„Ne a szóbűvészkedésben vesszünk el” – így oktatta vitapartnerét Mráz Ágoston Sámuel az egyik tévéműsorban a napokban. A fideszes, akarom mondani Fidesz-közeli (mert a szavakkal való bűvészkedésnek van múltja, ugye) politológus hozzátette, hogy nem jogászkodni kellene, hanem a lényegről beszélni.
Ami a jogászkodás és a lényeg viszonyát illeti, mindenki emlékezhet, hogyan kezelte a tokaji borcsatás, „ne mi nyerjünk a legtöbbet” ügyet a Fidesz. Nem arról a lényegi kérdésről beszéltek, hogy egy hivatalban lévő miniszterelnök, aki végeredményben az állami támogatások odaítéléséért is felel, miért szól bele a családja érdekeltségébe tartozó birtok pályázási anyagának elkészítésébe, hanem azon jogászkodtak, hogy mindez nem taggyűlésen történt, bár a leleplező cikkben ez a kifejezés szerepelt. És az ügyet formálisan megnyerték,mert hivatalosan az a találkozó valóban nem taggyűlés volt. Csak egy informális találkozó. Amelyen a miniszterelnök a lehető legnagyobb nyugalommal beleszólt a családja érdekeltségébe tartozó birtok pályázási anyagának elkészítésébe, előrevetítve azt a világot, amelyben a hétvégi telek mellé stadion is épül.
Valóban, tényleg jó lenne a lényegről beszélni, és nem elveszni a szóbűvészkedésben. Pár napja helyreigazítást közöltünk a Balog Zoltán vezette humántárca felszólítására. Korábban a Népszabadság írt először arról a tervezetről, hogy a jövőben felmentést lehet kapni a szegregáció, azaz a bőrszín szerinti iskolai elkülönítés általános tilalma alól. Azt írtuk, hogy a miniszter joga lesz megadni az engedélyt. A miniszter tiltakozott és helyreigazítást követelt. Ennek annyiban tettünk eleget, hogy a szegregációs tilalom alóli felmentésre nem a miniszter, hanem a kormány adhat engedélyt, továbbá a jogalkotásra vonatkozó szabályok értelmében nem biztosíthatna kivételt az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése alól. Valóban, nem biztosíthatna.
