A védett területeken a termőföldek egy része esetében ezt a feladatot tíz nemzeti park igazgatóság látja el. Ezenkívül az NFA közvetlenül is gyakorol tulajdonosi jogokat, ám az elmúlt évek gyakorlata arra mutatott rá, hogy ezt sajnos erőteljes politikai irányítással valósította meg, bizonyos kormányzati érdekkörök megrendelései szerint. Erről szólnak dr. Ángyán József egyetemi tanár, az FM korábbi politikai államtitkárának jelentései, a több részletben kidolgozott „Ángyán-jelentések”, amelyek alátámasztott tényszerűsége is alapja az ellenzéki félelmeknek.
Ezek megalapozottságáról már mindenki tudhat, aki a „termőföldmutyi” kifejezéssel találkozott. A most tárgyalt jogszabálytervezet azonban nemcsak arról szól, hogy a nemzeti park igazgatóságoktól elveszik a vagyonkezelési jogokat, hanem arról is, hogy az állam által természetvédelmi céllal vásárolt területeket a sokszorosan lejáratódott NFA fogja haszonbérbe adni. Ezeknek a területeknek egy részét maguk a nemzeti park igazgatóságok is haszonbérbe adták azoknak a legeltető állattartást folytató gazdálkodóknak, akik állatállományuk segítségével vettek részt a területek kezelésében.
A törvénytervezet tehát arról a minimum 4, de akár 25 milliárdos támogatásról is szól, amelynek kormányközeli, de sok esetben korábban mezőgazdasággal sosem foglalkozókhoz történő átcsoportosítására egyesek most lehetőséget látnak. A tét tehát az, hogy kaparintja meg az NFA a rendelkezést sok-sok pénz felett. Az elmúlt 5 év sem volt más, mint az azt megelőző 20, amely arról szólt: hogy lehet a közösből minél többet megszerezni kormányhoz közel állóknak. De most ennek a „bulinak” van egy szomorú mellékhatása: a természetvédelem romba döntése.
Ma már civilizált állam nem működik természetvédelem nélkül. A természetvédelem természeti erőforrások védelme, azok ökológiai regenerációs képességének megőrzése, a védelemre érdemes életközösségek megőrzése, globálisan és lokálisan ritkuló állat- és növényfajok védelme, eltűnő táji elemek fenntartása egyben – jó néhány egyéb más közügy mellett. Ennek a természetvédelemnek (a mára már nagyjából szétvert, szétzilált, megosztott zöldmozgalom mellett) a hazai intézményrendszerben az utolsó végvárrendszerét képezik a nemzeti park igazgatóságok.
Hazánk tíz nemzeti park igazgatósága a természetvédelemért felelős intézményrendszerként látja el a védett és fokozottan védett fajok és életközösségek megőrzése érdekében szükséges szakmai feladatokat. A nemzeti park igazgatóságok illetékességi területe lefedi az ország teljes területét, míg maguk a nemzeti parkok – földrajzilag konkrétan jól körülhatárolhatóan – a védett területek legmagasabb szintjeit jelentik. Az igazgatóságok ellátják egyúttal tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek őrzését, bemutatását, kezelését is.
Ezen védett területek együttesen az ország területének nagyjából 10 százalékát teszik ki, amit kiegészítenek – ezt a kiterjedést közel megduplázva – az Európai Unió Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi Irányelvei által létrehozott Natura 2000 területek. A védett területeknek közel harmada magánkézben van, míg kétharmaduk állami tulajdon. Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, hogy a természetvédelmi feladatok sikeres megvalósítása leginkább ott történik meg, ahol a nemzeti park igazgatóság a tulajdonosi jogok gyakorlója.
Ezen védett állami tulajdonban álló területek egy részét a nemzeti park igazgatóságok maguk kezelték, egy másik részét pedig részletesen szabályozott keretek között helybeli gazdálkodóknak haszonbérbe adták. Mindkét esetben biztosították azonban azt, hogy a természetvédelemmel összeegyeztethető, annak céljait segítő tájhasználat valósuljon meg. A vagyonkezelői jog a nemzeti park igazgatóságoktól történő elvonása ismét azt jelenti, hogy a termőföldből származó jövedelmet pártkatonáknak adják, de ezúttal – „járulékos kárként” – egyben összeomlasztja a természetvédelmi intézményrendszert, és veszélyezteti magukat a területeket és a természeti értékeket is.
A nemzeti park igazgatóságok nemcsak a természeti értékőrzéssel foglalkoznak, hanem szervezői és megvalósítói az ökoturizmusnak is. Az igazgatóságok emellett a fejlesztések motorjaivá váltak, az utóbbi évtizedben sok tízmilliárd forint uniós forrást felhasználva segítették egy-egy térség fejlődését. Területeik NFA-ba történő – minden szakmai érvet nélkülöző – beolvasztása e képességeiket is veszélyezteti.
Szabad ezt hagyni?
A szerző az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának LMP-s elnöke
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
