Orbán Viktor egy éve jelentette be: felívelő felsőoktatásra vágyik, szeretne egy olyan magyar egyetemet, amely a világ kétszáz legjobbja közé tartozik. Az akkori tervnek is része volt a Corvinus feldarabolása. Annak a Corvinusnak a szétszedése, amelynek budai karai (élelmiszer-tudományi, kertészettudományi, tájépítészeti és településtervezési) történetesen benne vannak a maguk szakterületén a top 200-ban. Szemben azzal a gödöllői intézménnyel, amelybe most bele akarják olvasztani, doktori iskolák és képzési programok sokaságát annullálva, a fővárosba felvételt nyert diákok életét és álmait kockára téve.
Ráadásul mindezt szeptember elsején jelentik be, amikor nemhogy az egyeztetésre, de az alkalmazkodásra sincs már idő. Kevesen tudhatják, a kormányfőnek mi a baja a Corvinusszal, ám hogy baja van vele, az nyilvánvaló: már a sokadik reformötletnél tartunk a 2010-es kormányváltás óta, és a patinás egyetem már eddig is mindegyikből rosszul jött volna ki.
Hogy egy normális országban a kormányfő ízlésének, szimpátiájának mi köze lehet az egyetemi struktúrához, az rejtély. Érthetetlen, hogy az eredmények nem hitelesítik, az iskolahasználók (hallgatók, szülők, tanárok) elégedettsége nem védi meg a Corvinust a politikai baltás támadásoktól. Persze, ha abból indulunk ki, hogy a Szent István Egyetem szintén toplistás Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének is bosszúból, az alapító Ángyán József retirálása miatt kellett pusztulnia, sok minden érthetőbbé válik.
