A világ legnagyobb látványsportágához méltó módon vették őrizetbe tegnap a futballvilág több vezetőjét Zürichben. Csúcseseményen, a nagyközönség figyelmét élvezve, mintegy a hálócsapda játékrendszerét követve: belehalásztak egy luxusszálló elnökválasztásra érkezett vendégkörébe. A legkeserűbb kommentárok szerint nem hibáztak volna, akármelyik szobába nyitnak be. Huszonvalahány éve folyik az amerikai – és a velük együttműködő svájci – bűnüldözők szerint intézményesített korrupció, és húsz év börtönt is kaphatnak a vezetők, ha bebizonyosodik a gyanú.
A játék mindig ugyanaz: a világfutballból ömlő pénz csapját annak nyitják meg, aki visszaad a haszonból. Mindenki jól jár.
Ez a romlottság logikája. Mintha azt mondanák, hogy ha az egyik bundameccsen az egyik csapat nyer, a másikon a másik, akkor minden rendben. A közönséggel vagy itt kijátszott üzletemberekkel, szolgáltatókkal pedig bármit meg lehet tenni. Lúzerek. Intézményesült a visszaélés a világ szenvedélybetegségével. Minden szinten. A fogadási botránynak csak a magyar szálán 45 gyanúsított vár ítéletre. Nálunk sorra omlanak be élcsapatok – tulajdonosaik nyomában. Világszerte összefonódnak az ultrák a szélsőjobboldal verekedőivel. (Éppen harminc éve a Heysel-tragédiának.) Mondhatni: ezek kockázatok és mellékhatások.
