Szabadnak született

Őrület! A barát azért kapta azt a két évet, mert mexikói illegális bevándorlókon segített, befogadta őket, enni adott nekik! És Douglasnek ez nem tetszik, ahogy a bevándorlók ellen a határon felhúzott kerítés sem: „Egyre több a rohadt kerítés, a végén még teljesen körbezár minket!” Pedig az egyetlen dolog, amire a férjére váró feleség féltékeny lehet, hogy nekik a legfontosabb a szabadság, hogy mindig „azt teszik, amihez kedvük van”.

Őrület! Az öntudatos asszony, aki egyedül kénytelen nevelni éppen iskolába került fiát, azt vágja dühösen a hős szemébe: „Férfiak! Ha nem lenne szükség rátok a gyerekcsináláshoz, sosem kezdenék veletek!”

Őrület! A mindig rossz arcúakat alakító George Kennedy szadista börtönőr – honnan tudhatták fél évszázaddal előre?! – kipécézi a bevándorlókat segítő rabot, és visszaélve helyzetével, aljasul beveri a pofáját annak, akit szabadabbnak lát magánál.

Őrület! A Walter Matthau játszotta seriff, aki olyan amerikai módra – lezserül, de lelkiismeretesen – végzi a dolgát, egyszer csak becsülni kezdi a börtönből egyedül megszökő – barátja inkább leüli az éveket, hogy ne keverje nagyobb bajba a családját – cowboyt, aki nem áll bosszút a börtönőrön, amikor megtehetné, és még a lovát sem hagyja cserben, miközben megpróbálja elérni a mexikói határt a sziklás hegygerincen átvergődve. Végül elüti egy kamion, mert nem bír ijedt lova hátán átkelni az országúton, de még lélegzik, még életben is maradhat. A köz szolgálatát mindig híven végző seriff pedig nem árulja el őt. Csak nem érintette meg a gondolat, hogy nem jár büntetés azért, ha valaki szabadnak született?!