlyos élelmiszer-biztonsági aggályok – véletlenül éppen húsvét előtt. Régi fegyver ez, csakhogy könnyen visszafelé sülhet el.

A polcokról letiltott tejekről senki nem mondta, hogy károsak lennének az egészségre. Csak rosszak. De olcsók. Ráadásul forgalmazásukkal kapcsolatban valóban felmerül a hazai termelők állandó aggálya, amely szerint áfacsalás van az alacsony ár mögött. Ám a folyamatot mi is erősítjük, amikor kiváló minőségű nyerstej-termelésünk erős harmadát exportáljuk. Például olyan észak-olasz üzemekbe, amelyek kelet-európai érdekeltségekkel is rendelkeznek. Az ott készült prémium termékek az áru lefölözése után, magas áron a jól fizető piacokon kelnek el, a maradék hosszan eltartható, alacsony zsírtartalmú dobozos tejjé változik. Ezt néhány könyvelési trükkel akár meg is lehet túráztatni a már említett érdekeltségek között, hogy aztán kikössön az akciós, valójában csak áfamentes áru a magyar polcokon.

 

Itt kezdődnek a valódi bajok. A hazai tejipar és a kereskedelem képtelen ezzel a helyzettel bármit is kezdeni. Az európai piacon számos ok – orosz embargó, belső kvóták megszűnése, a távol-keleti piac zsugorodása – miatt erős a túlkínálat. A felesleget a nálunk alig létező tejporgyártással, vagy a már említett ilyen-olyan feldolgozással lehetne levezetni, akár a minőségi elvárások rovására is. (Ne akarják megtudni, hogy mi is valójában a 890 forintos trappista!)

Ám a biztonsági mezbe öltöztetett piacvédelmi rámenősség kissé féloldalas. Mikor kerülnek sorra a párizsik vagy a gyümölcslevek? A kolbásznak hazudott vágóhídi zúzalékok? Ha a kormányzat valóban komolyan gondolná az élelmiszer-biztonság és -minőség ügyét, ezek sem lennének a polcokon. De mindez csak addig fontos, amíg egy ágazatban piaci válság van. Aztán az egészet valójában maga az üzleti élet oldja meg – hogy ebben a magyar termelő jól jár-e vagy sem, az más kérdés. Az olcsó importtejekkel való keménykedés porhintés, semmi egyéb.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.