Az ellenzéki Fidesz folyamatosan támadta a baloldali–liberális kormányt a megvalósult, a tervezett és a soha nem is akart privatizációs lépések miatt. Mert erős államra van szükség, s az állam akkor erős, ha mindent ő működtet, tulajdonol. A nacionalista államkultuszt baloldali érvekkel is megtámogatták: azért legyen köztulajdonban az összes közszolgáltatás, mert csak az állam tudja garantálni a hozzáférés egyenlőségét.
Utóbbi nézetet nagyon sokan osztják Magyarországon, a hálapénz és a másfél éves várólisták hazájában. Nem érdekes, milyen a minőség, csak privatizáció ne legyen. Jó, ne legyen. Akkor csinálja az állam rendesen. Ehhez képest egy igen érdekes privatizációs folyamat megy végbe, csak nem piaci, hanem egyházi szereplők irányába. Van köztük különbség nyilván, de abból a szempontból hasonlók, hogy egyikük sem az állam. Ha valami átkerül az állam térfeléről oda, akkor a közvetlen befolyásolás lehetősége megszűnik. Kisebb lesz az állam, és gyengébb – a korábbi fideszes retorika szerint.
Az oktatásban öt éve tart ez a folyamat, a szociális ellátórendszerben pedig most kezdődhet a nagy államtalanítás. 109 intézmény 14 400 alkalmazottal és körülbelül 35 ezer ellátottal kerülne át a kiválasztandó egyházakhoz. Történik ez Európa egyik leginkább szekularizált országában, ahol a lakosság többsége nem gyakorol semmilyen vallást. Kiárusítják az országot – mondták azelőtt. Most pedig a lelkeket adják-veszik.
